2019. augusztus 20., kedd

A tudás fája

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"K: Mit jelent a gyakorlatban ennek elismerése?
V: Az életfelfogásunk, akkor is, ha vallásos, és akkor is, ha tudományos paradigmát követünk, azon a hiedelmen alapulnak, hogy korlátozott lények vagyunk, és “kívül” van a „másik”, jelentse ez a többi embert, a környezetet vagy a hitetleneket. A legtöbb esetben meg kell védenünk magunkat ettől a „másiktól”. Az Ótestamentumban ez a hiedelem azzal kezdődött, amikor az ember evett a jó és a rossz tudásának fájáról. Ezek a kifejezések sokrétű jelentéssel bírnak, de lényegében azt jelentik: Isten és nem-Isten, vagy anti-Isten. Amikor ettünk erről a metaforikus fáról, akkor elkezdtünk hinni abban, hogy a nem-isten létezik, és tudatára ébredtünk mezítelenségünknek. Be kellett fedni a testünket és ki lettünk utasítva az Édenkertből, és megkezdődött Káin és Ábel sok ezer éves küzdelme, ami nem más, mint a küzdelem önmagunkkal. Ma még mindig meztelenek vagyunk, még mindig saját magunkkal és egymással harcolunk, mert elhisszük, hogy van egy „másik”, aki ellen harcolni kell. Pszichológiai értelemben ez nem más, mint a pszichénk egyik részánek harca egy másikkal, nevezzük kommunistáknak, fasisztáknak, kapitalistáknak, dzsihádistáknak stb. Vallási értelemben ezt a Sátánban vagy az Antikrisztusban való hit példázza. Ha feltételezzük a Sátán létét, az arra mutat, hogy nem tudjuk: csak Isten létezik és létezhet. Saját meghasadt személyiségünket vetítettük ki Istenre azzal, hogy feltételezzük a Sátán létét. Létrehoztuk a Sátánt és a neki megfelelő gonoszságot saját magunkban, hoyg bebizonyítsuk magunknak Isten nemlétét.
Ezek erőteljes hiedelmek, és bár egyesek azt mondhatják, hogy nem vallásosak, hanem tudományos világképük van, a bűnös és gonosz természetünk elfogadása, valamint a Paradicsomból történő kiűzetés nem más, mint szimbiotikus egységünk a természettel. Emiatt nem élhettünk tovább meztelenül a természetben és harmóniában a törvényeivel, hanem felül kellett bírálnunk, le kellett győznünk, uralmunk alá hajtanunk és kizsákmányolnunk azt. Ez vezetett el a Galilei, Descartes és Newton neve által fémjelzett törekvésnek, hogy felülemelkedjünk a természeten és uraljuk azt, és amely végül az ökológiai katasztrófa és önmagunk kihalásának szakadékába fog vetni bennünket.
A Biblia szimbolikus nyelvezetében a Paradicsom másik fájáról, vagyis az Örök Élet fájáról enni annyit tesz, mint elismerni, hogy minden anyag, minden élőlény, és minden létező nem más, mint Isten kikristályosodott teste. Számüzettünk a kertből, mert a jó és a rossz fájáról ettünk, és elfogadtuk, hogy van egy erő, ami hatékonyan képes semlegesíteni istent. Ha elismerjük, hogy ez egy hiba volt, és csak isten létezik, akkor újra beléphetünk az Édenkertbe.
Elfogadni, hogy a tudatban, az anyagi világban és a lényeg miriádjai között nincs semmi, ami nem Isten” azt jelenti, hogy radikálisan megváltoztatjuk a materialista fejlődés ívét, Káin és Ábel konfliktusát, a háborút önmagunk ellen, és az önmagunk gonoszságába vetett hitet. Ez a saját meztelenségünk elfogadását is jelenti, vagyis nem takarózunk többet a természettel, hanem szimbiotikus kölcsönhatásban élünk vele. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk, hogy nincs „másik”, nincs Sátán és hogy csak a képzeletünkben hagytuk el az Édenkertet. Még mindig körbevesz bennünket és bármikor levehetjük a kötést a szemünkről és elkezdhetünk újra látni.
Mivel az egész társadalmunk és civilizációnk az elmúlt tízezer évben a „másik”, az anti-Isten alapjára épült, és ezzel a saját magunk „gonosz” általi beszennyezettségére, nehéz megmondani, hogy mi fog történni, amikor megtesszük ezt a lépést. Nem lesz kevesebb, mint egy új civilizáció megszületése, mely az egymás között, a természet és Isten iránt gyakorolt harmónián alapul. Bár nehéz elképzelni, hogyan bontakozhatna ez ki, nagyon könnyű felmérni, hogy mi fog történni, ha fenntartjuk a hibát a gondolkodásunkban és a technológiai haladás irányába folytatjuk utunkat: Ugyanaz a sors vár ránk, mint a fajok eddig kihalt 50 százalékára. Nem azt mondom, hogy a tudomány gonosz; hanem azt mondom, hogy önmagunktól és a természettől történő elidegenedésünk (melyet a jó és a rossz tudásának fája testesít meg), a tudomány és technológia modern vívmányaiban csúcsosodott ki, melyek által manipuláljuk, betörjük, uraljuk, leigázzuk és kizsákmányoljuk a természetet."

Nincsenek megjegyzések: