Fordítsd meg és rázd fel!

Az ember néha belefásul a gyakorlásába, főleg, ha astangázik, mert ugye minden nap ugyanazt a gyakorlatsort végzi, és még ha gyakorolja is mondjuk a 2-3. sorozatot, néha nincs lelki ereje nekiállni a hármasnak, vagy ne érzi magát elég hajlékonynak a ketteshez, és akkor marad az egyes sorozat. Mostanában elkezdtem szigetköröket futni heti 2-3 alkalommal,és ez még ráadásul a hamstringemet is beköti, így az egyes sorozatban az előrehajlításoknál is igen érzem a dolgot. Persze pont jó rá a sok előrehajlítás, éppen ezért szoktam mondani, hogy legalább ugyanannyit kell jógázni, mint amennyi más sporttevékenységet végzünk. 


És van, amikor az embernek nem is marad ideje az egész sorozatra, én ilyenkor el szoktam kezdeni a napüdvözleteket, és végigcsinálom az állókat, aztán annyit a sorozatból, amennyit tudok. és mivel szeretem a kézenállásokat, bele szoktam tenni néhányat már a napüdvözletekbe is. Az előre- és hátraugrásoknál felmegyek kézenállásba és néha ki is tartom néhány légzésig. A szúrja B-nél a vírabhadrászanából való hátraugrásnál is beteszek egy-egy kézenállást, persze tudom, hogy nem ez a hivatalos verzió, de jólesik :-) És mellesleg a kézenállás csak akkor megy, ha eleget gyakorolja az ember, és így szűnik meg a félelem és alakul ki az egyensúlyozó képesség. És nem utolsósorban megerősödnek a csuklók, ami nagyon előnyös az astangában. 


A legújabb csavar, amit betettem a gyakorlásomba, az, hogy a praszárita pádóttánászanák között is felmegyek terpesz-kézenállásba. Ezt Danny Paradise-tól láttam, de ő csak az első után ment föl, én viszont elkezdtem minden kéztartás között felmenni. Ez is egyre jobban megy, ahogy gyakorolja az ember. Most már csak a planché kellene rendesen, vagyis amikor félig leereszkedik az ember a terpesz-kézenállásból, és megtartja a törzsét a levegőben. Ja és az egykezes kézenállás is nagyon jó volna stabilan, fal nélkül. De hát minden meglesz, csak gyakorlás kérdése!


Igazából arra akartam felhívni a figyelmet ezzel a bejegyzéssel, hogy nem mindig előnyös, ha az ember mereven ragaszkodik a szabályokhoz vagy a megszokott klisékhez, jó, ha néha egy kicsit eljátszunk, és olyan dolgokat is csinálunk, amiket nem szoktunk, vagy amik nincsenek benne a sorozatban. A lényeg az, hogy feldobjuk a gyakorlásunkat, új lelkesedést, új stimulusokat kapjunk, és élővé váljon az egész dolog. 


Abban a pillanatban, amikor nem köti le 100%-ban az elménket a gyakorlás, az egész élmény felszínessé válik, és elveszítjük a "kapcsolatot", elkalandozik az elménk. Ilyenkor persze csak unalmas és néha fájdalmas kötelesség az egész, ezért érdemes egykét trükköt bevetni, hogy újra fel tudjuk kelteni az elme érdeklődését. A kézenállások például azért jók, mert felszökik az adrenalin, főleg, ha az ember még nem annyira magabiztosan tudja tartani, és ilyenkor a figyelmünk ösztönösen visszafordul a gyakorlásra. Szóval fordítsuk fejre a gyakorlásunkat, rázzuk fel az elménket, hogy újra érezhessük a Flow élményét!