2013. október 13., vasárnap

Málászana - virágfüzér-póz

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A kézkulcsolást akadályozó tényezők a pásászanában


Ha képtelenek vagyunk elérni a csuklónkat a másik kezünkkel ebben a pózban, akkor fontoljuk meg a következő lehetséges okokat és megoldásokat:


Gyenge hasizmok: Végezzük a rávezető gyakorlatot és dolgozzunk többet a vinyászákkal.


Túlzott zsírlerakódás a combon, hason és a derék körül: gyakoroljunk többet és együnk kevesebbet. Az úgynevezett rossz zsír a derék körül régóta viccelődés témája az Ashtanga-gyakorlók körében. Az orvosi élettan manapság jobb indikátornak tartja a szív-és érrendszeri megbetegedések esélyére a derék körüli zsírlerakódás mértékét, mint a testtömeg-indexet (BMI). Más szavakkal jobban számít az, hogy hol rakódik le a zsírszövet, mint az, hogy mennyi a fölöslegünk. Végülis „rossz zsír van a derék körül”.


Rövid combcsont a gerinc hosszához viszonyítva: ha sokkal jobban előre kell hajolnunk ebben a pózban, mint más gyakorlóknak, annak a viszonylag rövidebb combcsont lehet az oka. Többet kell edzenünk a hasizmokat, és nagyobb hajlékonyságra kell szert tennünk, mint azoknak a gyakorlóknak, akiknél nem ez a helyzet. Ha viszont ezt vigasztalónak találjuk, a rövid combok esetében könnyebben meg tudjuk tanulni a hátraugrást lábleérintés nélkül, az előreugrást nyújtott lábakkal, az upavista kónászana B-be történő lábkiemelést anélkül, hogy elengednénk a lábujjakat, valamint a dropbackek végzését sarokemelés nélkül, mint azok, akiknek hosszabb a combjuk. A pásászanában esetleg megnövelhetjük a sarok alátámasztásának magasságát, hogy kompenzáljuk a rövidebb combcsontot.


Megjegyzések: A felsorolásból kimaradt egy-két tényező: például a karok hossza, a mellkas mérete és az izomzat mennyisége. Rövidebb karral nyilván nehezebb kulcsolni, mint hosszúval, de ezen sem tudunk nagyon változtatni, legfeljebb az első két felsorolt tényezőn. A bordakosár nagyobb mérete szintén előny a mély légzésnél, viszont ebben az esetben megnehezíti a kulcsolást. A kar/váll/hátizmok túlzott mérete is egy nehezítő tényező lehet. Valójában a legtöbb póz esetében a hosszú, vékony végtagok és törsz a legelőnyösebbek. A fenti tényezőkből adódóan vannak olyan gyakorlók, akik számára a csukló megfogása elérhetetlen távlatokban marad, ám én őket sem bátortalanítanám el a második sorozat gyakorlásától. A legtöbb anatómiai adottságú ember esetében az ujjak összekulcsolása legalább megvalósítható, a fölös zsír leadása pedig csak akaraterő kérdése.


Általános megjegyzések a pásászanához: Maehle az első sorozatból az utkatászanával hozza összefüggésbe a pásászanát, ami olyan értelemben jogos, hogy mindkettőben guggolunk, bár az utkatászanában nem teljes mélységben. A felsőtest mozgása szempontjából viszont az első sorozat gerinccsavaró pózaival hozható összefüggésbe: parivritta pársvakónászana, valamint marícsjászana C és D. Amennyiben ezekben a pózokban még képtelenek vagyunk a vállunk és a karunk külső (hátsó) oldalát teljesen kihozni az átellenes térd/comb külső oldalára, akkor valószínűleg a pásászana sem fog tökéletesen menni.


Tapasztalatom szerint a hasizmoknak nincs olyan nagy szerepük a pózban, mint a karoknak, de azért nem árt, ha a fent ismertetett rávezető gyakorlattal megerősítjük a ferde hasizmokat. A sarok leeresztésében csak akkor tudunk fejlődni, ha fokozatosan csökkentjük az alátámasztást, és helyesen végezzük a lefelé néző kutyát, ami a fő Achilles- és vádlinyújtó póz az első sorozatban. Sok gyakorló túl közel lép a lábával a kezéhez, és amikor a medencéjét hátratolja, a lábak majdnem függőlegesen helyezkednek el. Az ideális távolság az, amelyben a lábak is és a kar/törzs is 45 fokos szögben van a talajhoz képest.


Egy elfeledett póz: a málászana


Számos történelmi bizonyíték létezik arra, hogy az Ashtanga sorozatok több változáson estek keresztül az elmúlt hetven-nyolcvan év alatt. Ezalatt pózok kerültek be a sorozatokba, és pózok kerültek ki belőlük, illetve máshová vándoroltak. Az egyik ilyen póz a málászana (virágfüzér-póz), melynek egyes változatai szerepelnek B.K.S. Iyengar „Jóga új megvilágításban” című könyvében (225-228. old.). B.N.S. Iyengar, Krishnamacharya másik ismert Mysore-i tanítványa Pattabhi Jois mellett, mind a mai napig úgy tanítja a második sorozatot, hogy a pásászana előtt a gyakorló elvégzik a málászana A-t és B-t. A következőkben tehát ennek a póznak a leírása következik, amely szerintem is egy nagyon jó csípőnyitó póz, és rávezető gyakorlatként funkcionál a pásászanára, valamint a második sorozatban később található láb-a-nyak-mögötti pózokra is.


Málászana (virágfüzér-póz)
Dristi: orrhegyre


Ékam (szamaszthitiből indulunk az álló gyakorlatok befejezése után): Belégzésre emeljük a karokat a magasba és nézzünk fel (úrdhva-vriksászana).
Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Tríni: Belégzésre emeljük a fejünket úrdhva-uttánászanába.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutya.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre guggoló helyzetbe, a belső talpélek összeérnek, a térdeket viszont nyissuk szét maximális mértékben, és a két könyökünket támasszuk be a térdízületek belső oldalához. Kezeinkkel vegyük fel az andzsalí-mudrát (imatartást), emeljük fel a fejünket, és nézzünk az orrhegyünkre. Maradjunk öt légzésig a pózban (málászana A). Gyakori hiba szokott lenni az, hogy sokan leeresztik a könyöküket a lábszárak alá, mint a bakászana felvételekor. Ekkor azonban nem tudjuk maximálisan széttolni a térdeket, ami a póz célja.
Astau: Kilégzésre csúsztassuk lefelé és hátrafelé a karokat a lábszárak alatt, és kulcsoljuk össze az ujjakat hátul, a derekunk mögött. Továbbra is felemelt fejjel nézzünk az orrhegyre, és végezzünk öt mély légzést (málászana B). nagyon kevés embernek sikerül a csuklóját megfognia ebben a pózban (jobb kézzel a bal csuklót, ha sikerül). A legtöbb ember az ujjak kulcsolását is sikerként könyvelheti el, és ezzel már esélyes arra, hogy a pásászanában is össze tudja majd kulcsolni a kezeit. Ha nem érnek össze az ujjak sem, akkor szintén a karok hosszában, illetve a combok és a derék/mellkas vastagságában kell az okot keresni. A zsírfölösleg leadása általában közelebb hozza a két kezünket egymáshoz.


Ebben a pózban is előfordulhat, hogy nem ér le a sarkunk, így alá lehet polcolni. Ez a póz azonban még alkalmasabb a bokák hajlékonyságának fejlesztésére, mivel középpont-szimmetrikus, és nem kell annyira koncentrálnunk az egyensúly megtartására.
Nava: Kilégzésre tegyük a tenyereket a talajra, a térdek maradhatnak a felkarokon kívül. Belégzésre emeljük ki magunkat bakászanába.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.


Ha nem teljes vinyászával gyakoroljuk a második sorozatot (ami nem is szokás, legfeljebb az első sorozat esetében néha), akkor a pásászana vinyászáit a lefelé néző kutyából történő előreugrással (szapta) kezdjük számolni, mint a nem teljes vinyászás gyakorlásnál általában."

Nincsenek megjegyzések: