"Bemelegítő pózok
A második sorozat előtti bemelegítő sorozat ugyanazokból a pózokból áll, mint az első sorozat előtti bemelegítő (álló) pózok. A bemelegítés nem képezi magának a sorozatnak az elválaszthatatlan részét; ezért e könyvben nem fogjuk leírni. Bemelegítésként tehát végezzük el a következő pózokat, melyeket részletesen leírtunk az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia” című könyvben (22-52- old.):
Szúrja-namaszkára A – 5 ismétlés
Szúrja-namaszkára B – 5 ismétlés
Pádángusthászana
Pádahasztászana
Utthita-trikónászana
Parivritta-trikónászana
Utthita-pársvakónászana
Parivritta-pársvakónászana
Praszárita-pádóttánászana A, B, C, D
Pársvóttánászana
Nem foglaljuk bele az utthita-haszta-pádángusthászanától a vírabhadrászana B-ig tartó részét a bemelegítő pózoknak, mivel azokat csak az első sorozattal együtt szokták végezni.
Megjegyzés: Én érdemesnek tartom a teljes álló sorozatot végigcsinálni, bármelyik sorozatot szeretnénk is gyakorolni utána, bár a tradicionális rendszerben (valószínűleg az idő spórolása céljából) a második, harmadik stb. sorozatok előtt csak ezt a rövidített álló sorozatot végzik el. Az így kimaradó négy póz viszont értékes bemelegítést ad a hamstringeknek, a csípőnek és a lábizmoknak, amelyek a legtöbb ashtanga-gyakorló esetében éppen hogy az álló sorozat rövidsége miatt jóval kevésbé vannak igénybe véve, mint a felsőtest.
Az első összekötő rész
Az első rész nyitja meg a második sorozatot, megismételve az első sorozat egyes elemeit (csavarás és előrehajlítás). A bandhák erős aktiválása mellett ez a rész stimulálja az apánát (lefelé irányuló életlevegőt), így ellensúlyozva és kiegyensúlyozva az azt követő hátrahajlító sorozat túlzottan pránikus (felfelé áramló életlevegő) természetét.
Pásászana (kötélpóz)
Dristi: pársva (oldalra a váll fölött)
Áttekintés: A pásászana a ferde hasizmokat edzi a törzshajlítás és a csavarás kombinálásával. Erősíti az apána vájut, és így javítja a kiválasztást (a vájuk az életlevegők, melyből tízféle van, és a második az apána, mely lefelé irányul, és az ürítéssel kapcsolatos). Először bal oldalra végezzük a pózt, és nem végzünk vinyászát a póz bal és jobb oldala között, mivel a vinyásza mozdulata kiemelő és így pránikus hatást ad, ami ellensúlyozná ennek a póznak az apánikus jellegét.
A pásászana az egyik első póz, amit ki kell hagyni a második sorozatból, ha a gyakorló terhes, vagy ha a gyakorlatot kezdőbb változattal vagyunk kénytelenek helyettesíteni. (A gyakorlók jelentős része semmire nem jut, amikor először próbálkozik ezzel a pózzal, és nem tudják, hogyan fejlődhetnének benne.)
Egyes pletykák szerint van egy ászana-csoport, amit akkor gyakoroltak, ha véget akartak vetni egy terhességnek. Az ókori társadalomban néha megszakítottak egy terhességet, amikor egy megbízható autoritás azt jósolta, hogy a születendő gyermek nagy bajt hoz a társadalomra. Azt mondják, hogy a pásászana abortuszt okozhat, ha más pózokkal együtt egy bizonyos sorrendben hajtjuk végre.
A pásászana az utkatászana energetikai folytatása az első sorozatból.
Ellenjavallatok: nem ajánlott erőteljes csavarásokat végezni terhesség alatt.
Vinyásza számolás:
Ékam: Szamaszthitiben állunk a pársvóttánászana befejezése után, mely az utolsó álló bemelegítő póz. Belégzésre emeljük fel a karjainkat, és nézzünk fel.
Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre, a lábaink két oldalán leérintve a tenyereket.
Tríni: Belégzésre egyenesítsük ki a karjainkat és a hátunkat és nézzünk fel.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába és lassan érkezzünk le a talajra.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Sad: kilégzésre lefelé néző kutya.
Ez a hat első vinyásza megegyezik a Szúrja-namaszkára A-éval.
Szapta: Ugorjunk előre úgy, hogy a lábak a két tenyér között érjenek talajt, ahogyan az utkatászanában tesszük, és guggoljunk le. (Vegyük észre a hasonlóságot a pásászana és az utkatászana között, mely az első sorozat első ászanája. A pásászana az utkatászana folytatása.) Ha nem vagyunk képesek leguggolni és egyensúlyban maradni összezárt térdekkel, az a kötött és rövid vádlinak, Achilles-ínnak és/vagy a bokaízület kötöttségének köszönhető. A nők esetében leggyakrabban a magas sarkú cipő hordása hajlamosít erre, míg a férfiak esetében az erősebb izomtónus.
(Az átlagos férfi izomtónusa magasabb, mint az átlagos nőé, ami nagyobb sebességet és több erőt adhat. Érdemes a férfiak és a nők teljesítménye közötti különbségre gondolni, mely számos sportágban megfigyelhető az olimpián. Az ok az evolúciós múltunkban keresendő – mivel a férfi teste a kardfogú tigris és a mammut elejtésére volt tervezve. Figyelem: a szerző nem azt a véleményt szeretné képviselni, hogy a férfiak a nőknél alkalmasabbak bármilyen tevékenységre a fenti kettőn kívül.)
E probléma megoldásához hajtogassunk be egy törülközőt a sarkaink alá. Az összehajtott törülköző vagy pokróc használata jobb, mintha előredőlünk, és a lábujjainkon egyensúlyozunk, mivel a kitámasztott sarok esetében még mindig tudunk földelni a sarkainkkal, és meg tudjuk hosszabbítani a vádlit és az Achilles-ínt. Ezek megnyújtása elengedhetetlen a dropbackekhez (dinamikus mozgás szamaszthitiből úrdhva-dhanurászanába és vissza), miközben a sarkunk lent van és a lábfejek is párhuzamosak maradnak.
Most forduljunk balra (ez ellentétes irány az összes eddigi csavaráshoz képest), és helyezzük a jobb karunkat a bal térd külső oldalához. Ideális esetben egy légzésre kellene felvenni a pózt. Ha ezt nehéznek találjuk, akkor úgy közelítsük meg a pózt, ahogyan a marícsjászana D-nél tanultuk. Kilégzésre húzzuk be a külső és belső ferde hasizmokat, és engedjük a karunkat lefelé csúszni a térdünk külső oldalán. Belégzésre nyomjuk a karunkat erősen a térdünkhöz, hogy ne csússzon vissza, amint a mellkasunk kitágul. A következő kilégzésnél húzzuk újra össze a ferde hasizmokat, hogy még mélyebbre tudjunk únylni. Ezt ismételjük addig, amíg a jobb vállunk a bal térdünk külső oldala mellé nem kerül.
Ha a jobb vállunk a térd külső oldala mellett van, forgassuk befelé a jobb karunkat, és a könyököt behajlítva, nyúljunk át a két térd alatt és kulcsoljuk össze az ujjainkat (ezt kulcsolásnak is nevezik). Ha úgy érezzük, hogy a kulcsolás után kezdünk hátradőlni, akkor emeljük messzebb az ülőcsontjainkat a talajtól, hogy a lábujjainkra helyezzük a testsúlyt. Ahogy a hajlékonyságunk fejlődik, jobban hátra tudunk majd ülni.
A hajlékonyság növelésével és a fölös kilók leadásával együtt egy idő múlva képesek lehetünk megfogni a bal csuklónkat a jobb kezünkkel. Egyenesítsük ki a bal karunkat, és húzzuk hátra a bal vállunkat a lábaink fölé a bal oldali romboid és latissimus dorsi izmok segítségével.
Lélegezzünk mélyen a mellkasba, egészen a szegycsont felső széléig felhúzva a belégzéseket.
Használjuk a karjainkat emelőként, hogy mélyebbre tudjunk menni a pózban és a légzésünket, hogy mélyebben tudjunk csavarni. Engedjük az ülőcsontokat leereszkedni, a szegycsontot és a tarkónkat pedig eltávolodni az ülőcsontoktól, ahogy a gerinc meghosszabbodik.
Figyeljük meg, hogy a csavarás mellett előrehajlítás is történik, ahogy a vállunkat az ellentétes térd felé visszük. Ezt a tevékenységet a külső és belső ferde hasizommal, valamint az egyenes hasizommal kombinálva végezzük. A pásászanához legalább annyi erő kell, mint amennyi hajlékonyság; valójában ez a hasfal erejének egyik legjobb fejlesztője a második sorozatban. Ne próbálkozzunk a második sorozat további pózaival, mielőtt képesek vagyunk mindkét oldalon összekulcsolni a pásászanában a kezünket a tanár segítsége nélkül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése