Bizalmi kapcsolatok

A hosszú távú emberi kapcsolatok alapja a bizalom. Sajnos a mai világban egyre felszínesebbek a kapcsolatok, legyen szó akár partnerkapcsolatról, akár baráti vagy üzleti viszonyról. Azt is megfigyeltem, hogy sok esetben az érdek sokkal erősebben szerepet játszik egy kapcsolatban, mint a személyes szimpátia, és az elköteleződés. Amikor az emberek azért tartanak fenn egy kapcsolatot, mert úgy gondolják, hogy az az érdeküket szolgálja, az sokkal önzőbb és feltételesebb dolog, mint amikor azért vonzódnak egy másik személyhez, mert ez elősegíti a fejlődésüket, a kiteljesedésüket.

Ebből pedig továbbköthetjük azt a gondolatot is, hogy ha egy személyben valódi értékeket fedezünk fel, ami által mi magunk is gazdagabbak, értékesebbek leszünk, akkor megtanuljuk tisztelni azt a személyt. A tisztelet pedig nem csak a szeretetnek az alapja, hanem a bizalomé is. Ha én tisztelek valakit, akkor azt szeretném, hogy bízzon bennem, hogy minden körülmények között számíthasson rám. Ismert az a mondás. hogy a bizalmat nagyon nehéz kiérdemelni, de nagyon könnyű elveszíteni. 

Egy érdekalapú kapcsolatban nem tud megfelelően kifejlődni a bizalom, mert csak akkor számít, ha az az érdekünkkel megegyezik. Ha pedig az érdek éppen úgy kívánja, akkor bármikor hátbatámadhatjuk az illetőt, vagy a háta mögött teljesen más véleményt alkotunk róla, mint szemtől szemben. Ez viszont aláássa a bizalmat.

A bizalom kifejlődésének két alapja van. Az egyik a nyílt és őszinte kommunikáció, a másik pedig a számonkérhetőség. Vegyük először az elsőt. Ha a kommunikációnkban azt közvetítjük, amit valójában gondolunk, és nem azt, amit az érdekünk megkíván, akkor mások könnyebben tudnak bízni bennünk. Miért? Mert nem fogjuk az ellenkezőjét mondani róluk a hátuk mögött, mint amit nekik mondunk szemtől szemben. A kommunikációnkat nem a pillanatnyi érdekeink fogják vezérelni, hanem az a letisztult értékrend, amit a magunkénak vallunk. Ebben az esetben egy viszonyban nem fogunk hízelegni, hanem őszintén, segítő szándékkal és a másikat tisztelve, de elmondjuk a véleményünket, esetleg ki is javítjuk, ha úgy gondoljuk, hogy tévúton jár. 

A számonkérhetőség vagy "elszámoltathatóság" sok esetben a megbízhatóság szinonímája. Ez azt jelenti, hogy ha valamit megígérünk, vagy valamiben megállapodunk a másik féllel, akkor ahhoz tartjuk magunkat, akkor is, ha nem várt körülmények jönnek közbe, vagy úgy látszik, hogy a pillanatnyi érdekünk mást diktálna. Aki nem vállal felelősséget a saját ígéreteire, abban nagyon nehézt bízni. Ez az a tulajdonság, ami szinte bármilyen komoly kapcsolat kifejlődését lehetetlenné teszi. Az ilyen emberről előbb-utóbb mindenki azt a véleményt fogja alkotni, hogy megbízhatatlan, és ennek megfelelően fog viszonyulni hozzá, vagyis nem veszi komolyan. 

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Ez egy kicsit retrósan hangzik, de felettébb igaz. Abban az emberben, aki különböző külső körülményekre hivatkozva folyamatosan megszegi az ígéreteit, senki nem fog megbízni. A jellemünk integritása múlik azon, hogy hűek vagyunk-e az ígéreteinkhez, vagy sem. Persze nem várható el senkitől sem, hogy tökéletes legyen. De ha nem fejlesztjük a jellemünket ebben az irányban, akkor ne csodálkozzunk, hogy az életünkből kivesznek a bizalmi kapcsolatok, és csak a sivárság marad, mert mindenkinek csalódást okozunk.