A teljes elfogadás

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A teljes elfogadás

Mivel megértjük a korlátainkat (és az jó, hogy megértjük), nehéz külső segédlet nélkül elérni a szamádhit. A legerősebb segítség ennek az állapotnak az elérésében az, ha a szamádhiban való részesítés hatalmát kivetítjük egy külső, mindenható cselekvőre (aki nem mi vagyunk). Természetesen végeredményben mi vagyunk azok, aki elhárítja az akadályokat, de úgy juthatunk el oda a legkönnyebben, ha egy külső cselekvőre vetítjük ki ezt az erőt. Ez az erő mindig maga Isten legyen, és ne egy emberi guru. Ez a módszer megbukik, ha a megvalósítás átadásának erejét egy emberi tanárra vetítjük ki, mivel mi, emberek, korlátozottak vagyunk. Ha emberi guruknak adjuk ezt a hatalmat, azzal elvesszük Istentől, aki az egyetlen jogos tulajdonosa. E könyv ötödik fejezetében arról lesz szó, hogyan vonjuk vissza a projekció erejét az emberi guruktól. Ne helyezzünk egy közvetítőt magunk és Isten közé! A múltban számtalanszor megtettük ezt, és ez a vallások bűneinek cinkosává tett minket.

Miután útmutatást kértünk, és Istennek szenteltük magunkat, az utolsó lépés a szamádhi állapotának teljes elfogadása. Amikor Paramahamsa Ramakrishnát megkérdezték, hogyan érte el a szamádhit, a válasza ez volt: "Teljes mértékben elfogadtam a szamádhi ajándékát Istentől!" Ez a legközvetlenebb út! Nem mondom azt, hogy ne gyakoroljuk ez e könyvben említett többi módszert, de ki kell egészíteni és meg kell koronázni őket a bhakti-jógában tett erőfeszítéssel. Eleinte lehet, hogy meg kell küzdeni a sikerért. Ekkor azonban meg kell kérdezni magunktól: "Milyen módon nem teljes az isteni ajándék elfogadása és a meghódolásom Isten iránt? Mit tartok vissza?" Ha ily módon tesszük fel a kérdést, az mély lelki forradalmat fog elindítani.

Feltehetjük a kérdést: de hát ki ez az Isten, akinek meg kellene hódolni, és akitől el kell fogadni a szamádhit? Istennel kapcsolatban olyanok vagyunk, mint bizonyos erdei törzsi emberek, akiknek a nyelvében nincs szó az erdőre, mert nem ismerik az erdőnélküliséget. Sohasem voltak az erdőn kívül. Hasonlóképpen, nincs semmi a világban, a tapasztalatainkban vagy elképzeléseinkben, ami ne lenne Isten. Mivel nem rendelkezünk tapasztalattal a nem-Istenről, elhisszük, hogy nem láthatjuk Istent, mint ahogyan a hal sem tudja, mi az az óceán. Az igazság az, hogy nincs olyan tapasztalatunk, mely ne lenne isteni, mivel csak Isten létezik. Amikor elfogadtuk, hogy nincs semmi a tudatunkban, az anyagi világban, vagy az élőlények milliárdjai között, ami nem Isten, akkor készen állunk a szamádhi ajándékának elfogadására."