A dzsálándhára bandha technikája

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Az áll a mellkason

A másik tradíció némileg szigorúbb követelményeket támaszt. T. Krishnamacharya ebben a tradícióban oktatott, melyben az állat mélyen a szegycsonthoz kel nyomni. E tanítás szerint a viparíta karaní múdrá nem egy bizonyos testhelyzetre vonatkozik, hanem egyszerűen csak azt jelenti, hogy nagyon hosszú időre felveszünk egy fordított testhelyzetet, melynek hatására megszilárdul az amrita és így elérhetjük a pratjáhárát. A viparíta karaníhoz használt két póz a sírsászana és a szarvángászana. Mindkettőben az összhang a leglényegesebb, vagyis a testnek teljesen függőlegesnek kell lennie a padlóhoz képest mindkét pózban. E tradíció szerint, a szarvángászanát és a halászanát kell gyakorolni a pránájáma előtt, mert ezek a pózok tanítanak meg a dzsálándhára bandha megfelelő végzésére, ami azt jelenti, hogy ne a két kulcscsont közé nyomjuk az állunkat, hanem a szegycsont közepéhez, pontosan oda, ahová a szarvángászana közben is ér. Jegyezzük meg azt is, hogy a dzsálándhára bandhát a Siva-szamhitá (4.38) és a Gheranda-szamhitá (3.10) is a szegycsonthoz érintve írja le. Mint ahogyan általában nem ajánlott előkészítés vagy bemelegítés nélkül, közvetlenül hozzákezdeni a szarvángászanához, az, hogy a dzsálándhára bandha és a pránájáma előtt is szükséges gyakorolni a szarvángászanát, azt jelenti, hogy azt megelőzően végre kell hajtanunk az általános ászana-gyakorlásunkat, utána a fordított pózokat, mint a szarvángászana, majd a pránájáma-gyakorlást a dzsálándhára bandha kíséretében.

Miután felkészítettük a nyakunkat a dzsálándhára bandhára a szarvángászana segítségével, mélyen belélegzünk, és magasra emeljük a mellkast. A mellkas kiemelése lehetővé fogja tenni, hogy mélyebb levegőt vegyünk, mert a mellkas jobban ki tud tágulni, de egyidejűleg az áll előrehajlításának mozgástartományát is korlátozza. A mellkas kiemelése csökkenti a nyakra háruló feszültséget, ami különösen fontos a kezdők esetében. A mellkas megemelése által erőteljesen kiterjedt tüdő pedig képessé fog tenni, hogy hosszabb ideig maradjunk a kumbhakában.

A torok megnyalása

A következő fontos lépés a dzsálándhára bandha létrehozásában a torok bezárása a nyelés által. Értsük meg, hogy önmagában az áll mellkashoz nyomása nem jelenti a dzsálándhára bandha felvételét, csupán annyit jelent, hogy felvettük a „dzsálándhára bandha pozíciót”. Ezt a tényt sajnos sok modern iskola figyelmen kívül hagyja, enélkül pedig a dzsálándhára bandha hatástalan marad, illetve a kumbhaka veszélyes lesz. A dzsálándhára bandha a torok összehúzását jelenti a Hatha-ratnávalí (2.8), a Siva-szamhitá (4.38), a Gheranda-szamhitá (3.10), a Hatha-jóga Pradípiká (3.71) és a Jóga-kundaliní Upanisad (1.51) szerint. Azt nem tudom felfogni, hogyan taníthatja valaki úgy a dzsálándhára bandhát, hogy csak a mellkashoz kell érinteni az állunkat, mivel ilyenkor a váju be tud lépni a fejünkbe, és bajokat okozhat."