Isten a Jóga-szútrában

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Isten a Jóga-szútrában

A következő részben a bhakti-jógát fogjuk felkutatni a Jóga-szútrában. Részletezni fogom a 2.45-ös szútrát, mivel kapcsolatban áll a 2.1-es, 2.32-es, az 1.21-29-es szútrával és azok számos folyományával. A 2.45. szútra szerint: „A Legfelsőbb lény iránti odaadásból származik a szamádhi elérése” - ezzel közvetlenül Istenhez köti a szamádhi elérését. Az ísvara-pranidhána kifejezést a „Legfelsőbb Lény iránti odaadásként” fordítottam. Más lehetséges fordítások: „meghódolás Isten előtt”, vagy „Isten szeretete”. Az ísvara kifejezés Patandzsalí szóhasználatában nem egy bizonyos istenséget vagy isteni formát takar; meg kell találnunk a saját utunkat.

Mielőtt mélyebbre mennék ebben a gondolatmenetben, ki kell emelnem, hogy Patandzsalí négyszer használja az ísvara-pranidhána kifejezést a Jóga-szútrában. Az 1.23. szútrában azt mondja: „vagy az ísvara iránti odaadásból”. A „vagy” az 1.20. szútrával kapcsolja össze ezt a szútrát, ahol azt mondja: „a jógik tárgy nélküli szamádhiját a meggyőződés, lelkesedés, emlékezés, a tárggyal rendelkező szamádhi és a tudás előzi meg.” Érvelhetnénk úgy, hogy Patandszsalí itt egy alternatív megközelítést ajánl – a meghódolást Isten előtt, ami helyettesítheti az ötféle minőség elérését a jógi számára. Az én tapasztalatom szerint azonban Patandzsalí azt javasolja, hogy „adjuk hozzá az Istenszeretetet az öt erényhez”. Azért nem foglalta bele az istenszeretetet az eredeti listába, mert nem tartotta egyenlőnek az előző öttel, hanem olyan fontosnak tartotta, mint az öt együttvéve.

Azután Patandzsalí a 2.1. szútrában is említi az ísvara-pranidhánát. Ez a szútra válasz annak a tanulónak, akit összezavart a Jóga-szútra meglehetősen haladó szintű első fejezete. A tanuló megkérdezi: „Mi van akkor, ha az eddig elhangzottakból nem értettem meg semmit?” Erre Patandzsalí azt javasolja, hogy a kezdők végezzék a kezdőknek szóló jógát (krijá-jógát), mely főként a szent szövegek tanulmányozásából és Isten imádatából áll. Fontos megjegyezni, hogy Patandzsalí azt gondolta, az istenszeretet nem olyan dolog, amit ráér később is hozzáadni, hanem az elejétől kezdve gyakorolni kell. A saját életemben ez volt a jóga egyik legutolsó aspektusa, amit kifejlesztettem, és azt hiszem, ez azért volt, mert – ahogy sok modern nyugati ember is – engem mélyen traumatizált és taszított az a szerep, amit a vallás játszott a történelmünkben. Megtanultam azonban különválasztani a vallás és a spiritualitás lényegét attól, amivé a korrupció és hataloméhség évezredei tették. Az emberiség összes szakrális hagyományában még mindig megtalálhatjuk ezt az isteni lényeget, ami azok kezdeti indítékát adja, függetlenül attól, hogy mi történt, miután szervezett vallássá váltak.

K: Mi a baj azzal, ha Istent antropomorfnak tekintjük?

V: Az antropomorf azt jelenti, hogy emberi jellemvonásokkal rendelkezik. Mivel nem tudunk elképzelni egy határtalan és örök lényt, kivetítettük rá a saját korlátainkat, mint az emberi egót és személyiségjegyeket. Úgy képzeljük el Istent, mint az égre kivetített hatalmas emberi lényt, és valamely mértékben minden vallás beleesett ebbe a hibába. Amíg nem adjuk fel teljesen az elképzelést, hogy tudjuk, mi vagy ki Isten, addig nem tudunk tanulni Tőle és kifejleszteni az Általa közvetített, hiteles spiritualitást. Isten az evulúciónk mögötti erő, de ha embernek képzeljük, akkor Istent a rólunk szóló elképzelésekre korlátozzuk. Tehát ha Istent antropomorfként látjuk, azzal a saját evolúciónkat akadályozzuk."

Megjegyzés: Itt a spirituális, tudati evolúciót kell érteni, és nem a darwini fajelméletet. Isten a lelkünk kiteljesedését tartja elérendő célnak, míg a darwini evolúciós felfogásból pontosan Isten hiányzik, mint rendező és fejlesztő elv.