2015. szeptember 14., hétfő

Funkcionális jóga vs hipermobilitás

Nemrégiben olvastam egy hirdetést, hogy az egyik edzőteremben funkcionális jógaórákat indítanak, "amelynek fókuszában nem a hipermobilitás, hanem az egészséges mozgástartomány és a stabilitás áll" (idézet a reklámból). Természetesen nem bántásiból írom ezt a blogbejegyzést, mert az adott edzőteremben jó szakemberek dolgoznak, és biztos vagyok benne, hogy ez a jógaóra is nagyon hasznos lesz a résztvevők számára, tekintve azt, hogy a legtöbb erősportoló valóban nem nyújt eleget, és néha valóban elveszíti még a "hétköznapi" emberek számára természetes mozgástartományokat is. 

Én magam is nagy híve vagyok a funkcionális jógának vagy nyújtásnak, mindegy hogyan nevezzük. Pontosan azért, mert az ízületek jobban működnek, ha az ismételt izomösszehúzódásokkal járó edzések mellett adunk lehetőséget az izmoknak a nyújtásra is. Nyilván egy funkcionális nyújtás nem az extrém pózokról fog szólni, hanem olyan gyakorlatokról, amelyek egyik vagy másik izomcsoportot akár "izoláltan" nyújtják, ha létezik egyáltalán ilyen. Mint ahogyan az edzésben is a különböző gyakorlatokban általában több izom vesz részt, mégis egy-egy területre koncentráltabban hat a gyakorlat, a nyújtásnál is ez a helyzet. Egyszerre több izom nyúlik, de egy adott ízületi mozgástartományt előtérbe tudunk helyezni az adott gyakorlatnál. 

Felvetésem lényege inkább az lenne, hogy mi az, amit hipermobilitásnak nevezünk? Ki dönti el, hogy egy-egy ízületnek mi az egészséges és mi a kóros mozgástartománya? A jóga védelmében kell, hogy szóljak, mert itt sem törekszünk hipermobilitásra, főleg a szó patológiás értelmében. A jógagyakorlatoknak nem az a célja, hogy instabillá tegyünk egy ízületet, vagy sérülést okozzunk az ízületi szalagokban, a porcfeszíneken, vagy akár az izmokban, inakban. Viszont annyit el kell ismerni, hogy mivel statikus nyújtó gyakorlatokról van szó, az izmok nyújtása jobban előtérbe kerül, mint az erősítésük, és ez időnként valóban okozhat egyensúlyzavart, és egy más jellegű terhelésre valóban kevésbé készít fel. Például a jóga nem készít fel az olyan jellegű terhelésekre, mint a szörf, gördeszka, fallabda, stb. De azért azt nem mondanám, hogy maguk a jógagyakorlatok növelik a sérülésveszélyt. 

A hipermobilitás kérdésére visszatérve, én úgy határoznám meg, hogy egy bizonyos ízületi mozgásirányban ott van a határ, amikor a csont a csontnak ütközik, és a további mozgás csak az ízületi szalagok nyúlása által lehetséges. A hipermobilitásra jó példa a 180 foknál tovább hajló könyök vagy térd, mivel ezeknek az ízületeknek nem ez a rendeltetése, és a hipermobil állapotban instabillá válnak. Ennek ellenére sok tornász, súlyemelő stb. panasz nélkül feszíti ki a könyökét a lockout pozícióban, még ha az több is, mint 180 fok. 

A többi ízület setében azonban nem ennyire egyszerű a kérdés, mivel annyiféle mozgásirány és azok kombinációja fordul elő például a váll vagy a csípő esetében, a gerincről nem is beszélve. Ha valaki össze tudja kulcsolni a kezét a képen látható gaumukhászanában, vagy akár a csuklóját is eléri, az vajon hipermobilnak és rendellenesnek, avagy éppenséggel normálisnak tekinthető? 

Ugyanez vonatkozik a lábak nyak mögé rakására, vagy akár a bokák megfogására hídban. Ezek a pózok az egészséges mozgástartományon belül kivitelezhetők, ehhez persze egy csomó feltételnek teljesülnie kell. Nem biztos, hogy ez mindenkinek cél lesz, és nem is fog mindenkinek sikerülni. De azért az félrevezető, ha mindenkit hipermobil korcsnak tekintünk, aki addig gyakorolt, amíg nem vált képessé ezeknek a pózoknak a végrehajtására. Persze aki más sportot is végez mellette, méghozzá intenzíven, annak valószínűleg kevésbé fog sikerülni a hajlékonyságát ilyen mértékben fejlesztenie. 

Éppen ezért vannak különböző jógaórák, különböző pózokkal, megközelítéssel, célokkal, és mindenkinek más fog bejönni, vagy másban lesz sikerélménye. A jóga sokszínűsége teszi azt is lehetővé, hogy mindenki találjon olyan stílust, amire neki éppen szüksége van, és ami megadja neki azt a pluszt, ami kell az egészségéhez. Ebbe akár a funkcionális jóga is beleférhet, mindenféle spirituális célzat nélkül is. Én nem szoktam diszkriminálni a jógairányzatok között, nem keresek magasabb vagy alacsonyabb rendűeket, mert mindegyik előbbre viszi a gyakorlót, abba az irányba, amelyikbe haladni szeretne. 

Nincsenek megjegyzések: