A dzsálándhára bandha végrehajtása

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A modern szaktekintélyek között, Swami Kuvalayananda megerősítette, hogy a kumbhakát semmiféle körülmények között nem szabad a dzsálándhára bandha nélkül gyakorolni. T. Krishnamacharya azt tanította, hogy a dzsálándhára bandha felébreszti a Kundalinít, de ehhez az állunkat jóval a kulcscsontok alá kell tolni.

A legtöbb felelősségteljes szaktekintély szerint, ha a (belső) kumbhaka hosszabb, mint tíz másodperc, akkor kötelező a dzsálándhára bandha. Swami Ramdev azt tanítja, hogy a dzsálándhára bandha a szusumnába (központi energiacsatornába) irányítja a pránát, felébreszti a visuddha (torokcsakrát) és megszünteti az olyan torokbetegségeket, mint a pajzsmirigy-problémák és a mandulagyulladás.

A dzsálándhára bandha megakadályozza, hogy a prána a fejbe hatoljon, és megelőzi a fejfájást, valamint a fülfájást

A Jóga-kundaliní Upanisad közli, hogy a dzsálándhára bandha megakadályozza a kumbhakában összepréselt levegő behatolását a fejbe (51), és a gyakorlott jógázók könnyen ellenőrizhetik ezt a tényt ha a belső kumbhaka közben elengedik a dzsálándhárát, aminek hatására a fejben hirtelen megemelkedik a vérnyomás, és fülcsengést tapasztalunk.

A dzsálándhára egyben védi is a füleket, mivel a kumbhaka közben felemelkedő levegő máskülönben az Eustach-kürtökön keresztül behatolna a belső fülbe, ami fülfájást, szélsőséges esetekben pedig maradandó károsodást is okozhat. Paramahamsa Yogeshwaranand szerint a belső kumbhakát nem szabad hosszú ideig kitartani dzsálándhára bandha nélkül, mivel a prána az agyba kerülhet, ami ájuláshoz vezet. A hibásan végrehajtott dzsálándhára bandha általában először a pránájáma következtében fellépő fejfájások formájában ad jelet önmagáról. Erre a jelre oda kell figyelni, mielőtt több kárt okoznánk.

Technika

Vegyük fel a jógikus meditációs testhelyzetet, ideális esetben a padmászanát. Csak a padmászanában fogja a dzsálándhára bandha a maximális húzóerőt és így stimulációt kifejteni az agyra és a gerincoszlopra. Bár ezt valamennyire a sziddhászanában és a többi meditációs testhelyzetben is tapasztaljuk, teljes mértékben csak a padmászanában tapasztalható meg. A dzsálándhára bandhával kapcsolatban két tradíció van Indiában. A valamennyire engedékenyebb tradícióban az állunkat csupán a kulcscsontok közötti mélyedésbe kell nyomni, és e tanítás szerint a dzsálándhára bandha és a pránájáma-gyakorlás előtt a viparíta-karaní múdrát kell gyakorolni. A viparíta-karaní múdrát pedig a szarvángászana némileg felhígított változataként mutatja be, melyben a törzsnek nem kell merőlegesnek lennie a padlóra.