"Pránájáma egy szent kép előtt
Fontos,
hogy ez a kép a számodra hordozzon jelentést, és ne a számomra.
Ezért nem sok értelme lenne, hogy egy konkrét képet javasoljak.
Ami fontos, az az, hogy a kép összhangban legyen a kulturális
háttereddel, illetve az Istenről alkotott elképzeléseddel. A
hinduk és a keresztények esetében ez viszonylag egyértelmű. A
muszlimok és buddhisták számára azonban némileg részletezni
kell.
Az
iszlám nem engedélyezi, hogy képen ábrázoljuk Istent, mert azt
bálványimádásnak tekintik. Egyes szúfi
csoportok a szív képét használják, benne az arab „Allah”
felirattal. Ehelyett használhatjuk kedvenc szúránkat
vagy a szent Koránt is magunk elé helyezhetjük.
A
buddhizmus nem egyértelmű az Istenhez való viszonyában, és ezt
az álláspontját attól a gondolati rendszertől örökölte,
amelyből ered, a szánkhjától.
A szánkhja
alapítójához, Kapilához hasonlóan, Buddha is azt mondta, hogy
Isten kívül áll a buddhista tanítások körén. A theraváda
buddhisták ezért elképzelhetik Buddhát a pránájáma
közben, vagy Buddha képét is maguk elé tehetik. A mahájána
buddhisták használhatják az általuk kiválasztott bódhiszattva
képét. A vadzsrájana
(tibeti) buddhizmus követői használhatják az oltalmazó fa képét,
mely a dharma
védelmezőit, a lámát,
a dharmát
és a szanghát
ábrázolja.
Számos
jóga-szöveg ismétli azt a javaslatot a pránájámával
kapcsolatban, hogy szattvikus,
vagyis Isten/a szent dolgok felé vonzódó intellektussal kell
végezni. Ezt úgy érhetjük el a legkönnyebben, ha egy szent képet
helyezünk el magunk előtt a pránájáma
végzése közben. Ha úgy találjuk, hogy az elménk elvándorol,
akkor csak ki kell nyitni a szemünket, hogy emlékeztessük magunkat
a célunkra."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése