2011. december 24., szombat

Az egó és az értelem

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"2. Ahankára


Ez az egó vagy egoizmus. Az aham azt jelenti, hogy "én", a kara pedig azt jelenti, hogy cselekvő vagy végrehajtó. Együtt azt jelentik, hogy "én, a cselekvő". Az egó az az elv, amelyik a gondolkodó elv benyomásait birtokolja. Az egó azt mondja: ""Én" vagyok az, aki érzékeli a közeledő teherautót, és ezért "nekem" kell a járda biztonságába visszahúzódnom, különben "én" halott leszek. 


2. Buddhi


Ez az értelem, vagy intelligencia, mely kifejezés a budh tőből származik, ami azt jelenti, hogy "felébredni". A jógában az értelem az intelligencia székhelye. A mi példánkban az intelligencia mondjuk képes megérteni, hogy mi a vasérc és a tűz, olyan mértékben, hogy fel tudjon találni egy belső égésű motort és meg tudjon építeni egy teherautót. Az intellektus (buddhi) a jóga mozgató motorja. A jóga az értelem finomításának, élesítésének, és fejlesztésének folyamata, addig a pontig, amíg képesek nem leszünk megvalósítani magát a tudatot (purusát). Ezt részletesebben vizsgáljuk a Jóga-szútra harmadik és negyedik fejezetében. 


A szútra utolsó kifejezése a niródha. Ezt sok esetben "kontrollálásnak" vagy "lefojtásnak" fordítják, aminek a jóga kontextusában nincs értelme, mert a rossz irányba is viheti a gyakorlókat. Ha kontrollálni vagy elfojtani szeretnénk az elmét, akkor kell, hogy legyen egy entitás, amely kontrollálja. Ennek az entitásnak aktívnak kell lennie, szóval nem lehet a tudat, amelyik nem kerül kapcsolatba a világgal, pusztán szemlélőként van jelen. Ezen kívül ennek az entitásnak rendelkeznie kell akaraterővel, amivel felül tud kerekedni az elmén. Az egyetlen entitás, amely erre képes, az az egó. Az elme elnyomása, kontrollálása, és korlátozása viszont felerősíti az egót. Az egó pedig akadályt jelent a tudat megvalósításának útján."


Úgy érzem, ehhez érdemes egy kis kiegészítést fűzni. Logikusnak tűnik, hogy az elmét csak egy tőle független, magasabb rendű elv segítségével tudjuk kontrollálni. Az egó azonban nem alkalmas erre, mert igazából csak az elme vágyainak visszatükröződése és kifejeződése, és nem független, önálló akaraterővel rendelkező entitás. A tudat viszont valóban passzív, és csak felfog, bár ezen kívül kapcsolatba kerül azért az anyagi világgal, és lehetővé teszi a lélek azonosítását az egóval. Az aktív és vágyakkal rendelkező entitás azonban maga a lélek, amely a tudatot, mint energiát sugározza önmagából. A léleknek van vágya és szabad akarata, amiből létrejöhet az akaraterő, persze ennek kifejeződéséhez már szükséges a buddhi, ahankára és a manasz közreműködése is. 


Maehle azonosnak tekinti a lelket és a tudatot, pedig olyanok, mint a gyertyaláng és a fénye. Krisna a Bhagavad-gítában sokszor hangsúlyozza az elme kontrolljának fontosságát, és azt mondja, hogy a lélek a megtisztított intelligencia segítségével képes kontrollálni az elme működését. Ez valamennyire egybencseng azzal, amit Maehle mond, hogy a jóga célja az intelligencia tisztítása. Az elmét is ugyanígy tisztítani kell, amíg meg nem szűnnek a hullámai. Az elnyomás helyett tehát a tisztítás a hatékonyabb folyamat.   

Nincsenek megjegyzések: