Bhairavászana
(az Úr Siva póza)
Dristi:
hasztágrai (ujjak végére)
Összefoglalás
A
bhairavászanával folytatódik a láb-a-nyak-mögötti
sorozat, egy egykezes és egylábas oldalsó támasszal kiegészülve.
A kiemelt csakórászanából hátraugrunk a bal lábunkkal,
és a jobb tenyéren támaszkodva kifordulunk oldalra. Ebből a
szempontból a póz a vaszitsthászana és a
visvámitrászana elemeit is ötvözi, illetve a visvámitrászana
láb-a-nyak-mögötti változatának is tekinthetjük. Végrehajtása
akkor lesz sikeres, ha a lábunkat segítség nélkül a tarkó, vagy
még inkább a háti gerincszakasz mögött tudjuk tartani. A pózban
még inkább nyílik a csípő, hiszen a jobb véllat nem engedhetjük
előre. Egyrészt akkor elveszítenénk az egyensúlyt, másrészt a
lábszár sem maradna a nyakunk mögött. A pózban tehát
kénytelenek vagyunk egyenesíteni a gerincet, ami még
erőteljesebben nyitja a csípőt.
Vinyásza
számolás
Szapta:
Belégzésre ugorjunk előre lefelé néző kutyapózból
dandászanába, majd emeljük be a jobb lábunkat a tarkó
mögé. Kilégzésre nézzünk fel, és egy pillanatra érintsük
össze a tenyereinket imatartásban (ez ugyanaz, mint a csakórászana
hetedik vinyászája). A következő belégzésre emeljük ki
magunkat a tenyereinken.
Astau:
Belégzésre vigyük hátra a bal lábunkat a két kezünk között,
majd nyújtsuk ki, és fordítsuk be a sarkunkat, mint a
vaszisthászanában vagy a visvámitrászanában. A
teljes talppal támaszkodjunk a talajra, a külső talpál nagyjából
párhuzamos legyen a matrac végével, vagy egy kicsit forgassuk
befelé a lábfejet a stabilitás érdekében. Egyenesítsük ki a
bal térdünket, és rögzítsük a térdízületet a térdkalács
felhúzása és a négyfejű combizom megfeszítése által. Most
lassan forduljunk ki a jobb oldalunkra anélkül, hogy elveszítenénk
az egyensúlyunkat, vigyük át a terhelést a jobb tenyérre, majd
emeljük a bal kezünket függőleges helyzetbe.
A
végső pózban a törzsünk a tenyér és a boka közötti egyenes
vonal fölött helyezkedik el, a bal láb és a törzs bal oldala
folytatólagos egyenes vonalat alkot. A két kar és a két váll egy
függőleges vonalon helyezkedik el, és felfelé nézünk a bal kéz
ujjaira. A jobb lábfej a csípő mobilitásától függően a bal
váll fölött vagy mögötte van. A leggyakoribb hiba az, hogy a
fenekünket túlzottan kitoljuk hátra, és a gerinc domború marad.
A csípőmobilitás fejlesztésével ezeket fokozatosan ki lehet
küszöbölni. maradjunk öt légzésig a pózban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése