A
lábfej pipáltatásánál a sarkainkkal nyújtózkodjunk előre, és
a rüsztöt húzzuk vissza (a lábizmok segítségével) a térd
felé. Ha a sarok elkezd felemelkedni, akkor húzzuk lefelé is, hogy
elkerüljük a hiperextendált térdet, aki hosszú távon gyengíti
a térd statikáját. A lábfejet forgassuk enyhén kifelé, hogy a
belső bokák összeérjenek, és a külső talpélek párhuzamossá
váljanak, mintha a talajon állnánk pl. lefelé néző kutyában.
Ideális esetben (ha a vádli és az achilles-ín engedi) a lábfejet
akár 45 fokban is vissza lehet pipáltatni a sípcsonthoz képest.
Az ujjainkkal vagy a tenyerünkkel szintén elősegíthetjük a
pipálást és a kifelé forgatást.
A
felsőtest helyzeténél a következőkre figyeljünk: A medencét
fektessük rá a combokra, úgy, hogy a gerinc a fejtetőig bezárólag
maradjon egy egyenes vonalban a keresztcsonthoz képest. Minél
nagyobb a hajlat az ágyéki szakaszban, annál több terhelés esik
a porckorongokra. A csípőtaréjokat süllyesszük a combizmokba,
miközben a bordaívet nyújtsuk előre és távolítsuk a
csípőtaréjtól. Természetesen közben aktívak a bandhák,
vagyis emeljük a gátat és befelé húzzuk a hasfalat. Ez segíti a
törzs nyújtását elölről és hátulról is, miközben a törzs
"odaszívódik" a combokhoz.
Sokkal
fontosabb, hogy minél kevesebb rés legyen a comb és a
medencetaréj, illetve a comb és a bordaív között, mint az, hogy
a fejünket benyomjuk a térdeink közé, főleg, ha a mellkas még
magasan van a levegőben, és görbe a hátunk. Törekedjünk a
gerinc nyújtására, és a könyököket húzzuk ki két oldalra,
mintha eveznénk. Ha engedjük a vállainkat felcsúszni a
füleinkhez, akkor lezárjuk a nyaki gerinc-szakaszt. Helyette a
vállakat vigyük hátra és lefelé, és szélesítsük, a
lapockákkal együtt. Ez egy olyan mozdulat, mintha eveznénk, és
közben egyidejűleg emeljük ki a szegycsontunkat is. Képzeljük
el, hogy egy zseblámpa van a szegycsontunkra rögzítve. Ha a
fénynyaláb lefelé irányul, a térdeinkre, akkor valószínűleg
púposítjuk a hátunkat. Helyette emeljük ki a szegycsontot úgy,
hogy a fénynyaláb előre mutasson, a lábujjainkra. Azt is
elképzelhetjük, hogy az alsó bordáknál fogva előrehúzza valaki
a törzsünket.
A
nyakunkkal nyújtózkodjunk, a fejtetőnkkel is nyújtózkodjunk a
gerinc meghosszabbításának vonala mentén. A nyak legyen hosszú,
laza és maradjon semleges helyzetben, vagyis ne is lógassuk le, de
ne is feszítsük hátra a fejünket. Ideális esetben, ha a
lábfejeket sikerül megfelelően pipáltatni, akkor a homlokunkkal
elérhetjük a lábujjainkat. A fenti kép sem teljesen helyes ebből
a szempontból, mert az illető megemeli a sarkait. Ha nem sikerül
semleges nyakkal a lábujjakra irányítani a dristit, akkor
nézhetjük a sípcsontokat is. Az állunkat a sípcsonthoz
érinthetjük, de ez önmagában nem cél, inkább a fentiekre
koncentráljunk.
A
gyakorlat hatásai:
Nagyon
lényeges, hogy kontroll alatt tartsuk a múla bandhát és az
uddíjána bandhát, amikor ezt az ászanát
gyakoroljuk. Az erőteljes előrehajlításokban a levegő
valamennyire erőteljesen hatol a tüdőbe. Amikor a két nyílást
(a végbélnyílást, illetve a húgyvezeték nyílását) elzárva
tartjuk a múla bandha segítségével, akkor a levegő képes
stimulálni a szusumná nádit. A belégzés (prána váju)
és a kilégzés (apána váju) növeli az emésztési tüzet
(agnit), és elősegíti a belső szervek tisztítását. A
máj, a lép, a tüdő és a vese egyaránt fontos szerepet játszanak
a vér tisztításában, ami elengedhetetlen a jó egészséghez. Ha
friss, oxigéndús vér áramlik a hastájékba, ahol minden betegség
kezdődik, akkor a szervek tiszták, egészségesek és erősek
maradnak. A pascsimóttánászana a bolygóidegre is jó
hatással van, megerősíti és megtisztítja az egész testet,
beleértve a szívet is, és keménnyé, súlyfölöslegtől mentessé
teszi az egész testet.
Ellenjavallatok:
nagyon nagy súlyfölösleg, magas vérnyomás, ágyéki
porckorong-sérv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése