Tudnunk kell, hogy a maják szerint mi most a Nap ötödik korszakában élünk, és hogy szerintük a mostani ember megteremtését négy korábbi emberi faj és civilizáció előzte meg, melyek nagy katasztrófák következtében pusztultak el.
Az ötödik korszak kezdete a "Vénusz születése", aminek a Gergely naptárhoz viszonyított időpontját Joseph T. Goodman kutatásai alapján, Eric Thompson számította ki. Ez az időpont Kr.e. 3113. augusztus 10-e, és mivel egy nagy ciklus 1 872 000 napból áll, 2012. december 22-én ér véget.
1 872 000 nap x 5 világkor = 9 360 000 nap = 25 625 év.
25 625 év = 1 precessziós ciklus. (Ennyi idő alatt tesz meg a Föld egy teljes kört az állatövi jegyekben.) A Föld és a Nap poláris és egyenlítői területeinek semleges mágneses eltorzulása = 1 nagy maja ciklus = a precessziós ciklussal = 25 627 év : 5 = 5 125,4 év.
5 125 év = 3113, augusztus 10 + 2012. december 22.
Tudományosan bizonyított tény, hogy a Föld mágneses tere a Nap semleges lemezeinek hatása alatt áll, vele összhangban változik. Az is, hogy a Föld forgástengelye a Nap körüli pályáján a pálya síkjával 23,5 fokos szöget zár be, amely a Nap és a Hold gravitációs hatása következtében lassan elmozdul. A pólusok a csillagokhoz képest körpályát írnak le. Egy teljes körpálya egyenlő egy precessziós ciklussal, ami 25 627 év.
Sergio Magana a nahuatl naptárszámítási rendszerre hivatkozik,melyben a számadatok kissé eltérnek, de ő is arra a következtetésre jut, hogy az ötödik Nap korszaka 2012-ben ért véget. Azt mondja, hogy a világkorszakok, vagy nagy Napok ciklikusan ismétlődnek:
"Az egyik legfontosabb jellemzője ezeknek a Napoknak, hogy a kozmikus ciklusok különböző szinteken ismétlik magukat, és a Napok ugyanúgy váltakoznak, mint a nappalok és az éjszakák. Ezért hitték, hogy az egyik Nap fényből van, mint a nappal, míg a következő sötétségből, mint az éjszaka.
A napfény vagy Tonál Napok egyfajta külső észlelést teremtenek. E Napok ideje alatt Isten kívül van, a gyógyulás, a megelégedettség, a hódítás - minden kívül történik. Az ötödik Nap tonál volt, amely termékeny talajt nyújtott a különféle vallások, gyógymódok, háborúk stb. megteremtésének.
Ez az időszak azonban hamarosan befejeződik. Az átmenet egész pontosan az 1991. júliusi mexikóvárosi napfogyatkozással vette kezdetét, és egy másik napfogyatkozással fejeződik majd be 2021-ben. Most megyünk tehát át a sötét Napba, a naguál Napjába, ahol az észlelésünk befelé fordul, ahol fényre lesz szükségünk, hogy lássunk a sötétben, és ahol, amikor becsukjuk a szemünket, látjuk az álmainkat, a belső világunkat. Ez lesz az az idő, amikor először nem másokat, hanem önmagunkat fedezzük fel.
Azt is meg kell említeni, hogy az ősi Mexikóban nem létezett az az előítélet, amely a fényt és a sötétséget a jóval és a rosszal hozza összefüggésbe. Ezek modern elgondolások. A fényt és a sötétséget éppolyan entitásoknak vagy erőknek tekintették, mint a nappalt és az éjszakát.
Más, napjainkban csak szűk körben ismert koncepciók is léteztek, közéjük tartozott a sötétség útján történő megvilágosodás. Köztudott volt tehát, hogy a naguál négyszer erőteljesebb, mint a tonál. E számítások alapján az álmaidon való munkálkodásnak sokkal nagyobb ereje van, mint az éber állapotban elvégzett munkának, egészen pontosan négyszer akkora ereje.
2012-ig az ötödik Nap, Tecpatl Tonatiuh, a kovakő Napjának időszakában éltünk, amely átadta helyét a hatodik Napnak, Iztac Tonatiuhnak, azaz a fehér Napnak. A fehér a Ketzalkóatl, a tudás és a megvilágosodás Tezcatlipocájának a színe. Cuahtémoc az utolsó azték tlahtoani (uralkodó) utasította az embereit, hogy tartsák biztonságban a kincseiket, mert a hatodik Nap során visszanyerhetik őket. Ekkorra várjuk Ketzalkóatl, a Tollaskígyó visszajövetelét, de nem emberi lény, hanem tudás formájában. A jóslat Ketzalkóatlokról (többes szám) szól, ami azt jelenti, hogy szerte a világon emberek sokasága fogja felfedezni ezt az értékes tudást."
Cuahtémoc, az azték birodalom utolsó uralkodója ezt a jóslatot mondta el nem sokkal Tenochtitlan eleste előtt, 1521. augusztus 12-én:
"Napunk sötétsége fordult, Eljött Tenochtitlan, Texcoco és Tlatelolco szomorú alkonya. A hold és a csillagok győzedelmeskednek ebben a csatában, sötétségben és kétségek között hagyva bennünket. Zárkózzunk be a házainkba, hagyjuk el a kihalt utakat és piactereket, rejtsük el mélyen a szívünkben a kódexek, a labdajáték, a táncok és a templomok iránti szeretetünket, titokban őrizzük meg a bölcsességet, amelyre nagyra becsült nagyszüleink oly nagy szeretettel tanítottak bennünket, és ezt a tudást a szülők adják át a gyerekeiknek, a tanítók tanítványaiknak, amíg fel nem kel a hatodik Nap, amikor az új bölcsek visszahozzák és megmentik Mexikót. De addig is táncoljunk, és emlékezzünk Tenochtitlan dicsőségére, a helyére, ahol erősen fúj a szél."
Keztalkóatl pedig nem más, mint Thoth, akinek jóslata miatt Montezuma, vagy Moctezuma önként átadta az azték birodalmat a spanyol koknvisztádoroknak. Erről már írtam korábban. A hatodik Nap tehát a nagual, vagyis a Sötétség, a Hold, a jobb agyfélteke, a befogadó női minőség korszaka lesz. Nem biztos, hogy az eddigi jópárezer éves patriarchális társadalom ettől teljesen átfordul matriarchálisba, de az hiszem, hogy egyre fontosabbá fognak válni a közeljövőben a női tanítók, és egyáltalában a spirituális területtel foglalkozó nők, akik egyensúlyt hivatottak hozni az egyenletbe. A spirituális úton haladni kívánó férfiaknak pedig még fontosabb lesz, hogy női aspektusukat is megismerjék, elfogadják és egyensúlyba hozzák. Az autoritív és (férfi guruk által irányított) tekintélyelvű vallási rendszerek kora is lassan lejár, és az emberek belül fogják keresni a gurut, a saját lelkükben, megtanulják a helyén kezelni a spirituális segítőket, tanulókat, és nem függő viszonyba kerülni velük. A közvetlen megtapasztalás sokkal fontosabbá fog válni a spirituális úton, mint a "Mesterek" kizárólagos közvetítői szerepe. A hatodik Nap korszakában tehát előtérbe kerül az Éjféli Nap, a Sötét Hold, és az árnyék-Én, és mindezek energiájának befogadásával tudunk haladni majd az egyensúly, a Fény felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése