Az ugye, alap, hogy saját magadat mindig emlékeztetned kell arra, hogy miért kezdted el, és hogy előtted már mennyi mindenki elérte a célját, az álmát, megvalósította azt, amire mások azt mondták, hogy lehetetlen. Tehát neked sem szabad feladnod, még akkor sem, amikor már nagyon kész vagy, és amikor semmi értelmét nem látod a folytatásnak. Voltam már én is ilyen élethelyzetekben, és bizonyára leszek is még. Sok mindenki a környezetemben is keresztülmegy olyan válsághelyzeteken, amikor meginog, és elgondolkodik azon, hogy feladja.
Van, aki fel is adja. persze mindenkinek szabad akarata van, így hiába is győzködném, már eldöntötte, hogy mit fog tenni. Ilyenkor nyelek egyet, és tudomásul veszem, hogy egy álom most szertefoszlott, egy tündöklő remény szilánkokra tört, és most már semmi nem hozhatja vissza. Mert ha már egyszer feladtad, és az elméd elfogadta az új helyzetet, nem fogsz tudni erőt venni magadon, hogy újra felállj, és küzdj az álmaidért. Csak akkor fog sikerülni, ha soha, semmikor, egy pillanatra sem adod fel. Még akkor sem, ha sorozatban érnek egymás után a kudarcok, amikor látszólag semmi remény sem marad, és amikor úgy tűnik, hogy az élet már mindent elvett tőled.
Az erő belülről jön, és senki nem veheti el tőled ezt az erőt. Ha úgy döntesz, akkor felépítheted vele az álmaidat, megvalósíthatod őket, még ha most nincs is elég képességed vagy akaraterőd hozzá. Nem adod fel, hanem újra felállsz, és megpróbálod még egyszer, és addig fogod próbálni, bármennyire frusztráló is a sikertelenség, mire egyszer sikerülni fog.
Most nagy erőkkel koncentrálok a Spartan girja-oktatói vizsgámra, ahol meglehetősen magas követelményeket kell teljesíteni: 100 szakítás 24 kilós girjával, 10-10 lökés 32 kilóssal, és 10-10 kozák guggolás 2x16-tal. Jelenleg ezek közül még egyik sem megy, csak kisebb súllyal, de nem adom fel, gyakorolok minden nap! Lehet, hogy ezért érzi most úgy a környezetem, hogy "engem csak a golyók érdekelnek." Természetesen más is érdekel, a jóga, a mozgástanulás, saját testsúlyos edzés is érdekel a brutális erősítés mellett, amit ezek a vizsgafeladatok megkövetelnek.
Az erő önmagában azért érdekel, mert szeretnék még egy példa lenni arra, hogy vegánként is lehet izomzatot fejleszteni, negyvenévesen is, még akkor is, ha ez így talán nehezebb feladat, mint egy huszonéves húsevőnek. De éppen ez benne a szépség és a kihívás. Szeretnék a legerősebb vegán férfi lenni Magyarországon, és hiába mondja valaki, hogy de ha húst is ennék, akkor sokkal gyorsabban fejlődnék, nem fogok,mert én ezt választottam.
Azért is érdekel az erő, mert kíváncsi vagyok, hogyan tudom összeegyeztetni az erősítő edzést a jógáva, illetve a hajlékonyságom fejlesztésével. Eddigi tapasztalataim szerint az erősítés megnehezíti a jógában való előrelépést, mert a csípő és a vállak bekötnek, a hamstringek befeszülnek. De én hiszek abban, hogy ha eleget foglalkozunk vele, akkor az erős izomzat mellett is képesek leszünk a hajlékonyságot igénylő gyakorlartok végrehajtására.
Az is érdekel, hogy miképpen sikerül lebontani azokat a skatulyákat, kategóriákat az emberek fejében, amelyekbe próbálnak engem mindenáron betuszkolni, csak azért, hogy önmaguk félelmeit elaltassák. Egyesek jógaoktatónak szeretnének látni, mások gurunak, megint mások edzőnek tekintenek, vagy éppen sportolónak. És még számtalan szerepem van, de jobban teszem, ha nem azonosulok velük kizárólagosan, hanem rugalmasan kezelem a szerepeket és a hozzájuk kapcsolódó kötelezettségeket. Végső soron mindannyian az Önvalót keressük, köztük én is. Hiszek abban, hogy az igazság szeretete egyszer engem is elvezet a szeretet igazságához, és addig nem adom fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése