2015. szeptember 1., kedd

Pránájáma egy szent kép előtt

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Pránájáma egy szent kép előtt

Fontos, hogy ez a kép a számodra hordozzon jelentést, és ne a számomra. Ezért nem sok értelme lenne, hogy egy konkrét képet javasoljak. Ami fontos, az az, hogy a kép összhangban legyen a kulturális háttereddel, illetve az Istenről alkotott elképzeléseddel. A hinduk és a keresztények esetében ez viszonylag egyértelmű. A muszlimok és buddhisták számára azonban némileg részletezni kell.

Az iszlám nem engedélyezi, hogy képen ábrázoljuk Istent, mert azt bálványimádásnak tekintik. Egyes szúfi csoportok a szív képét használják, benne az arab „Allah” felirattal. Ehelyett használhatjuk kedvenc szúránkat vagy a szent Koránt is magunk elé helyezhetjük.

A buddhizmus nem egyértelmű az Istenhez való viszonyában, és ezt az álláspontját attól a gondolati rendszertől örökölte, amelyből ered, a szánkhjától. A szánkhja alapítójához, Kapilához hasonlóan, Buddha is azt mondta, hogy Isten kívül áll a buddhista tanítások körén. A theraváda buddhisták ezért elképzelhetik Buddhát a pránájáma közben, vagy Buddha képét is maguk elé tehetik. A mahájána buddhisták használhatják az általuk kiválasztott bódhiszattva képét. A vadzsrájana (tibeti) buddhizmus követői használhatják az oltalmazó fa képét, mely a dharma védelmezőit, a lámát, a dharmát és a szanghát ábrázolja.

Számos jóga-szöveg ismétli azt a javaslatot a pránájámával kapcsolatban, hogy szattvikus, vagyis Isten/a szent dolgok felé vonzódó intellektussal kell végezni. Ezt úgy érhetjük el a legkönnyebben, ha egy szent képet helyezünk el magunk előtt a pránájáma végzése közben. Ha úgy találjuk, hogy az elménk elvándorol, akkor csak ki kell nyitni a szemünket, hogy emlékeztessük magunkat a célunkra."

Nincsenek megjegyzések: