Desire

A U2 fenti című számát hallgattam a minap, és elgondolkodtam, hogy mennyire elválaszthatatlan az emberi lélektől a vágy, méghozzá összességében a boldogságra irányuló vágy. A lélek a tudatával beragyogja és áthatja a testet, és amikor elhagyja, akkor a test halottá válik, és szétesik az anyagi elemekre, amelyekből felépül. A lélek belső és elválaszthatatlan sajátossága a vágy. A lélek aktív, tevékeny, még akkor is, ha csupán (pár millió életig tartó) átmeneti vendég az anyagi világban, és igazából az anyag nem érintheti meg a lelket, ugyanúgy, ahogy a lélek sem képes közvetlenül befolyásolni az anyagot. 


A lélek csupán vágyakozni képes, akkor is, ha a vágyai az anyagra irányulnak, és akkor is, ha lelki azonosságára koncentrálódnak. Az anyagi energia hatására a lélek azonosítja önmagát azokkal a burkolatokkal, amelyek befedik, az elmével, a testtel, az érzékekkel. Éppen ezért a vágyai is az elme, test és érzékek kényelmes helyzetbe hozatalára irányulnak, de a vágyai csak akkor teljesülhetnek, ha a karmája által kiérdemelte. A Paramátmá, vagyis Krisna helyhez kötött kiterjedése jelen van minden élőlény szívében, és minden atomban is, és Ő irányítja az anyagi világ történéseit a karma törvényének megfelelően. A Paramátmá mindig tudatos az élőlény vágyairól, és azoknak mozgatja az anyagi elemeket. Persze tisztában kell lennünk azzal, hogy a vágyunk, bármilyen erősnek és érezzük azt önmagunkon belül, igazából végtelenül parányi az egész univerzumhoz és az anyagi elemekhez képest, amelyeket igazából nem tudunk befolyásolni. 


Ha magasabb elrendezés folytán beteljesül valamilyen vágyunk, akkor hálát és elégedettséget kell érezni, nem pedig elégedetlenül újabb és újabb vágyakat hajszolni, mert akkor sohasem leszünk boldogok. A jóga is a szantósa, vagyis az elégedettség kultiválását tanítja, amit a fenti szellemben kell gyakorolni. A jógi felismeri, hogy nem ő a cselekvő, és nem tőle függ az, hogy milyen eredménnyel járnak az erőfesztései. De tudja, hogy erőfeszítést kell tennie, törkeednie kell, mert anélkül semmilyen eredményt nem fog elérni, és a törekvés pedig a vágyból születik.


Én úgy gondolom, hogy a legboldogtalanabb emberek azok, akiknek nincsenek vágyaik, nincs motivációjuk semmire. Nincsenek céljaik, amikért hajlandók lennének küzdeni és feláldozni az életüket. egyesek úgy értelmezik, hogy a spiritualitás célja a vágynélküliség, és ezt a vágyak megtagadásával  vagy elfojtásával lehet elérni. Én nem hiszem, hogy ez a folyamat sikerrel tudna járni, mivel a vágy a lélek sajátja, és ezért nem tudunk sohasem megszabadulni tőle. De meg tudjuk tisztítani, és fel tudjuk magasztosítani. Az önző, kicsinyes szeretetet vissza lehet változtatni önzetlen univerzális szeretetté, csak sok munkába kerül. De ha valaki őszinte, és a boldogság útján halad, akkor életről életre egyre közelebb fog kerülni a tokéletes szeretethez és eredeti önvalója megismeréséhez. 


A bhakti-jóga felfogása szerint az anyagi szeretet az eredeti lelki szeretet "leminősített" változata, és Krisnához fűződő eredeti kapcsolatunkban önzetlenül és feltétel nélkül tudjuk szeretni Krisnát. De még ebben a helyzetben is megmarad a lélek vágya a boldogságra, mivel Krisna szolgálatától várja a legmagasabb boldogságot. A lélek természete ugyanis az, hogy egy alacsonyabb szintű örömről csak akkor képes lemondani, ha magasabb rendűt tapasztal meg. Éppen ezért a léleknek lépésről lépésre kell haladnia, és óvatosan kell gyakorolnia a vágyakról való lemondást, abban az ütemben, ahogy magasabb örömöt tapasztal meg. Follow your bliss & Be yourself! :-)