A négy őselem tisztítása - öngyógyító meditáció 1. rész

Ha lájkvadász akarnék lenni, akkor ezt a címet adtam volna ennek a bejegyzésnek: "A négy őselem mágiája", hiszen igazából amikor ezeknek az elemeknek - a Földnek, Víznek, Tűznek és a levegőnek az ős-esszenciájához kapcsolódunk, akkor mágikus változások kezdődhetnek el az életünkben és az egészségünkben is. Minden esetre most úgy fogom leírni ezt a meditációt, hogy akinek jó a memóriája és szokott meditálni, az le tudjon ülni vagy feküdni, és végig tudja csinálni, ha szükségét érzi, akár többször is. Mondjuk heti egynél gyakrabban nem ajánlom. A meditáció sorrendjében a Tűz elem jön először, mivel ez az átalakító, tisztító elem, mely a változásokat előidézi. Utána az ellentétével, a vízzel folytatjuk, majd leereszkedünk a Föld alá, és végül a legkönnyebb elemmel, a Levegővel zárjuk. A levegő légiességében tulajdonképpen benne van az Éter teressége, üressége, ezen keresztül léphetünk tovább a magasabb, spirituális dimenziók felé. 

Előkészületek

Keressünk egy nyugodt helyet a meditációnkhoz, ahol nem fognak közben megzavarni. Üljünk le meditációs pózban, a törzset egyenesen tartva a levegőben, vagy esetleg feküdjünk le (ebben az esetben nagyobb az elalvás veszélye). A meditációt végezhetjük csendben, vagy sámánhangszerekkel (dobbal, csörgővel) segítve a révülésünket, illetve egy megfelelő hangfelvételt is lejátszhatunk, mely segíti az időérzet fenntartását is. Szánjunk rá legalább 30-40 percet, ne siessük el.

Tűz elem

Hunyjuk be a szemünket és nyugtassuk le a légzésünket. Képzeljük el a kedvenc meditációs helyünket, vagy egy olyan helyet, ahol biztonságban érezhetjük magunkat. Ez lehet egy természetes táj, vagy egy ősi építmény, szakrális hely is. Nem kell, hogy teljesen egyedül legyünk a meditációnkban, csak a fizikai síkon. Hívjuk az erőállatainkat, a szellemi segítőket, és kérjünk védelmet az égi erőktől abban az esetben is, ha még nincs olyan mély kapcsolatunk a szellemvilággal. Meditáció közben ülve képzeljük el magunkat, akkor is, ha fekszünk. Jelenítsünk meg egy tábortüzet vagy áldozati tüzet magunk előtt. A tűz szépen lobog, kellemes a melege. Majd nézzünk fel az égre, és keressük meg tekintetünkkel a Napot. Nézzünk bele bátran a Nap sugaraiba, és engedjük, hogy behatoljanak a szemeinken keresztül, majd folyékony fény és hő formájában lassan ereszkedjen le a Nap heve a gerincünk mentén a köldökcsakrába. Koncentráljunk most a köldökcsakránkra, és érezzük, ahogy egyre csak gyűlik és fokozódik a tűz, a hő és a fény. Először egy kis pontban látjuk a tűzgolyót, majd ahogy hozzászokunk és felbátorodunk, lassan növelhetjük a tűzgömb méretét és intenzitását. Először a hasüregünket tölti be, majd a teljes törzsünket, végül a végtagjainkig és a fejünk búbjáig is elhatolnak a tisztító, átalakító lángok. Engedjük, hogy elemésszenek minden akadályt, belső blokkot, tisztátalanságot, mindent, ami nem szolgálja a fejlődésünket. Amikor már úgy érezzük, hogy a testünk csak egy vékony héj, amelyet belülről teljesen kitölt a tűz, akkor fordítsuk a figyelmünket az előttünk lobogó tűzrakásra. Figyeljük meg, ahogy az a tűz is máglya-nagyságúvá növekszik, és félelem nélkül lépjünk bele, váljunk eggyé a tűzzel. A belső és a külső tűz egyesül, és a lelkünk tűz-lényegűvé változik. Maradjunk ebben az állapotban addig, amíg azt nem érezzük, hogy a tűz lángjai kezdenek lelohadni. Ahogy csökken a tűz, újra a közepén ülünk, a parázson, és a testünk-lelkünk újjászületett, mint a főnixmadár. Amikor a tűz teljesen kialudt, akkor engedjük el a tűz-elemet, vissza a Napba.

Víz elem

Most induljunk el a meditációnkban, és keressünk fel egy természetes vizet: forrást, patakot, tavat vagy tengert. Üljünk le a partjára, és gyönyörködjünk a víz csillogásában, hangjában, puha, befogadó minőségében. Érintsük meg a kezeinkkel, simogassuk meg, mossuk meg az arcunkat. Érezzük hűsítő érintését. Áztassuk bele a lábunkat. Vessük le ruháinkat, és lassan lépjünk a vízbe, egyre beljebb és beljebb haladva. Bízzunk a Vízanyában, engedjük, hogy oltalmazó, tisztító ölelése befogadja lényünket. Érezzük, ahogy átmossa, megtisztítja a sejtjeinket, lényünk minden egyes atomját, és életerővel, harmonikus gyógyító információval tölti fel. Engedjük szabadjára az érzelmeinket, engedjük meg azt, hogy bármiféle emlékkép és a hozzá kapcsolódó érzelmek a felszínre ússzanak, anélkül, hogy tudatosítanánk a vonzalmunkat vagy ellenszenvünket a felbukkanó érzelmekkel, érzetekkel, vágyakkal, emlékképekkel kapcsolatban. Bízzunk benne, hogy mindez a gyógyulásunkat szolgálja. Merüljünk lassan bele a vízbe, ússzunk benne, majd lebegjünk, és engedjük meg magunknak, hogy mélyre menjünk a víz alá. ne aggódjunk, a víz alatt is fogunk tudni lélegezni, és életben maradunk, mint a kisbaba a magzatvízben. Lebegjünk, ússzunk az ismeretlen mélységek felé, fedezzük fel, mit rejt tudatalatti ösztön- és érzelemvilágunk. Az élményeket a meditáció közben csak megélni kell, nem kell értékelni. A feldolgozás a meditáció befejezése után következik. Amikor úgy érezzük, hogy elég mélyre mentünk, és a vízzel kapcsolatos félelmeink is kioldódtak, induljunk el a felszín, a part felé. Lassan emelkedjünk ki a vízből, és üljünk le a víz partján, búcsúzkodva a víz elemtől.

(A meditáció második felét a holnaputáni bejegyzésben olvashatjátok, mindenképpen az egészet egyben kell elvégezni.)