"4.22. csittér-apratiszankramájász-tad-ákárápattau szva-buddhi-szamvédanam
csittéh – az elmének; aprati-szankramájáh – nem változik egyikről a másikra; tad-ákára – saját formája; ápattau – elérte; szva-buddhi – öntudatosság; szamvédanam – megismerése.
Az intellektus felismerésének
folyamatában a tudat látszólag felveszi az intellektus formáját.
Miután megcáfolta az ellentétes
iskolák álláspontját, Patandzsali most kijelenti a jóga-iskola
nézetét. Ez a szútra megismétli azt, amit a 2.20-as szútra
állít.
Egyes tudósok szerint a Jóga-szútra
negyedik fejezete egy későbbi betoldás. Ezt a nézetet
alátámasztja az a tény, hogy a harmadik fejezet az iti
szóval végződik, ami egy idézet végét szokta jelölni. A
negyedik fejezet végén is megtaláljuk az iti szót. Ezen
kívül, a buddhizmus elleni kritikák egy része olyan iskolák
tanait cáfolja, amelyek a Patandzsali munkásságának tulajdonított
dátumnál később virágzottak. Például egyes szútrákra
úgy tekintenek, hogy Nágárdzsuna tanításait cáfolják, aki
Kr.u. 400 körül élt. Az ellenérv, amely korábbi dátumra teszi a
Jóga-szútrát, azt állítja, hogy bár Nágárdzsuna
valóban továbbfejlesztett bizonyos gondolatokat, azok már a
korábbi századokban is a buddhizmus alapelvei között szerepeltek.
A tradicionális indiai nézet az, hogy
a kuruksétrai ütközet, a Mahábhárata központi témája
ötezer évvel ezelőtt történt. Védavjásza, a Véda
felosztója, a Mahábhárata szerzője és az eposz egyik
főszereplője ezért a hagyomány szerint Kr.e. 3000 körül élt.
Mivel Vjásza kommentálta a Jóga-szútrát, és a nyolcfokú
jóga a huszonhat kategóriával (tattvával) együtt említve
van a Mahábháratában, a hagyomány szerint Patandzsali
Kr.e. 4000 körül élt.
Akik egy második Vjásza létezését
feltételezik, aki a Jóga-bhásja, a Brahma-szútra és
a Gítá szerzője, Kr. e. 450-re teszik, amit a Gítá
keletkezési idejének is tekintenek. Mivel kommentálta Patandzsali
Jóga-szútráját, Patandzsalit nem tehetjük későbbre
Kr.e. 500-nál, röviddel Buddha élete utánra. Ez adna némi teret
annak a spekulációnak, hogy a Jóga-szútra negyedik
fejezete ténylegesen egy későbbi betoldás.
Mivel ez a szútra ismétlés,
csak röviden magyarázzuk meg a benne foglalt gondolatot. Maga a
tudat a látó, és forma nélküli. Bármilyen tárgyra irányítjuk
rá, azt a tárgyat fogja megvilágítani, az elmét eszközként
használva. E folyamat által érzékeljük a tárgyat, tudatossággal
keverve. Mivel a tudatosságra csak következtetni tudunk, és nem
tudjuk közvetlenül érzékelni, hacsak nem vagyunk haladó
meditálók, amit tapasztalunk, az a tárgy formája. Felszínes
szemszögből vizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy a
tudat az bármi, amiről tudatosak vagyunk. Ez a nézet a látottal
való egyesüléshez (szamjóga) vezet, ami szenvedés
(duhkha).
A jóga gyakorlása által lassan
elkülönítjük a testünket, elménket, egónkat, és végső soron
az intellektusunkat a valódi lényegünktől. A végső lépés
annak megvalósítása, hogy az intelligencia/intellektus nem
tartalmazza a tudatot. Csak a megfigyelés folyamata által, amelyet
közellétnek is nevezünk, tűnik az intellektus tudatosnak, és
tűnik úgy, hogy a tudat módosítja az érzéki benyomásokat. A
valóságban mindkettő teljesen különálló. Így röviden
ismertettük a dualisztikus jóga-iskola nézeteit."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése