Fehérjebomba

Megfogadtam, hogy nem fogok keresztes hadjáratot indítani a vegánizmus mellett, ha már egyszer egész eddigi életem arról szólt, hogy amiről éppen meg voltam győződve, arról igyekeztem meggyőzni a világ többi részét tűzzel-vassal. Hát hiába, én már csak ilyen forradalmár lelkületű egyed vagyok, bár lassacskán ez a tűz talán higgad, vagy inkább érik bennem, és bár töretlenül keresem a saját utamat, a lángok most már inkább csak barátságos fényként ragyogják be a tőlem eltérően gondolkodók arcát. Legalábbis remélem.

Mindazonáltal, bár már huszonegynéhány éve vagyok vegetáriánus, idén tavasszal álltam le a tejtermékekkel, Orsi hatására, aki akkor már több hónapja nem evett semmiféle tejterméket. Én viszont, szinte egész vegetáriánus pályafutásom alatt azért szép mennyiségben toltam a sajtot, túrót, tejfölt, joghurtot, és a tejtermékek minden létező válfaját, még gyúrós kazein-port is. Hiszen a tej élet-erő-egészség, mint tudjuk. Március környékén azonban úgy éreztem, hogy már annyira eltelítődtem kazeinnel, hogy igazából le kéne állni vele. Ehelyett a növényi fehérjeforrásokra (hüvelyesek, olajos magvak, kendermagliszt, tökmagliszt, humusz, tofu, spenót, stb.) álltam rá, jó néhány superfooddal kiegészítve. Az első pár hét után úgy éreztem, hogy sokkal jobb a közérzetem, gyorsabb az emésztésem, több energiám van. A finomított liszteket és cukrokat már régebb óta kerülöm, és amióta a tejterméket elhagytam, nem is fogytam szerintem, legfeljebb szálkásodtam, a zsírszázalékom csökkent. De mindezt csak vizuálisan tudom megbecsülni, mert a mérlegem kijelzője elromlott, így egy stresszfaktorral kevesebb van az életemben :-) Nem érzem, hogy hiányozna a tejfehérje, vagy hogy bármi többletet adott volna, és utólag tudtam meg, hogy tudományos kutatások által igazoltan a kazein az egyik legkártékonyabb fehérje, szinte még veri is a többi állati fehérjét, de legalább azonos osztályba lehet sorolni velük.

Nos, nem is lenne ezzel semmi gond, hiszen a jógik az ahimszá elve miatt is vegetáriánusok szoktak lenni, sőt, sok a vegán is közöttük, nem csak nyugaton, hanem még Indiában is. Azonban érdemes ezt a vegán trendet szembeállítani, mint ahogy annak idején tettem az egyik legnépszerűbb blogbejegyzésemben (Paleó vs Vegán) azzal a tendenciával, amit a nyugati táplálkozástudomány, egy sor divatos fogyókúra és diéta (Atkins, Paleo, Hollywood, Norbi Update stb), valamint a sporttáplálkozás általában hangsúlyoz, mégpedig azt, hogy fehérjét fehérjével kell enni, mert minél több fehérjét eszik valaki, annál egészségesebb lesz. És persze a fehérjék közül az állati fehérjét emelik elsődleges rangra a növényi fehérjével szemben. Ha fogyni akarsz: vesszen a szénhidrát, éljen a fehérje! Ha izmosodni akarsz: egyél halat csirkével, desszertnek pedig tejsavó-proteint! Ki van ez találva, hiszen a húsiparnak egyszerre érdeke az is, hogy a tejterméket is vegyék, és ezért mindenkivel el kell hitetni, hogy akkor lesz egészséges, ha minél több állati fehérjét eszik. A testépítők minimum 2-3 gramm fehérje bevitelére törekszenek testsúly-kilogrammonként, és az elvileg természetesebbnek mondható street workoutosok között is sokan vannak, akik ugyanúgy gyúrós étrendet követnek és tömik maugukat tépkiegészítőkkel.

Lehet, hogy rövid távon látványos eredményeket hoz a fehérjedús étrend, lemegy a zsír, feljön az izom, csak egyre nem gondolunk: hogy milyen hosszútávú következményei lehetnek mindennek? Az állati fehérjék jelenléte a bélrendszerben általában taccsra teszi a bélflórát, ami azt eredményezi, hogy egyre kevesebbet tudunk megemészteni és beépíteni a bevitt tápanyagokból, a többi pedig megy  a zsírdepóba. Igaz, hogy fáradságos munkával, de végül a túl sok fehérjét is zsírrá alakítja a szervezet, ha nem tudott megbirkózni vele. Közben állandósul a fáradtságérzet, amit legfeljebb kávéval, energiaitallal vagy egyéb pörgető tápkiegekkel tud leküzdeni a sportoló, mert az "ideális" fehérjebevitel mellett arról is van elképzelése, hogy mennyit kellene edzenie egy nap. Csakhogy a szervezetet eleve leterheli a sok állati eredetű tápanyag, miközben enzimet édeskeveset kap hozzá, hogy megeméssze. Hiszen enzimek csak a nyers növényekben vannak. Ugyanakkor a szervezet elsavasodik, elnyálkásodik, és mindenféle fertőzések melegágyává válik. 

És itt jön be az, amivel eddig talán nem voltunk tisztában. A fehérje-dilemmáról már régebben írtam, de akkor még én is azt gondoltam, hogy minden áron minél több fehérjét kell enni, mert az az egészséges. Colin T. Campbell 2004-ben adta ki a Kína-tanulmányt, mely tavaly magyarul is megjelent. Ez a könyv alapjaiban rengeti meg mindazt, amit eddig a dietetikusok szajkóztak, már-már isteni magasságokba emelve az állati fehérjéket. Még csak a 113-adik oldalon tartok benne, de ha eddig nem lettem volna vegán, ezután a könyv után bizonyára rászántam volna magamat.

Nos, pár eredmény, amire Campbell és tudóstársai jutottak: az átlag nyugati ember elfogyasztott napi kalóramennyisége több, mint 20%-át viszi be állati fehérje formájában. Ez általában testsúly-kilogrammonként másfél gramm fölötti fehérjét jelent. Az ilyen mennyiségű állati fehérje erőteljesen hozzájárul a daganatos és szív-érrendszeri betegségek kialakulásához, szinte függetlenül a genetikai hajlamtól, a stresszorok és karcinogén vegyületek mennyiségétől, valamint az életkortól. 

Campbell kísérletei azt bizonyítják, hogy ha 10% alá csökkentjük a napi fehérje-bevitelt, akkor mindezek a tényezők drasztikusan esnek. Ha pedig az állati fehérjéket teljességgel kizárjuk, és növényire cseréljük őket, akkor még a magasabb bevitel esetén sem alakulnak ki a krónikus betegségek. Én mindig is azt gondoltam, hogy a kevesebb több, vagyis teljesen fölösleges testsúly-kilogrammonként napi kettő vagy még több gramm fehérjét fogyasztani. Főleg, ha állati eredetű, mert azzal még egy csomó koleszterin és karnitin is bejut, ami a szívinfarktus és az érelmeszesedés melegágya. Amikor pedig rákot kapunk, vagy szívinfarktust, vagy stroke-ot, akkor nem az fog érdekelni bennünket, hogy mekkora a bicepszünk. Mág ha valaki tisztán növényi fehérjéket is fogyaszt, napi 40-50 grammos mennyiség bőven elegendő, maximum a napi 1g/kg, amiből még izmot is lehet építeni. Ennél többet növényi proteinből nem is nagyon tudna bevinni az ember, legfeljebb ha fehérjeport eszik (borsó, szója, búza, rizs, hemp stb. proteineket lehet kapni, nem is drágák), de szerintem ez is fölösleges. 

Lehet, hogy lassabban épül az izom, de szerintem ez is egy tipikus nyugati dolog, hogy minden eredményt azonnal akarunk, de nem is marad meg sokáig. Én magam láttam olyan kigyúrt testépítőt, aki egy év alatt "leeresztett" egy normális ember méretére, amikor abbahagyta a tápkiegészítőket és az intenzív gyúrást. Mi lenne, ha a sportot a mozgás öröméért, az egészségért és a stresszolgás miatt csinálnánk, nem pedig azért, hogy jól nézzünk ki? Ha valaki rááll a vegán diétára, és rendszeresen mozog, jógázik, edz, akkor úgyis meglesz a jó kinézet, ami egész életére megmarad, az egészségével egyetemben, ha folytatja a mozgást. Én legalábbis szeretném a nekem ebben a testben szánt időt aktívan és boldogan eltölteni, ahelyett, hogy különböző betegségekkel küszködnék egész életemben. Ennek természetesen ára van, például nem ehetek pizzát, fagyit vagy cukrozott üdítőket. De amennyire visszaemlékszem, amikor ezeket ettem kilószámra, akkor sem voltam boldogabb, mint most. Sőt, a jóga is nehezebben ment. Most pedig, amikor kinyitom a hűtőt, azon gondolkodom, hogy melyik gyümölcsnek vagy zöldségnek lássak neki, mert olyan sok finomat alkotott a természet, csak győzzük megenni! 

Az állati fehérje tehát nem egészségbomba, hanem egy időzített bomba. Minél tovább ülünk rajta, annál biztosabb, hogy egyszer felrobban, és azt nem fogjuk megköszönni. lehet legyinteni, de tudományos tényekkel elég nehéz vitatkozni, maximum figyelmen kívül lehet hagyni, és ha jön a baj, akkor megmagyarázni, hogy nem is a hús meg a tejtermék miatt van, hanem valami más miatt. De a helyzeten ez nem fog változtatni. Szóval ha én nem voltam eléggé meggyőző, akkor mindenkinek ajánlom, hogy szánja rá az időt a Kína-tanulmány elolvasására, hatha az majd meggyőzi, hogy álljon át a vegán étrendre. Tudom, hogy nem könnyű, de megéri, mert az egészség az a hosszú távú befektetés, ami minden körülmények között megtérül.