"Patandzsalí azt mondja, hogy Isten egy megkülönböztetett lény, de tovább is részletezi. Az 1.24-es szútrában azt mondja, hogy Isten nincs kitéve a szenvedés forrásainak (klésáknak). Ezt az állítást nem elemezték ki elég részletesen. A szenvedés forrásai a tudatlanság (avidjá), egoizmus (aszmitá), vágy (rága), ellenszenv (dvésa), és félelem (abhinivésa) – melyekből mindannyian sokat tapasztalunk. Nézzük meg az egoizmust és elemezzük annak következményeit!
Az 1.24-es szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy Istennek nincs egója. Ha elgondolkodunk rajta egy pillanatig, a mindent átható és mindentudó lénynek nem lehet egója, mert az egó egy bizonyos pontra korlátoz a téridőben. Például, ha kijövök egy bevásárlóközpontból, akkor az egóm emlékeztet arra, hogy melyik autóba szálljak a parkolóban. Ez egy jó dolog. Ha egó nélküli Isten lennék, akkor kijönnék a bevásárlóközpontból és az összes autóba egyszerre szállnék be a parkolóban. Gondoljuk ezt végig mélyebben! Mivel a tér nem korlátozna, igazából egyszerre szállnék be az összes autóba a világ össze bevásárlóközpontjának összes parkolójában. De a problémának itt nem szakad vége. Mivel az idő sem korlátoz, az összes autóba be tudnék szállni, amiket a múltban vagy a jövőben leparkoltak valamelyik parkolóba. És nem korlátoznám magamat az autókra. Mivel nincs egóm, ezért nem gondolnám, hogy méltóságomon aluli az, ha felszállok egy ökrösszekérre, vagy hogy a hozzáértésemen túl van a harci repülőgépeken vagy űrhajókón történő utazás, vagy bármilyen más közlekedési eszközön, amit valaha feltaláltak. Igazából minden megnyilvánulásból kivetíteném magamat, beléjük lépnék és bennük nyugodnék, akár a legkisebb atomban vagy a legnagyobb égitestben. Ugyanúgy otthon lennék az összes élőlényben, a legjelentéktelenebb amőbától kezdve Nagy Sándorig és az összes úgynevezett élettelen anyagig bezárólag, a legkisebb porszemtől a legnagyobb fekete lyukig. És Isten pontosan ezt teszi! De ez azt is jelenti, hogy Isten nem tudja korlátozni magát egy bizonyos univerzumra, egy bizonyos parkolóhelyre vagy autóra, amiben egy bizonyos ember ül, aki olyan, mint mi. Itt lépünk be mi az egyenletbe. Isten rajtunk keresztül nyilvánítja meg magát, mint a létezés végtelen permutációit, de erről majd később beszélünk többet.
Az egónélküli lény létezésének következményei tehát végtelenek, de jelenleg az a legfontosabb számunkra, hogy Istennek nincs egója, mellyel visszatartaná a szamádhit tőlünk. Minket az egónk korlátoz. Az egó miatt mondhatunk nemet. Ha azt mondjuk: „Nem vagy elég jó, nem felelsz meg az elvárásaimnak, nem követted az általam adott szabályokat”, akkor az egó a vonatkoztatási pontunk. „Én” ítélkezem. „Én” használom ezt vagy azt az információt, hogy ítéletet hozzak, és „Én” mondom azt, hogy nem vagy elég jó. Mivel Isten a teljes adás (ami azt jelenti, hogy megerősíti az életet, szerető, adó, és nem tud semmit sem visszatartani) és tökéletesség, határtalan és örök, nem hozhat ítéletet. Ennek magvalósítása egy forradalmi dolog, figyelembe véve elavult elképzelésünket Istenről, aki egy ingerült ember és bosszúálló zsarnok, aki árvizekkel, sáskákkal, járványokkal és egyéb csapásokkal sújtja az emberiséget. Szánjuk rá az időt annak mérlegelésére, mit jelent az, hogy Istennek nincs egója.
Megjegyzés: Bár Gregor Maehle gondolatmenetéből származó végkövetkeztetéssel (Isten senkitől sem tartja vissza a szamádhit, aki szeretné elérni, és aki dolgozik az akadályok elhárításán), a kizárólagos, vagy Istenre nézve látszólag kötelező, korlátozó következtetéseivel nem tudok egyetérteni. Istent nem érint az egoizmus, imt a szenvedés forrása, azaz őt nem korlátozza az egója úgy, mint minket. Isten egója mindent áthat és magába foglal. De ez nem azt jelenti, hogy nincs egója, vagy nem tudna azonosulni a teremtése és teremtményei egójával egyenként vagy egyszerre. Isten mindenhatóságában benne van az önellentmondások feloldása is, azaz egyszerre van egója és egó néküli; mentes az ítélkezéstől, és képes ítéletet is mondani; nem tart vissza semmit, és bármit képes visszatartani, stb. Az ószövetségi, ábrahámita istenkép valóban félelemalapú és elavultnak mondható, de Istenben a személyiségek és minőségek teljes spektruma megtalálható, beleértve az egoizmust, önzést, zsarnokságot, tökéletlenséget, korlátozottságot és még a gonoszságot is, hiszen a magából kiterjesztett tudatosságokat csak így tudja felruházni ezekkel a minőségekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése