"K: Mit jelent a gyakorlatban ennek elismerése?
V: Az
életfelfogásunk, akkor is, ha vallásos, és akkor is, ha
tudományos paradigmát követünk, azon a hiedelmen alapulnak, hogy
korlátozott lények vagyunk, és “kívül” van a „másik”,
jelentse ez a többi embert, a környezetet vagy a hitetleneket. A
legtöbb esetben meg kell védenünk magunkat ettől a „másiktól”.
Az Ótestamentumban ez a hiedelem azzal kezdődött, amikor az ember
evett a jó és a rossz tudásának fájáról. Ezek a kifejezések
sokrétű jelentéssel bírnak, de lényegében azt jelentik: Isten
és nem-Isten, vagy anti-Isten. Amikor ettünk erről a metaforikus
fáról, akkor elkezdtünk hinni abban, hogy a nem-isten létezik, és
tudatára ébredtünk mezítelenségünknek. Be kellett fedni a
testünket és ki lettünk utasítva az Édenkertből, és
megkezdődött Káin és Ábel sok ezer éves küzdelme, ami nem más,
mint a küzdelem önmagunkkal. Ma még mindig meztelenek vagyunk, még
mindig saját magunkkal és egymással harcolunk, mert elhisszük,
hogy van egy „másik”, aki ellen harcolni kell. Pszichológiai
értelemben ez nem más, mint a pszichénk egyik részánek harca egy
másikkal, nevezzük kommunistáknak, fasisztáknak, kapitalistáknak,
dzsihádistáknak stb. Vallási értelemben ezt a Sátánban vagy az
Antikrisztusban való hit példázza. Ha feltételezzük a Sátán
létét, az arra mutat, hogy nem tudjuk: csak Isten létezik és
létezhet. Saját meghasadt személyiségünket vetítettük ki
Istenre azzal, hogy feltételezzük a Sátán létét. Létrehoztuk a
Sátánt és a neki megfelelő gonoszságot saját magunkban, hoyg
bebizonyítsuk magunknak Isten nemlétét.
Ezek
erőteljes hiedelmek, és bár egyesek azt mondhatják, hogy nem
vallásosak, hanem tudományos világképük van, a bűnös és
gonosz természetünk elfogadása, valamint a Paradicsomból történő
kiűzetés nem más, mint szimbiotikus egységünk a természettel.
Emiatt nem élhettünk tovább meztelenül a természetben és
harmóniában a törvényeivel, hanem felül kellett bírálnunk, le
kellett győznünk, uralmunk alá hajtanunk és kizsákmányolnunk
azt. Ez vezetett el a Galilei, Descartes és Newton neve által
fémjelzett törekvésnek, hogy felülemelkedjünk a természeten és
uraljuk azt, és amely végül az ökológiai katasztrófa és
önmagunk kihalásának szakadékába fog vetni bennünket.
A
Biblia szimbolikus nyelvezetében a Paradicsom másik fájáról,
vagyis az Örök Élet fájáról enni annyit tesz, mint elismerni,
hogy minden anyag, minden élőlény, és minden létező nem más,
mint Isten kikristályosodott teste. Számüzettünk a kertből, mert
a jó és a rossz fájáról ettünk, és elfogadtuk, hogy van egy
erő, ami hatékonyan képes semlegesíteni istent. Ha elismerjük,
hogy ez egy hiba volt, és csak isten létezik, akkor újra
beléphetünk az Édenkertbe.
„Elfogadni,
hogy a tudatban, az anyagi világban és a lényeg miriádjai között
nincs semmi, ami nem Isten” azt jelenti, hogy radikálisan
megváltoztatjuk a materialista fejlődés ívét, Káin és Ábel
konfliktusát, a háborút önmagunk ellen, és az önmagunk
gonoszságába vetett hitet. Ez a saját meztelenségünk elfogadását
is jelenti, vagyis nem takarózunk többet a természettel, hanem
szimbiotikus kölcsönhatásban élünk vele. Ez azt jelenti, hogy
elfogadjuk, hogy nincs „másik”, nincs Sátán és hogy csak a
képzeletünkben hagytuk el az Édenkertet. Még mindig körbevesz
bennünket és bármikor levehetjük a kötést a szemünkről és
elkezdhetünk újra látni.
Mivel
az egész társadalmunk és civilizációnk az elmúlt tízezer évben
a „másik”, az anti-Isten alapjára épült, és ezzel a saját
magunk „gonosz” általi beszennyezettségére, nehéz megmondani,
hogy mi fog történni, amikor megtesszük ezt a lépést. Nem lesz
kevesebb, mint egy új civilizáció megszületése, mely az egymás
között, a természet és Isten iránt gyakorolt harmónián alapul.
Bár nehéz elképzelni, hogyan bontakozhatna ez ki, nagyon könnyű
felmérni, hogy mi fog történni, ha fenntartjuk a hibát a
gondolkodásunkban és a technológiai haladás irányába folytatjuk
utunkat: Ugyanaz a sors vár ránk, mint a fajok eddig kihalt 50
százalékára. Nem azt mondom, hogy a tudomány gonosz; hanem azt
mondom, hogy önmagunktól és a természettől történő
elidegenedésünk (melyet a jó és a rossz tudásának fája
testesít meg), a tudomány és technológia modern vívmányaiban
csúcsosodott ki, melyek által manipuláljuk, betörjük, uraljuk,
leigázzuk és kizsákmányoljuk a természetet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése