Rudra
megértette, hogy fékezhetetlen heve semmi jóra nem vezethet;
magába vonult, leküzdötte indulatát, megzabolázta erejét, majd
gondolatát a létezés értelmére irányította. Számolhatatlan
idők elmúltával ráeszmélt önmaga igazi természetére és
feladatára, s azontúl a törvény értelmében fejtette ki
tevékenységét. Tudván tudta már, hogy lényegében egy mind a
Lét Gyökerével, mind a Teremtővel, dolga pedig az, hogy a
létesült dolgoknak a törvény szabta időben véget vessen,
elpusztítsa a mulandó formákat, hogy új alakzatok
keletkezhessenek belőlük. És mivel legyőzte önmagát, és
tökéletes uralomra tett szert az erők fölött, a Jóga Urává
lett.
Ez
a titokzatos Háromság: az Egynek "három arca". S ez a
három nem más, mint az egy és oszthatatlan Lét hármas működése:
a létrehozás, az élet fenntartása s a pusztító megújítás. A
végső értelem mindegyiket különvalónak látja, de valójában
ez a három: Egy, tökéletes egység. És mivel mindehhez, ami van,
név és forma tapad, a Teremtő megszemélyesülése: Brahmá; a
Fenntartó és Gyámolító: Visnu; a Pusztító és Megújító
pedig: Siva, akiben Rudra megtisztult lénye olvadt fel.
De
a világok benépesítése még hátravolt. Brahmá tehát létrehozta
a tíz Életfakasztót, a Pradzsápatikat, az Ősbölcseket, akikben
már tiszta értelem élt, és tevékeny erők feszültek. De
hamarosan rá kellett eszmélnie, hogy azok egymagukban nem tudják
folytatni a teremtés művét: nem volt mire irányítaniuk
életfakasztó erejüket. Ekkor Brahmá megértette a folyamatos
létesülés titkát: az egymást kiegészítő kettősséget, az
ellentétek feszültségét. Az Egy tehát kettéosztotta önmagát.
Egyik feléből, létesítő akaratának erejéből lett az első
Atya:
Szvájam-bhúva,
"Az Önmagában Létezőtől Származott"; a másik
feléből, a mindent magába foglaló és formáló Természetből
pedig az első Anya: Satarúpá, "A Százalakzatú".
Az
első párnak fiai és leányai, majd ezeknek ismét fiai és leányai
születtek. Az első leányokat Brahmá férjhez adta az ős
Életfakasztóhoz, a többi fiak és leányok pedig egymással keltek
egybe.
Az
első fiak között az élet legjelentékenyebb továbbvivője
Kasjapa volt. Feleségül kapott tizenhármat az egyik Ősbölcs,
Daksa hatvan leánya közül. Kasjapa első asszonya, Adití, világra
hozta a Dévákat, a felső kör fényes isteneit, a szellemlények s
a legjelesebb emberi nemzetségek őseit; a második és a harmadik
asszony, Dití és Danu, a sötét erőket képviselő
ellenistenségeknek adott életet, s ezektől származtak azután a
Daitják és Dánavák démoni nemzetségei. Mert a létezésben
szükség van az ellenállás feszültségére és az összeütközés
erőkifejtésére is, hogy a tevékenység ne lankadjon el, s az
ellenszegülő erők szakadatlanul tettre ösztönözzék a Nagy
Törvényt szolgálók igyekezetét. Kasjapa többi felesége világra
hozta az egyéb élőlényfajták, az alacsonyabb és fokról fokra
magasabb rendű állatok őseit.
A
világ benépesült, és mindenféle élőlény a maga helyén
folytatta a természetéből következő tevékenységet. Az egész
folyamaton az Egyetemes Törvény uralkodott, s ennek legfőbb elve:
a cselekvés és a cselekvés következményeinek Nagy Törvénye, a
hatások és visszahatások szövevénye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése