2011. december 2., péntek

Tanulj meg repülni!

Tizenéves koromban jóga-hippi voltam, és őszintén hittem abban, hogy mindenki meg tud tanulni repülni, csak el kell hinni, akarni kell, és gyakorolni kell, ennyi az egész. Álmomban sokat is repültem, és egész könnyűnek és természetesnek tűnt a dolog. Néha az élet megismétli önmagát, persze húsz évvel később az ember egy kicsit talán érettebb és megfontoltabb, de még mindig hiszek benne, hogy mindenki meg tud tanulni repülni. 


Persze ha fizikai értelemben vágyunk a repülésre, arra is megvan a lehetőség, lehet ejtőernyőzni, siklóernyőzni, sárkányrepülőzni, bázisugrani stb. stb. De akár említhetjük az astangás előre- és hátrarepülést, vagy az akró-repülést, amihez nem kell annyi felszerelés és körülmény. Valljuk be, a szívünk mélyén mindannyian szeretnénk a magasba emelkedni, és erőlködés nélkül szárnyalni a boldogság felé!


De ami az izgalmasabb  szerintem, az a tudati szárnyalás, és erről szól a jóga. Arról, hogy levetkőzöd magadról a kötöttségeket, mindent, ami a földöhöz köt, és szárnyra kapsz, mint Ikarosz, hogy madártávlatból szemléld az életet, az embereket, saját magadat, és minél inkább szemlélővé válsz az aktív részvétel helyett, annál inkább bele tudsz olvadni, a flow-ba. A madarak is csak kihasználják az áramlatokat, és minimális erőfeszítéssel eljutnak oda, ahová csak akarnak, óceánokat átrepülve, a felhők fölé emelkedve. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljes passzivitásba kell vonulni, és hagyni, hogy elmenjen mellettünk az élet. Hiszen ha a madár nem tárja ki a szárnyát, és nem hangolódik rá az áramlásra, akkor egykettőre a földön találja magát! Ez a különbség az élő és a halott madár között. 


A Flow azonban olyan erő, nevezzük karmának, pránának univerzális tudatnak, vagy bárminek, amit egy parányi lény nem tud az igája alá hajtani, és főleg ellenállni neki. De ha kifejleszti az ekülönült, szemlélődő mentalitást, és megtanulja tudatosan kihasználni az áramlat adta lehetőségeket, akkor sokkal messzebbre eljuthat álmai és céljai megvalósításában, mint azok, akik nem értik, nem érzik, hogyan kell összekapcsolódni a Flow-val. 


A jóga erre tanít, hogy összekapcsolódjunk, és feloldjuk önmagunkban azokat a korlátokat, amelyek miatt a világok különálló erők, egyéniségek, szétszabdalt történések kusza összevisszaságaként éljük meg, holott a látásmódunkban valójában a szétdarabolt tudatállapotunk tükröződik vissza. A szamjama, vagyis a meditáció gyakorlata pontosan ebből áll, hogy megtanuljunk ráhangolódni arra, amin meditálunk, és a zavaró tényezőket elhárítva össze tudjunk kapcsolódni vele, bele tudjunk hatolni, eggyé tudjunk válni vele. Bár a vaisnaiva védánta filozófia azt mondja, hogy a lélek örök, és nem olvadhat bele semmibe, a tudati eggyé válástól nem kell félni, mert a jóga a megtapasztalás útja, és nem egy elméleti út. Eggyé kell válnod azzal a tudatállapottal, amit meg akarsz tapasztalni, mert az teljesen más, mint ha csak beszélsz és filozofálsz róla. 


A mézről lehet beszélgetni, tanulmányozni, még kísérletezni is vele, sőt, a mzesüveget is lehet nyalogatni, de valódi tapasztalata csak annak lesz, aki rájön, hogyan kell kinyitni a mézesüveget, és jó mélyen, teli torokból belenyalni. Lehet, hogy égeti a torkodat, és az is lehet, hogy meg is utálod, mert annyit eszel belőle, és mégsem tudsz betelni az édességével, de ez is egy megtapasztalás, és a szélsőségek előbb-utóbb kiegyensúlyozzák egymást, feltéve, ha sikerül tudatosítani önmagunkban azokat a pillanatokat, amikor a két szélsőség között oszcillálva éppen az egyensúlyi ponton haladunk keresztül. És akkor megvalósul a könnyed szárnyalás, amely egy aktív haladás, de ugyanakkor minimális tudatos erőfeszítéssel jár. Ha ezt az állapotot sikerül átélni és fokozatosan önállósítani, akkor a jóga-gyakorlásunk is erőlködés-mentessé válhat, bármelyik elemeit is gyakoroljuk a jógának. Let's fly high! :-)

Nincsenek megjegyzések: