Az orális karakter

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Hátrahajlító sorozat

Itt kezdődik a nyolc középnehéz hátrahajlító pózból álló csoport, amely a második sorozat első lényegi sorozatát alkotja. Ha a hátrahajlítást a láb-a-nyak-mögötti pózokkal együtt végezzük, hajlékonnyá és erőssé teszi a gerincet és megtisztítja a nádíkat és a csakrákat, amelyek a központi energiavezeték (szusumná) mentén helyezkednek el. Ennek szellemében az Észak-indiai jógaiskolák csakrászanának nevezik az úrdhva-dhanurászanát, mivel ez a név arra utal, hogy a hátrahajlítások képesek megnyitni és feltölteni a csakrákat.

A hátrahajlítás a nyitottsággal és sérülékenységgel is kapcsolatos. A nyitottság ebben az esetben azt jelenti, hogy képesek vagyunk elfogadni azt, amit felajánlanak nekünk. Ahhoz kapcsolódik, amit Sigmund Freud „orális fázisnak” nevez az egyén érési folyamatában, amikor is a beleegyezés, a befogadás és a nyitottság az uralkodó válaszunk mindenre. Amikor a kisgyermeket szoptatják, a külvilággal való kapcsolata, amelyet egyedül az anya testesít meg, a száján keresztül valósul meg.

Akinek könnyen megy a hátrahajlítás, arra gyakran jellemző lehet az, amit Wilhelm Reich és Alexander Lowen „orális karakternek” nevez. Az orális karakter a relativizmushoz, vagy jógikus kifejezéssel az ídában (hold-csatorna, bal orrlyuk) túltengő pránához kapcsolódik. A relativista, vagy orális karakter hajlamos igent mondani a másik személy pozíciójára, és elfogadni azt, még akkor is, ha ez a pozíció potenciálisan veszélyes vagy elutasítandó lenne.

Az orális karakter nem annyira képes kiállni a saját véleménye mellett, kialakítani egy nézőpontot, vagy megvédeni azt, ami igaz, és megkérdőjelezni vagy ellenezni azt, ami helytelen. Ha az emberiség csak orális típusokból állna, akkor soha nem buktattak volna meg egyetlen önkényuralkodót vagy diktátort sem, nem történtek volna forradalmak sem a társadalmak, sem a tudomány, sem a spiritualitás terén, vagy bármilyen más területen.

A hátrahajlítás tehát akkor a leghatékonyabb, ha párhuzamosan kiegyensúlyozzuk az ellentétes mozdulatokkal és ászana-csoportokkal, például a láb-a-nyak-mögötti pózok és a kartámaszok. A hátrahajlítás pránikus, ami azt jelenti, hogy támogatja a felfelé irányuló levegőt, amely a belégzéshez kapcsolódik. Annak, amit a pszichológiában általában „orálisnak” neveznek, a jógikus terminológiában a „pránikus” felel meg (A prána kifejezés általánosságban vonatkozik az életerőre, de kifejezetten a felfelé irányuló áramlatot is jelenti a tíz életlevegő közül).

Úgy tartják, hogy ha valakinek nincs elegendő kötődése az anyjához, az később megnehezíti számára a befogadó „üzemmódot”. Tapasztalatunk szerint azok, akiknek könnyen megy a hátrahajlítás, könnyebben fogadnak el másokat ítélkezés nélkül, és legalább anekdotikus bizonyíték is van arra, hogy a hátrahajlításokban történő fejlődés elősegíti a nyitottabb és együttérzőbb jellem kialakulását. Mivel fejleszti a női oldalunkat, úgy tűnik, hogy a hátrahajlítás hozzásegít ahhoz, hogy meglássuk az értéket mások véleményében, még akkor is, ha az ellentétes a miénkkel. Mivel a hátrahajlítás meglágyítja a szív „védőburkát” vagy „ketrecét”, vagyisd a bordakosarat, együttérzővé tesz bennünket, és segít, hogy megnyissuk a szívünket a hátrányos helyzetűek vagy rászorulók előtt.

Ez nem azt jelenti azonban, hogy mindenki, akinek jó a hátrahajlítása, automatikusan őszinte, törődő emberi lény lesz, és az sem igaz, hogy akiknek merev a háta, azok mind önző, fösvény emberek. Úgy tűnik, hogy könnyebben tudjuk fejleszteni a hátrahajlításunkat, ha gyakorlásuk közben elképzeljük a hozzájuk kapcsolódó tulajdonságokat vagy jellemzőket."