Lehetetlen - mi az?

Körülbelül ezt a hangulatot sugározták a kínai cirkusz akrobatái, miközben a különböző hajmeresztő mutatványokat bemutatták a budapesti cirkuszban. Kislányomat szombaton elvittük a Fenmo című előadásra, és ő is csak ámult-bámult, mert ő is szereti nézni az akrobatikát, és el is kezdett járni gyerek-akrobatikára. 


Csodaszép jelmezekben adták elő a műsort a kínaiak, és ötletesek is voltak a számok. Na jó, én persze a legdurvább Youtube-os Cirque du Soleil-es videókon ezdettem a tűréshatáromat, így aztán meglepni nem nagyon tudtak, de az meg kell hagyni, hogy amit csináltak, azt magas színvonalon, lelkesen és átéléssel csinálták. 


Az az érdekes, vagy inkább a szomorú, hogy a legtöbb ember elmegy a cirkuszba, megnéz egy ilyen akrobata-műsort, és eszébe sem jut az, hogy de jó lenne hajlékonynak lenni, Hanem inkább betol még egy tábla csokit és még egy popcornt, és amikor hazamegy, akkor lefekszik a digitális tévé elé dögleni. Az ilyen emberek persze úgy néznek a vékony, hajlékony, szálkás akrobatákra, főleg, akiknek kifestett kínai fejük van, mint valami egzotikus állatfajra, hogy "Jé, ilyet is tud egy ember?" 


nekem pedig teljesen az a hangulat áradt belőle, hogy mindez lehetséges, szorgalmas, kitartó munkával és céltudatossággal. Mindegy, hogy mennyire későn kezded, vagy mennyire merev vagy alkatilag, ha eleget gyakorolsz, akkor meglesz a hajlékonyság, az erő, az egyensúly, és a mentális koncentráció.


A jógában is erre törekszünk, és ha nem is azokkal a pózokkal kezdjük, amiket a kínai akrobaták a műsorukban bemutattak, ha elég kitartóak vagyunk akkor egyszer azok is elérhetővé válnak. Mindez csak az eltökéltségünktől, szorgalmunktól és a kitűzött céljainktól függ. Úgyhogy matracra fel, és nem ismerünk lehetetlent!


A műsor művészi színvonala és kreativitása is megihletett, hiszen minden évben szoktunk néhány jógabemutatót csinálni. És itt aztán lehet ötleteket ellesni, mert néha az ember túlzottan egysíkúan értelmezi a jógabemutató fogalmát. Kiállunk a színpadra, mindegy, hogy miben, lenyomunk egy pár ászanát, a közönség meg majd tapsol. De ugyanakkor bele lehet vinni egy csomó művészi kreativitást, ami a zenét, megjelenést, koreográfiát stb. illeti, és tényleg egy esztétikai élményben lehet részesíteni a közönséget, ahelyett, hogy lenyomnánk a rutint aztán hazamennénk.


Azért azt, hogy konkrétan mik voltak a műsorban, nem árulom el, akit érdekel, menjen el és nézze meg, év végéig még látható a budapesti Nagycirkuszban. A fenti fotó a záró másorszámból van, amelyben egy székekből épült torony tetején mutatott be egy gyönyörű és hibátlan kézegyensúlyozó számot egy vékonyka kínai fiú. Ezekből egy párat én is szeretnék lassan megtanulni, ha nem is egy székkupac tetején, de a jógamatracon is jól nézne ki :-).