"Hatodik fejezet
Anatómia:
testünk képességeinek és korlátainak megértése
A
régmúlt időkben a jógiknak nem esett nehezére a pózok helyes
végrehajtása, mivel az elméjük természetszerűleg a
felfüggesztett (niródha)
vagy egy pontra szegezett (ékágra)
állapotban volt. A niródha
elme abban az időben volt uralkodó, amikor a Védákat
összeállították. Az őseinknek általában megvolt az a
képességük, hogy az elméjüket a szívükbe olvasszák, és ezért
„látták” azt az isteni mátrixot, ami létrehozta az ászanát
és annak megfelelő összhangját. Az ékágra
elme az upanisadok
idején volt elterjedt. Bár addigra az elme önkéntes
felfüggesztésének (niródha)
szokása elveszett, az emberek általában még mindig tudták olyan
mértékben és időtartamra koncentrálni az elméjüket, hogy „le
tudták tölteni” az ászana
mögött rejtőző mátrixot, vagyis annak lényegét (dharmáját).
Mindkét elmeállapot rendkívül ritka manapság.
A
jelenlegi korban (Kali-júga)
az elménk számára a megszállott (múdha)
állapot a megszokott, és java részt a testünkkel, pénztárcánkkal
vagy genetikai mintánkkal (családunkkal) vagyunk elfoglalva. A
megszállott, vagyis múdha
állapotban lévő elme nem rendelkezik sem a niródha
elme képességével, hogy közvetlenül a dolgok szívébe lásson,
sem az ékágra
elme képességével, hogy lézerként átszelje a külső
megnyilvánulásokat, és közvetlenül a legmélyebb rétegbe
hatoljon. A múdha
elme hajlamos arra, hogy kivetítse a múltbeli feltételekhez
kötöttséget a jelenbeli érzéki benyomásokra. Más szavakkal,
általában a múltban él, és a félelmeivel vagy bűntudatával
van elfoglalva, vagy pedig a jövőben, és kivetíti a vágyait a
jelenre. A szentírások azt mondják, hogy a Kali-júgában
élőknek világos utasításokra van szükségük ahhoz, hogy
bármit, például az ászanákat
helyesen tudják végrehajtani. A Siva
Purána
például azt mondja, hogy a Kali-júgában
az ember tetteit csak akkor koronázza siker, ha a legnagyobb
precizitással hajtja őket végre. A szentírásoknak van egy
speciális osztálya, a tantrák,
amelyek az ember által végrehajtott minden egyes tevékenységet
részletesen leírnak.
India
tantrikus
korszakát az elfogadott hiedelmek és gondolkodási rendszerek
vizsgálata és szétbontása jellemezte. Elég érdekes módon,
ugyanez a tendencia jelent meg, bár sokkal később, nyugaton, a
nyugati tudomány formájában. Mivel a nyugati anatómiai kutatások
lehetővé teszik számunkra a Siva
Purána
és más szövegek előírásainak követését, vagyis hogy a
tetteinket (ebben az esetben az ászanát)
a legnagyobb pontossággal hajtsuk végre, a modern jógik egyik
eszközévé kell válnia. Legtöbbünk számára az ászana
anatómiai vizsgálata a legjobb lehetőséget adja ahhoz, hogy
pontosan, fájdalom és sérülés nélkül tudjuk gyakorolni a
pózokat.
Ez
a fejezet tartalmazni fogja azokat az eszközöket, melyekre
szükségünk van, hogy az anatómiai vizsgálódás segítségével
mélyebben megérthessük az ászana-gyakorlásunkat.
Azonosítjuk a fájdalom különböző formáit, és elmagyarázzuk,
hogy miért kell kerülni a fájdalmat az ászanák
gyakorlása közben. Utána megvizsgáljuk a kapcsolatot a második
sorozat pózai és a testrészek között, melyekre ezek a pózok
fókuszálnak. Ez alapozza meg a fejezet hátralévő részét,
melyben ezeknek a testrészeknek az anatómiai részeivel fogunk
foglalkozni, és megtárgyaljuk a különböző kérdéseket, melyek
felmerülhetnek az ászana-gyakorlás
közben, beleértve a sérüléseket és az anatómiai
rendellenességeknek köszönhető korlátokat is. Sok tippet is
találhatunk benne a sorozat legnagyobb kihívást jelentő pózainak
végrehajtásához, illetve terápiás javaslatokat is. Úgy
gondolom, hogy ez a fejezet az egyik legfontosabb és legpraktikusabb
a könyvben, és ezért érdemes többször is áttanulmányozni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése