"3.37. tatah prátibha-srávana-védaná-darsászváda-vártá dzsájanté
tatah – onnan; prátibha – megvilágosodás; srávana – természetfeletti hallás; védaná – természetfeletti érintés; darsa – természetfeletti látás; ászváda – természetfeletti ízlelés; vártá – természetfeletti szaglás; dzsájanté – létrejön.
Abból megvilágosodás, természetfeletti hallás, érintés, látás, szaglás és ízlelés származik.
Az „abból” azt jelenti, hogy az előzőleg leírt szamjamából. Ez egy másik egyértelmű jele annak, hogy az elősző szútra nem az önvalóról szóló tudásról beszélt. Az önvalóról szóló tudás nem eredményez ilyen képességeket. Valójában megakadályozzák az önvalóról szóló tudást, mert az egó vagy én-ség elkezd ragaszkodni hozzájuk és sajátjának tekinti őket. Az azonosítás bármilyen ilyen formája azonban megakadályozza azt, hogy eggyé váljunk a határtalan tudat óceánjával.
Hogyan jönnek létre ezek az erők (sziddhik)? Az elsőt, a megvilágosodást (pratibhá) már leírta a 3.33. szútra. Ez az intellektus minősége, ami a diszkriminatív tudást (vivéka khjátéh) megelőzően jelenik meg. A másik öt az öt érzékszerv természetfeletti kifejlődése. Emlékezzünk vissza arra, hogy a szánkhjában az érzékek és az öt durva fizikai elem az öt finom elemből (tanmátrából) nyilvánul meg. A tanmátrákat az érzékek és a durva elemek finom esszenciájaként foghatjuk fel. Hasonló módon az ahankárát vagy egót tekinthetjük a világ finom esszenciájának, ahogyan mi ismerjük, a kozmikus intellektust pedig az egó finom esszenciájának.
Amikor a jógi elérte a szattvikus intellektus szintjét, és gyakorolta az előző szútrákban említett szamjamákat, közvetlenül tapasztalja a finom esszenciát. Például látás helyett az isteni fényt látja, ami maga a látás, és vele együtt mindent, amit látni lehet. A hallás helyett az isteni hangot hallja, és azzal együtt mindent, amit hallani lehet.
Vjásza elmagyarázza, hogy minden finom, rejtett, távoli, múltbeli és jövőbeni dolgot érzékel, és sok mitológiai történetet találunk, amelyekben különböző emberek szert tesznek ilyen képességekre. Amikor a vak Dhritarástra király végignézett a kuruksétrai csatamezőn, amelyiken az összes fia és rokona összegyűlt, hogy megöljék egymást, szekérhajtója, Szandzsaja isteni hallásra tett szert, hogy minden eseményről be tudjon számolni a vak királynak. Újonnan szerzett képességével mindent hallott, ami elhangzott a csatamezőn, és el tudta mondani Dhritarástrának.
Egy másik példa a mennyei látás, amire Ardzsúna tesz szert, amikor megkéri Krisnát, hogy mutassa meg neki kozmikus formáját (Visvarúpa), hogy láthassa az Urat, amint az összes univerzumot magába foglalja. A következő szútra tovább magyarázza mindezt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése