2017. március 7., kedd

A hatrészes szusumná-hullám

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Gyakorlati megközelítésből ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy csak vizualizálnánk a központi energiacsatornát a belégzés során egyetlen felfelé törekvő áramlatban, hat egymást követő hullámban fogjuk vizualizálni. Ehhez több idő kell, így a légzésünknek is le kell lassulnia. Ahogy lassul a légzés, a koncentrációs képesség növekszik, ami pedig precízebb és részletesebb vizualizációt tesz lehetővé. A tisztább részletek pedig egyre jobban igénylik a tudatalatti elme feldolgozó erejének bevonását.

Annak érdekében, hogy a szusumná-meditációnk automatikusan lelassítsa a légzést és növelje a koncentrációt, a negyedik fejezetre szeretnék röviden hivatkozni, mely leírta a légzéshullámokat. A kétlépcsős légzéshullámokat a gyors pránájáma-gyakorlatokhoz használtuk, például a kapálabhátíhoz és a bhásztrikához, a háromrészes légzéshullámok pedig az olyan lassú légzésgyakorlatokhoz használhatóak, mint a nádí sódhana, csandra bhédana és szúrja bhédana. Ha tovább osztjuk a háromrészes hullámot, akkor hatrészes meditációs hullámmá válik. Az utolsó gyakorlatban már megismertük a prána korlátozását a központi energiacsatornára, de nem adtunk neki hullámformát. Ez a következő meditációs gyakorlat témája lesz.

9a Gyakrolat: A hatrészes szusumná-légzés fénygömbökkel a gerinc hat területén

Mint ahogy az előző gyakorlatban is, tűzvörösnek vizualizáljuk a szusumnát, de ez alkalommal engedjük, hogy a légzésünk hullámtermészetet vegyen fel. Ez kiváltképpen könnyű, ha gyakoroltuk a negyedik fejezetben leírt hullámokat. Érezzük, ahogy a belégzés közben felemelkedik a légzés, és megtölti a szusumná hat részét. Kilégzés közben ugyanúgy érezzük a hullámszerű mozgást, csak fordított sorrendben, ahogy a légzés visszatér a gáthoz. Ha gyakoroljuk ezt egy darabig, akkor észre fogjuk venni, hogy a légzésciklus két fele (a prána váju, a belégzés és az apána váju, a kilégzés) egymásba fonódik és rezonancia-hullámot hoz létre. Ez egy álló hullámot alakít ki, mely egybeesik a gerinc hat részével, melyek a farokcsonti, keresztcsonti, ágyéki, mellkasi és nyaki részek, illetve a nyakszirt. Spekulálhatunk azon, hogy ezt a hullámot a gerinc határozza meg, de a jógikus gondolkodás szerint az univerzális prána (prakriti), mely már azelőtt is jelen volt, hogy bármilyen anyag kikristályosodott volna, hozta létre a gerinc alakját."

Nincsenek megjegyzések: