Mi a jóga?

Az elmúlt napok viharai után úgy gondolom, érdemes visszatérni az alapokhoz, mert úgy tűnik, értelmezési gondok vannak egyesek fejében. Én magam már rég letettem arról, hogy minősítsem az egyes jelenségeket, azt mondván, hogy "Ez jóga, ez pedig nem az, hanem torna, akrobatika vagy stretching vagy mittudomén". De úgy látszik, hogy egyesek még mindig itt vannak leragadva, és ezért érdemesnek tartottam körüljárni egy kicsit a témát és megadni a jógának azt a körülbelüli definícióját, ami az én tudatomban él, és ami persze folyamatosan csiszolódik, változik, alakul, azt már nem is kockáztatom meg, hogy tisztul, hiszen az én kapcsolatom a jógával is egy dinamikus, élő, változó dolog. Legalábbis addig, amíg nem jutok el a végső állapotba...


Akkor kezdjük az elején. Patandzsali szerint a jóga a gondolati hullámzások megszűnésének állapota. Tehát minden, ami ezt elősegíti, vagy közelebb visz hozzá, az a jóga részének tekinthető. Szerintem. A jóga eszköztára valóban erre szolgál, hogy megteremtsük az egyensúlyt, és a középpontunk felé haladjunk, fizikai, érzelmi, mentális erkölcsi, filozófiai, vallási stb. szinten. 


Én azt gondolom, hogy minél tágabb valakinek a definíciója a jógával kapcsolatban, és minél több dolog fér bele, vagyis minél kevesebb dolog reked kívül, annál fejlettebb szerintem az illető kapcsolata a jógával. Mert végülis a jóga definíciója egy aspektusában tényleg a gondolati hullámok kioltását jelenti, de a másik aspektusa az összekapcsolódás, a dolgok közötti immanens kapcsolat felismerése és megtapasztalása. És így az ember előbb-utóbb rájön arra, hogy minden jóga, mert bármilyen élményt él is át, az ő számára az is az összekapcsoltságot, a rendszert, a "minden-a-helyén-van" flow élményét adja, és így folyamatosan jelen tud lenni a MOST-ban és békében van a világgal. 


Tehát a számomra tulajdonképpen minden jóga, beleértve a spiritualitást, a meditációt, a mantrázást, Isten imádatát, vagy éppen az elme kiürítését, de ugyanúgy a testgyakorlást is, álljon az klasszikus jóga-ászanákból vagy éppen újabb stílusú, de tudatos, a légzéssel összhangban végzett mozgással. 


Én egy társasági ember vagyok, szóval nekem a csoportos jóga-foglalkozás az igazi, akkor is, ha az egy astanga-óra, vagy páros akró gyakorlatok. És azt tapasztalom, hogy a jóga-ászanák végzése olyan mértékben viszi az embert a harmónia felé, hogy még akkor is komoly hatással van a személyiségre, ha minimális spiritualitást viszünk bele az egészbe. A szeretet és az egó-mentesség a tanár és a gyakorlók részéről szerintem sokkal fontosabb, mint a hangzatos filozófiai tanok sulykolása. Nekem bőven elég három Óm az óra elején, és a légzésre fokuszált figyelem gyakorlás közben, a többit úgyis belülről éli át az ember, vagy elolvassa a blogban, vagy ha még jobban érdekli, akkor megbeszéli valakivel, akit kompetensnek tart. 


Vannak a jógának szellemi változatai is, amiket rádzsa-jógának nevezünk. De ez nem jelenti azt, hogy a hatha-jógához tartozó, a testgyakorlásra koncentráló irányzatokat le kellene szólni, mert a legtöbb ember számára mindkettő egyformán fontos, és a fizikai síkról általában könnyebb elindulni felfelé, mint a fejünkben élve, elméleti szakemberként osztani az észt, miközben a hétköznepi életünk problémáit képtelenek vagyunk megoldani. A jógi a saját életével és példájával bizonyítja be, hogy működik az, amit csinál, és ha nem működik, és nem lesz boldog tőle, akkor tovább kell keresnie, kutatnia, amíg meg nem találja a békét és a boldogságot. Jó utazást mindenkinek!