"K: Mit jelent a "hit"?
V:
Egy
eksztatikus találkozást Istennel, ezen kívül pedig az
Isten-megvalósítás zsigeri megtestesülését.
A
személyes kapcsolat Istennel elengedhetetlen annak érdekében, hogy
útmutatást kapjunk. "Isten oldala" felől nincs semmi,
ami megakadályozná ezt a kapcsolatot; csak a mi elutasításunk
Isten iránt az, ami megakadályozza. Amikor elkezdünk ezeken
meditálni, az elutasításunk, mely távol tartja tőlünk Istent,
egyre elviselhetetlenebbé válik, míg végül feladjuk.
Tehát
az első lépés az, hogy Isten útmutatását kérjük. Most, hogy
tudjuk - ezt az útmutatást Isten nem vonja meg tőlünk, azt is
tudhatjuk, hogy ha úgy érezzük, hogy nem kapunk útmutatást, az
csupán azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandóak meghallgatni. Ekkor
belépünk a kifejezett hallás és csendesség állapotába. Az
egyik legerősebb szankalpa
(elhatározás) a meditációhoz: "Most olyan csendes vagyok,
hogy hallhatom Istent." Mondjuk ki magunkban ezt a mondatot,
mielőtt elkezdjük a meditációt, és utána hallgassunk. Ha a
gondolat visszatér, akkor ismételjük el újra a mondatot. Nem
tudok semmilyen erősebb módszert az önkorlátozó gondolatok
megszüntetésére. Ez a bhakti-jóga.
Amikor
halljuk Isten hangját (ez persze metaforikusan értendő, hiszen a
legtöbb esetben nem a hallásunkkal érzékeljük), a következő
lépés az, hogy az életünket Istennek szenteljük. A Gítában
Krisna ezt úgy nevezi: "minden tett gyümölcsének felajánlása
Nekem." A Biblia egyik szép története még inkább
illusztrálja ezt a lépést. Egy napon Jézus azt mondta a
tanítványainak, hogy menjenek ki és tanítsanak a nevében. A
tanítványok azt mondták: "De Mester, nem tudjuk, hogy mit
mondjunk." Jézus válasza ez volt: "Most induljatok, és
majd meg fogom mondani, mit mondjatok, amikor odaértek!" Az
üzenet egyszerű: Ha az életünket Istennek szenteljük, Isten
beszélni fog rajtunk keresztül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése