Nos, meg is kapták az Atma érzést teljes egészében, az első napüdvözlettől az utpluthiig bezárólag. Ketten igazgattuk az embereket az ászanákban, akik ugyan gyakorlott jógások voltak, de persze azt az öt-hat, technikailag nehezebb astanga-specifikus pózt azért nehezükre esett végrehajtani, ami az egyes sorozatban kihívást szokott jelenteni az erősebb gyakorlóknak is.
Végülis nem csak a nehezebb ászanák és a sok vinyásza jelentettek kihívást a gerilláknak, hanem valószínűleg az erőteljesebb igazításaink is, mert azért más oktatók nem szokták ennyire egyértelműen kipréselni az ászanát az emberekből, mint az astangások. Az igazításokat általában jóleső nyögésekkel, esetenként riadt sikolyokkal nyugtázták a gerillák.
Ettől eltekintve lelkesen vinyászáztak előre-hátra a trópusi párában és 33 fokos teremben, és az összes ember végigcsinálta az egész órát, nem futamodott meg senki közben. Volt persze egy-két nagyon ügyes, hajlékony ember, de azért a legtöbbjükön látszott, hogy rendszeresen jógáznak és az alap ászanákkal azért tisztában vannak.
A végére mindenki kellemesen elfáradt, és jólesően belezuhantak a savászanába a mintegy két órás gyakorlás után. Számomra mindig kellemes élmény, ha új embereket avathatok bele az astanga-jóga rejtelmeibe, annak reményében, hogy néhányukból rendszeres astanga-gyakorló lesz. De mindezt majd a jövő fogja eldönteni, egyelőre ki kell pihenniük a tegnapi tűzkeresztséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése