"Isten a Jóga-szútrában
A
következő részben a bhakti-jógát fogjuk felkutatni a
Jóga-szútrában. Részletezni fogom a 2.45-ös szútrát,
mivel kapcsolatban áll a 2.1-es, 2.32-es, az 1.21-29-es szútrával
és azok számos folyományával. A 2.45. szútra szerint: „A
Legfelsőbb lény iránti odaadásból származik a szamádhi
elérése” - ezzel közvetlenül Istenhez köti a szamádhi
elérését. Az ísvara-pranidhána kifejezést a „Legfelsőbb
Lény iránti odaadásként” fordítottam. Más lehetséges
fordítások: „meghódolás Isten előtt”, vagy „Isten
szeretete”. Az ísvara kifejezés Patandzsalí
szóhasználatában nem egy bizonyos istenséget vagy isteni formát
takar; meg kell találnunk a saját utunkat.
Mielőtt
mélyebbre mennék ebben a gondolatmenetben, ki kell emelnem, hogy
Patandzsalí négyszer használja az ísvara-pranidhána
kifejezést a Jóga-szútrában. Az 1.23. szútrában azt
mondja: „vagy az ísvara iránti odaadásból”. A „vagy”
az 1.20. szútrával kapcsolja össze ezt a szútrát, ahol
azt mondja: „a jógik tárgy nélküli szamádhiját a
meggyőződés, lelkesedés, emlékezés, a tárggyal rendelkező
szamádhi és a tudás előzi meg.” Érvelhetnénk úgy, hogy
Patandszsalí itt egy alternatív megközelítést ajánl – a
meghódolást Isten előtt, ami helyettesítheti az ötféle minőség
elérését a jógi számára. Az én tapasztalatom szerint azonban
Patandzsalí azt javasolja, hogy „adjuk hozzá az Istenszeretetet
az öt erényhez”. Azért nem foglalta bele az istenszeretetet az
eredeti listába, mert nem tartotta egyenlőnek az előző öttel,
hanem olyan fontosnak tartotta, mint az öt együttvéve.
Azután
Patandzsalí a 2.1. szútrában is említi az
ísvara-pranidhánát. Ez a szútra válasz annak a
tanulónak, akit összezavart a Jóga-szútra meglehetősen
haladó szintű első fejezete. A tanuló megkérdezi: „Mi van
akkor, ha az eddig elhangzottakból nem értettem meg semmit?” Erre
Patandzsalí azt javasolja, hogy a kezdők végezzék a kezdőknek
szóló jógát (krijá-jógát), mely főként a szent
szövegek tanulmányozásából és Isten imádatából áll. Fontos
megjegyezni, hogy Patandzsalí azt gondolta, az istenszeretet nem
olyan dolog, amit ráér később is hozzáadni, hanem az elejétől
kezdve gyakorolni kell. A saját életemben ez volt a jóga egyik
legutolsó aspektusa, amit kifejlesztettem, és azt hiszem, ez azért
volt, mert – ahogy sok modern nyugati ember is – engem mélyen
traumatizált és taszított az a szerep, amit a vallás játszott a
történelmünkben. Megtanultam azonban különválasztani a vallás
és a spiritualitás lényegét attól, amivé a korrupció és
hataloméhség évezredei tették. Az emberiség összes szakrális
hagyományában még mindig megtalálhatjuk ezt az isteni lényeget,
ami azok kezdeti indítékát adja, függetlenül attól, hogy mi
történt, miután szervezett vallássá váltak.
K: Mi
a baj azzal, ha Istent antropomorfnak tekintjük?
V:
Az antropomorf azt jelenti, hogy emberi jellemvonásokkal
rendelkezik. Mivel nem tudunk elképzelni egy határtalan és örök
lényt, kivetítettük rá a saját korlátainkat, mint az emberi
egót és személyiségjegyeket. Úgy képzeljük el Istent, mint az
égre kivetített hatalmas emberi lényt, és valamely mértékben
minden vallás beleesett ebbe a hibába. Amíg nem adjuk fel teljesen
az elképzelést, hogy tudjuk, mi vagy ki Isten, addig nem tudunk
tanulni Tőle és kifejleszteni az Általa közvetített, hiteles
spiritualitást. Isten az evulúciónk mögötti erő, de ha embernek
képzeljük, akkor Istent a rólunk szóló elképzelésekre
korlátozzuk. Tehát ha Istent antropomorfként látjuk, azzal a
saját evolúciónkat akadályozzuk."
Megjegyzés:
Itt a spirituális, tudati evolúciót kell érteni, és nem a
darwini fajelméletet. Isten a lelkünk kiteljesedését tartja
elérendő célnak, míg a darwini evolúciós felfogásból pontosan
Isten hiányzik, mint rendező és fejlesztő elv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése