Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:
"A kézkulcsolást
akadályozó tényezők a pásászanában
Ha képtelenek vagyunk
elérni a csuklónkat a másik kezünkkel ebben a pózban, akkor
fontoljuk meg a következő lehetséges okokat és megoldásokat:
Gyenge hasizmok:
Végezzük a rávezető gyakorlatot és dolgozzunk többet a
vinyászákkal.
Túlzott zsírlerakódás
a combon, hason és a derék körül: gyakoroljunk többet és
együnk kevesebbet. Az úgynevezett rossz zsír a derék körül
régóta viccelődés témája az Ashtanga-gyakorlók körében.
Az orvosi élettan manapság jobb indikátornak tartja a szív-és
érrendszeri megbetegedések esélyére a derék körüli
zsírlerakódás mértékét, mint a testtömeg-indexet (BMI). Más
szavakkal jobban számít az, hogy hol rakódik le a zsírszövet,
mint az, hogy mennyi a fölöslegünk. Végülis „rossz zsír van a
derék körül”.
Rövid combcsont a
gerinc hosszához viszonyítva: ha sokkal jobban előre kell
hajolnunk ebben a pózban, mint más gyakorlóknak, annak a
viszonylag rövidebb combcsont lehet az oka. Többet kell edzenünk a
hasizmokat, és nagyobb hajlékonyságra kell szert tennünk, mint
azoknak a gyakorlóknak, akiknél nem ez a helyzet. Ha viszont ezt
vigasztalónak találjuk, a rövid combok esetében könnyebben meg
tudjuk tanulni a hátraugrást lábleérintés nélkül, az
előreugrást nyújtott lábakkal, az upavista kónászana
B-be történő lábkiemelést anélkül, hogy elengednénk a
lábujjakat, valamint a dropbackek végzését sarokemelés nélkül,
mint azok, akiknek hosszabb a combjuk. A pásászanában
esetleg megnövelhetjük a sarok alátámasztásának magasságát,
hogy kompenzáljuk a rövidebb combcsontot.
Megjegyzések:
A felsorolásból kimaradt egy-két tényező: például a karok
hossza, a mellkas mérete és az izomzat mennyisége. Rövidebb
karral nyilván nehezebb kulcsolni, mint hosszúval, de ezen sem
tudunk nagyon változtatni, legfeljebb az első két felsorolt
tényezőn. A bordakosár nagyobb mérete szintén előny a mély
légzésnél, viszont ebben az esetben megnehezíti a kulcsolást. A
kar/váll/hátizmok túlzott mérete is egy nehezítő tényező
lehet. Valójában a legtöbb póz esetében a hosszú, vékony
végtagok és törsz a legelőnyösebbek. A fenti tényezőkből
adódóan vannak olyan gyakorlók, akik számára a csukló megfogása
elérhetetlen távlatokban marad, ám én őket sem bátortalanítanám
el a második sorozat gyakorlásától. A legtöbb anatómiai
adottságú ember esetében az ujjak összekulcsolása legalább
megvalósítható, a fölös zsír leadása pedig csak akaraterő
kérdése.
Általános
megjegyzések a pásászanához: Maehle az első sorozatból
az utkatászanával hozza összefüggésbe a pásászanát,
ami olyan értelemben jogos, hogy mindkettőben guggolunk, bár az
utkatászanában nem teljes mélységben. A felsőtest mozgása
szempontjából viszont az első sorozat gerinccsavaró pózaival
hozható összefüggésbe: parivritta pársvakónászana,
valamint marícsjászana C és D. Amennyiben
ezekben a pózokban még képtelenek vagyunk a vállunk és a karunk
külső (hátsó) oldalát teljesen kihozni az átellenes térd/comb
külső oldalára, akkor valószínűleg a pásászana sem fog
tökéletesen menni.
Tapasztalatom szerint a
hasizmoknak nincs olyan nagy szerepük a pózban, mint a karoknak, de
azért nem árt, ha a fent ismertetett rávezető gyakorlattal
megerősítjük a ferde hasizmokat. A sarok leeresztésében csak
akkor tudunk fejlődni, ha fokozatosan csökkentjük az
alátámasztást, és helyesen végezzük a lefelé néző kutyát,
ami a fő Achilles- és vádlinyújtó póz az első sorozatban. Sok
gyakorló túl közel lép a lábával a kezéhez, és amikor a
medencéjét hátratolja, a lábak majdnem függőlegesen
helyezkednek el. Az ideális távolság az, amelyben a lábak is és
a kar/törzs is 45 fokos szögben van a talajhoz képest.
Egy elfeledett póz: a
málászana
Számos történelmi
bizonyíték létezik arra, hogy az Ashtanga sorozatok több
változáson estek keresztül az elmúlt hetven-nyolcvan év alatt.
Ezalatt pózok kerültek be a sorozatokba, és pózok kerültek ki
belőlük, illetve máshová vándoroltak. Az egyik ilyen póz a
málászana (virágfüzér-póz), melynek egyes változatai
szerepelnek B.K.S. Iyengar „Jóga új megvilágításban”
című könyvében (225-228. old.). B.N.S. Iyengar, Krishnamacharya
másik ismert Mysore-i tanítványa Pattabhi Jois mellett, mind a mai
napig úgy tanítja a második sorozatot, hogy a pásászana
előtt a gyakorló elvégzik a málászana A-t és B-t.
A következőkben tehát ennek a póznak a leírása következik,
amely szerintem is egy nagyon jó csípőnyitó póz, és rávezető
gyakorlatként funkcionál a pásászanára, valamint a
második sorozatban később található láb-a-nyak-mögötti
pózokra is.
Málászana
(virágfüzér-póz)
Dristi: orrhegyre
Ékam (szamaszthitiből
indulunk az álló gyakorlatok befejezése után): Belégzésre
emeljük a karokat a magasba és nézzünk fel (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre
hajoljunk előre uttánászanába.
Tríni: Belégzésre
emeljük a fejünket úrdhva-uttánászanába.
Csatvári: Kilégzésre
ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre
felfelé néző kutya.
Sad: Kilégzésre
lefelé néző kutya.
Szapta: Belégzésre
ugorjunk előre guggoló helyzetbe, a belső talpélek összeérnek,
a térdeket viszont nyissuk szét maximális mértékben, és a két
könyökünket támasszuk be a térdízületek belső oldalához.
Kezeinkkel vegyük fel az andzsalí-mudrát (imatartást),
emeljük fel a fejünket, és nézzünk az orrhegyünkre. Maradjunk
öt légzésig a pózban (málászana A). Gyakori hiba szokott
lenni az, hogy sokan leeresztik a könyöküket a lábszárak alá,
mint a bakászana felvételekor. Ekkor azonban nem tudjuk
maximálisan széttolni a térdeket, ami a póz célja.
Astau: Kilégzésre
csúsztassuk lefelé és hátrafelé a karokat a lábszárak alatt,
és kulcsoljuk össze az ujjakat hátul, a derekunk mögött.
Továbbra is felemelt fejjel nézzünk az orrhegyre, és végezzünk
öt mély légzést (málászana B). nagyon kevés embernek
sikerül a csuklóját megfognia ebben a pózban (jobb kézzel a bal
csuklót, ha sikerül). A legtöbb ember az ujjak kulcsolását is
sikerként könyvelheti el, és ezzel már esélyes arra, hogy a
pásászanában is össze tudja majd kulcsolni a kezeit. Ha
nem érnek össze az ujjak sem, akkor szintén a karok hosszában,
illetve a combok és a derék/mellkas vastagságában kell az okot
keresni. A zsírfölösleg leadása általában közelebb hozza a két
kezünket egymáshoz.
Ebben a pózban is
előfordulhat, hogy nem ér le a sarkunk, így alá lehet polcolni.
Ez a póz azonban még alkalmasabb a bokák hajlékonyságának
fejlesztésére, mivel középpont-szimmetrikus, és nem kell annyira
koncentrálnunk az egyensúly megtartására.
Nava: Kilégzésre
tegyük a tenyereket a talajra, a térdek maradhatnak a felkarokon
kívül. Belégzésre emeljük ki magunkat bakászanába.
Dasa: Kilégzésre
ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre
felfelé néző kutya.
Dvádasa: Kilégzésre
lefelé néző kutya.
Ha nem teljes vinyászával
gyakoroljuk a második sorozatot (ami nem is szokás, legfeljebb az
első sorozat esetében néha), akkor a pásászana vinyászáit
a lefelé néző kutyából történő előreugrással (szapta)
kezdjük számolni, mint a nem teljes vinyászás gyakorlásnál
általában."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése