Csütörtök este érkeztem, és egy nagy fenyőfa alatt vertem fel a sátramat a sötétedés közepette, nagyjából az izzasztókunyhóval szemben. Közben Sólyomfi Nagy Zoli éppen esti kunyhót tartott, de én már aludni próbáltam volna, amikor kész lettem a sátorral. Az első éjszaka alig tudtam aludni valamicskét éjfél és fél 6 között, úgy látszik, még nem fogadott be a nagy fa szelleme.
Pénteken reggel 6-kor Oguz tartott jó intenzív izzasztókunyhót, de sem ott, sem a délutáni jurtás szertartásán nem igazán sikerült berévülnöm. Este volt egy jó kis Retro Sámán Band koncert, amin majd leragadtak a szemeim. Egy képet láthattok róla fent. Viszont a második éjszakát sikerült egy huzamban átaludnom. Szombaton reggel ismét kunyhóval kezdtem, egy mexikói sámán vezette le, én fordítottam neki. Ott sem volt kb semmilyen látomásom. Délelőtt Somogyi István Karak hívott, hogy doboljak a szertartása alatt, amit gitárral vezetett. Ő eléggé benne van a farkasok világában, és a dalok, meg a hozzájuk elmondott képek valóban nálam is hatottak, láttam a farkasok falkáját körözni és csaholni. Este megint Oguz tartott egy mongol típusú szertartást, természetesen a dugig tömött jurtájában. A gyógyító medve-szellemet hívtuk meg ezúttal, és talán őt is felfedezni véltem a dobolás közben, de messze nem volt annyira tiszta és összefüggő élményem, amilyen például a dobkörökön szokott lenni. Este a Samsara Boulevard-koncert alatt már megint le-leragadt a szemem.
Megint egy huzamban végigaludtam az éjszakát, de nem álmodtam, és eljött a vasárnap reggel. Ismét Oguz tartott kunyhót, és persze bementem. Ezen a kunyhón volt egy szakasz, amikor Oguz mondta, hogy a fák gyökerei mentén menjünk lefelé. Ez sikerült is, és az Alsó Világba kerültem az Életfa gyökerein keresztül. Addig ereszkedtem lefelé, amíg meg nem pillantottam egy zöld kristálykoponyát a fa gyökerei közé ágyazva. Ezt már az evernesses transzlégzésen is megkaptam, hogy zöld tibeti kristálykoponyát kell szereznem. Itt pedig megmutatták, hogy az a kristálykoponya az Alsó világokkal kapcsolatos utazásokban fog tudni segíteni, védeni, gyógyítani az itt rekedt lelkeket. Utána Oguz mondta, hogy induljunk el fölfelé, és a fa törzse mentén felrepültem a lombkoronájába, és még azon is túl. Valamelyik mennyei dimenzióban ismét megláttam a zöld koponyát, de most már egy sokkal finomabb, leheletszerű formában. Itt azt közölték velem, hogy ezen a koponyán keresztül a gyógyító Buddha minőséget is meg fogom tudni idézni. További említésre méltó transzélményeim nem voltak, és a kunyhó után már készülődtem az általam vezetett hang-gyógyításhoz is.
Bekészítettem a gongot, a dobokat, csörgőket a nagy jurtába, és meg is telt a jurta dugig, éppen hogy le tudtak feküdni a résztvevők egymás mellé. A hangfürdő formátuma az egyéni kezeléseimmel megegyező volt: doromb, majd fél óra gonog, aztán fél óra sámándob, az elején és a végén csörgőzéssel. Viszont most adtam nekik egy extra feladatot: nagyon mélyen és tudatosan, hosszan kellett lélegezniük: orron be, szájon ki. Ez nem olyan gyors és felkorbácsoló, mint a holotróp jellegű, pörgős transzlégzés. Ez nyugtatóbb, de azért nagyon mélyre tud vinni.
Amikor elkezdtem dobolni, nekem is elkezdődött az utazásom. Először az egyszeri parasztlegény népmeséjét éltem végig, ahogy felmászik az égig érő fára, megtalálja a sárkányt, majd nála szolgálva felfedezi a göthös, táltos paripát a pajtában. Titokban megeteti parázzsal, mire az valóban átváltozik táltos paripává, és segít neki hazahozni a királylányt. És egy üzenetet is kaptam hozzá, ami azoknak szólt, akik jelen voltak: "Mindenkinek meg kell találnia a maga táltos paripáját, amivel száguldani tud. Lehet, hogy a sámándob lesz az, de lehet, hogy teljesen más, olyan dolog, amiben igazán önmagad tudsz lenni, és teljes szívvel tudod végezni."
Ezután a következő összefüggő kép valamilyen beavatási stációkról szólt, de igazából ezek a beavatások olyan életesemények voltak, amelyeken mindenki keresztülmegy. Felsorolom most őket röviden, mert az még nem világos, hogy mit is kellene kezdenem ezzel az információval.
1. Fogantatás
2. Magzati lét
3. Megszületés
4. A köldökzsinór elvágása
5. Szoptatás
6. Amikor megtanul beszélni
7. Amikor megtanul járni
8. Amikor iskolába megy
9. Amikor bekövetkezik a nemi érés (lányoknál az első havi vérzés, fiúknál az első magömlés)
10. Az első szexuális aktus
11. Amikor elkezd dolgozni
12. A leánykérés
13. Az esküvő
14. A megtermékenyülés
15. A szülés (apává, anyává levés)
16. A nagyapává, nagyanyává levés
17. A klimax
18. Az öregkor betegségei
19. A rokonok elvesztése, gyász
20. A halál
Ezek látszólag mind hétköznapi megélések, de ha megfelelő tudatossággal állunk hozzá, akkor beavatási folyamatokká válnak, melyek felkészítenek a következő életszakasz kihívásaira. A hangfürdő végén a megosztókörnél sok érdekes élményről számoltak be, és én közben is láttam a kezük, testük mozgásán és a légzésükön, hogy mennyire mély transzban voltak. Nagyon hálás vagyok, hogy megtarthattam ezt a hangutazást, és remélem, hogy jövőre is lesz majd lehetőségem csatlakozni. A másik téma, ami tulajdonképpen végigkísérte a hétvégémet, az egó kérdése volt, és hogy ez milyenmódon tud beleszólni a spirituális utunkba. De ez egy hosszabb és szerteágazó téma, és még tisztulnia kell bennem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése