"3.36. szattva purusajór-atjantászankírnajóh pratjajávisésó bhógah parárthatvát szvártha-szamjamát -purusa-gjánam
szattva – intellektus; purusajóh – a purusának; atjanta – rendkívül; aszankírnajóh – különbözőnek; pratjaja – koncepció; avisésah – nem egyértelmű; bhógah – élmény; parárthatvát – az objektív tudatosságtól; szva – saját; artha – szubjektív tudatosság; szamjamát – szamjama által; purusa-gjánam – a purusa ismerete.
Az a tapasztalat, ami más célt szolgál, az intellektus és a tudat hibás összetévesztéseként van meghatározva, pedig a valóságban teljességgel különböznek. Ha arra irányítjuk a szamjamát, ami a saját céljából létezik, szert tehetünk a purusáról szóló tudásra.
Ez egy nehéz, de nagyon hálás szútra, ha helyesen megértjük. A szanszkrit kifejezés, amivel itt az intellektust illetik, a szattva. A gyakorlás, tanulás és elkülönülés segítségével meg kell szabadítani a közönséges intellektust minden tompaságtól (tamasz) és izgatottságtól (radzsasz). Csak a szattvikussá változtatott intellektus válhat a felszabadulás alkalmas eszközévé. A szánkhja szerint, az intellektus az első megnyilvánulás, ami a tiszta szattva formájában kiárad a természetből (prakriti). Tehát az intellektus természetes formája a száttvika forma. Az evolúciónak köszönhetően azonban, amit a jóga az eredeti, tiszta, természetes állapotból történő degenerációnak tekint, az intellektus beszennyeződött. Ha az intellektust sikerült visszaállítani eredeti állapotába, akkor meditálhatunk az intellektus és a tudat közötti különbségen. Ez a meditáció idővel elvezet a felszabaduláshoz.
Most pedig meg kell határozni a „tapasztalat” szót. Az alkalmazott szanszkrit kifejezés a bhóga, amit „élvezetnek”, „érzékkielégítésnek” is fordíthatnánk. A Mundaka Upanisad két madár történetét mondja el, amelyek az élet ugyanazon fáján ülnek. Az egyik élvezi, „csipegeti” a fa gyümölcseit, az élvezet és fájdalom gyümölcseit. Ez a madár a konceptuális, feltételekhez kötött, vagy egoikus önvaló, amelyet az indiai filozófiában néha dzsívának neveznek. A másik madár csak csendesen néz, mint egy szemtanú. Ez a valódi önvaló, vagy tudat, amelyet általában átmannak vagy purusának neveznek. Az első madár, amelyik az élvezet és fájdalom gyümölcseit csipegeti, kétségbeesésbe és tudatlanságba zuhan. Amikor azonban megfordul, és felismeri barátja, a tényleges önvaló dicsőségét, az első madár is felszabadul.
A feltételekhez kötött önvaló azt hiszi, hogy birtokolni, gyűjteni és élvezni tudja a jelenségeket, és ezt a folyamatot nevezzük bhógának, vagy tapasztalatnak. A valódi önvaló vagy tudat csupán csendben figyel, szemtanúskodik. Ez a valódi jóga vagy felszabadulás állapota. A bhóga és a jóga ellentétesek. Vagy az „adok-kapok” játékban hiszünk, abban az illúzióban, hogy összegyűjthetjük vagy elveszíthetjük az élményeket (ezt nevezzük tapasztalatoknak), vagy pedig örökre szabadok leszünk. A jóga tanulója, aki mostanra megtapasztalta az emberi érzelmek teljes skáláját, most a jógát és a tudatot akarja átélni (bhóga). De a tudat túl van a tapasztalatokon, mivel a tapasztalat meghatározása szerint átmeneti és változékony. A tudat viszont örök és sérthetetlen; túl van a tapasztalatokon, és meg kell valósítani. A megvalósítás megszabadít az élmények iránti szomjtól. Ezt a szomjat semmilyen élmény nem tudja csillapítani. Ellenkezőleg, az élmény mindig új szomjat hoz létre az új élményekre.
A szútra elmagyarázza, hogy az élmények a látó érdekében léteznek, ahogy Patandzsali állítja. Ezért nevezik a látót „mély valóságnak”, annak a valóságnak, amit nem lehet mélyebb rétegre redukálni. Az, ami a saját célja érdekében létezik, a Szánkhja-káriká szerint a purusa (tudat). Ha a tudat nem önmaga, hanem valami más érdekében létezne, akkor a tudat alatt a valóságnak egy még mélyebb rétegét kellene feltételeznünk. Ez nem lehetséges, hiszen a tudat már eleve a forma nélküli Abszolút.
Akkor egészen pontosan mi az, amire a szamjamát irányítanunk kell, hogy elképzelést kapjunk az önvalóról? Emlékezzünk vissza arra, hogy a szamjamában objektív szamádhiról van szó, amit Patandzsali meghatározása szerint nem lehet a purusára irányítani. Ezt H. Aranja is megerősíti, aki azt mondja: „A purusa önmagában nem lehet a szamjama tárgya”A szamjamát itt a purusa képére vagy koncepciójára végezzük, amit az intellektus kifejlesztett. „A purusáról szóló tudás formájára irányított szamjama által szert teszünk a valódi purusáról szóló tudásra.” Most már érthető, hogy miért csak a száttvika intellektus alkalmas egy ilyen kutatásra. A tamasz és radzsasz által eltorzított intellektus sohasem képes helyes tudáshoz jutni. Vjásza azt mondja a kommentárjában, hogy a tudat gondolatára vagy koncepciójára irányított szamjama belső tudáshoz (pragjá) vezet, aminek a tárgya a purusa.
Miért fontos mindez? A belső tudás (pragjá) nem az intellektus tulajdonsága-e továbbra is?
Ahogyan a 2.27. szútrából tudjuk, a belső tudás hétrétegű és az előfeltétele, illetve megelőző szintje a diszkriminatív tudásnak (vivéka khjátéh). A diszkriminatív tudás az a gyógyszer, ami kigyógyít a betegségből – a feltételekhez kötött létből, amit a tudatlanság (avidjá) okozott, és így visszatérhetünk az egészséges állapothoz, ami a felszabadulás (kaivalja).
Most már a diszkriminatív tudás felébred az intellektusban. Hogyan lehetséges ez? Nem azt jelenti-e a felszabadulás, hogy megállapodunk a tudatunkban? Vagy rendelkezünk diszkriminatív tudással, vagy nem, ami azt jelenti, hogy változékony. Ha egy előtte ismeretlen dolgot megismerünk, akkor az intellektusban jelenik meg. A tudat azonban örökké éber és megváltozhatatlan.
A diszkriminatív tudás semmi más, mint az intelligencia felébredésének legvégső állomása. Ha egyszer szert tettünk rá, akkor megsemmisül az az illúzió, hogy az intellektus funkcionális egységet alkot a tudattal. A tudattal történő konceptuális kapcsolat el lesz vágva, és akkor a tudat felragyog a saját dicsőségében. Ez anélkül történik,hogy a tudatot bármilyen sérülés érné. A tudat egyedüliségét és függetlenségét csak a beszennyező intellektustól való elszigetelése által lehet megvalósítani. A belső megismerés (pragjá), amire a szútrában leírt módon végzet szamjamával tehetünk szert, ennek az előfoka."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése