"4.16. na csaika csitta-tantram vasztu tad-apramánakam tadá kim szját na - nem; csa – és; éka – egy; csitta - elme; tantram – függő; vasztu – tárgy; tat – az; apramánakam – fel nem fogott; tadá – akkor; kim – mi; szját – történne.
Nem mondhatjuk, hogy egy tárgy egy elmétől függ. Ha ez így lenne, akkor mi történne vele, ha az az elme nem érzékeli?
Ez a szútra az előző gondolatmenetét folytatja. A buddhista idealista iskola azt mondja, hogy egy tárgy egyetlen támasza az elme, amelyben megjelenik, ami azt jelenti, hogy nincs az elmétől különálló létezése. Mondjuk azt, hogy egy bizonyos utcán sétálunk, és egy bizonyos címen lévő házat nézünk. Leírhatjuk a ház kinézetét, színét, az építőanyagokat, amikből áll, és a korát, ha tovább sétálunk, és elhagyjuk a házat, akkor a vigjána-vádík szerint megszűnik létezni, hiszen az egyetlen támasza az elménk volt.
Ha most megadjuk a címet másoknak és megkérjük őket, hogy írják le a házat, hogy lehet, hogy ugyanazt a leírást fogják adni, ha egyszer megszűnt létezni, amikor már nem érzékeltük többé? az idealisták erre azt válaszolnák, hogy valamilyen misztikus erő hatására a második szemtanú érzékelte az elménk tartalmát, és sikerült azt leírnia.
Ha a második személyt beengedjük a házba, és leírja azt belülről, akkor be kell ismernünk, hogy ehhez az információhoz nem juthatott az első személytől. Az idealistának most azt kellene állítania, hogy a külső és belső leírás két különböző tárgyról szól, amelyet két elme alkotott, és véletlenül azonosnak tűnnek. Ehelyett el kell ismerni, hogy van egy valós tárgy, amelyet különböző elmék leírhatnak és felismerhetnek. Ezért ennek a tárgynak teljesen önálló azonossága van.
Vjásza szerint egy tárgynak van egy önálló létezése, amit mindenki érzékelhet. Hogyan magyarázhatnánk meg máskülönben, hogy ugyanaz a tárgy ugyanott van, amikor a következő ember érzékeli? Ha nemlétezővé válna, akkor a másik elme egy másik tárgyat észlelne ugyanazon a helyen, mivel a második elme eltérő múlttal és feltételekhez kötöttséggel rendelkezik.
Vjásza egy másik kritikát is megcáfol, amikor azt mondja, hogy ha egy tárgy elejét látjuk, akkor nem szükségképpen érzékeljük a hátulját is. Ebből arra következtethetnénk, hogy a hátulja nem létezik, mivel nincs azt alátámasztó érzékelés. Ha egy dolog hátulja nem létezik, akkor arra kell következtetnünk, hogy az eleje sem létezik, mivel minden, vizuálisan látható tárgynak – embereknek, fáknak, házaknak, hegyeknek – mindig két oldala van. Ebből a példából láthatjuk, hogy el kell fogadnunk a tárgyak létezését még akkor is, ha nem érzékeljük őket. Más szavakkal, csak azért, mert nem tudunk érzékelni egy bizonyos dolgot, az nem jelenti azt, hogy nem létezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése