"Krouncsászana (kócsagpóz)
Dristi:
lábujjakra
Áttekintés:
A krouncsászana a tírjang-mukha-ékapáda-pascsimóttánászana
energetikai folytatása az első sorozatból. Ez egy meglepően
intenzív előrehajlítás.
Vinyásza
számolás
Szapta:
Ugorjunk előre lefelé néző kutyából. Ha már könnyen előre
tudunk ugrani anélkül, hogy a lábunk a talajt érné, akkor
ugorjunk előre úgyhogy a jobb lábunk térdben be van hajlítva,
mint amikor a tírjang-mukha-ékapáda-pascsimóttánászanába
ugrunk előre. Ezt úgy kell csinálni, hogy a jobb sarkunkat a jobb
ülőcsontunkhoz nyomjuk előreugrás közben, a térdnek viszont
pontosan előre kell néznie, és nem kifelé, oldalra. A bal lábat
tartsuk nyújtva az előreugrás alatt.
A
földre érkezés után emeljük meg az egyenes bal lábunkat, amíg
a kinyújtott karjainkkal el nem érjük. Ha nyújtva tartjuk a bal
lábat az előreugrás és az emelés közben, akkor jobban tudjuk
edzeni a hasizmokat és a csípőhajlítókat, amelyekre szükségünk
lesz, amikor a sorozat nehezebb pózaihoz érünk.
Most
nyúljunk át a lábunk alatt, és fogjuk meg a jobb csuklónkat a
bal kezünkkel. Ezáltal intenzívebbé tesszük az előrehajlítást,
de hogyha ehhez be kell hajlítanunk a hátunkat, akkor inkább a
jobb kezünkkel fogjuk meg a bal csuklónkat. Ellenőrizzük, hogy a
behajlított jobb lábunk térde pontosan előre mutat, és nem
nyílik jobbra. Nincs értelme egy jó előrehajlítást színlelni,
miközben kiengedtük a jobb térdünket jobbra, aminek következtében
befelé csavarodott a combunk. Mint ahogyan a
tírjang-mukha-ékapáda-pascsimóttánászanában, a
krouncsászanában is a behajlított lábnak pontosan előre
kell mutatnia, és kifelé kel fordítani, hogy stabilizáljuk a jobb
ülőcsont külső oldalát a talajon.
Most
spicceljünk a bal lábfejünkkel, mint ahogy minden extrém
előrehajlításban (lásd Ashanga-jóga: gyakorlat és filozófia,
71, old.) hogy védjük a térdünket (a keresztszalagot) és a
hamstringek eredését, és nézzünk a lábujjainkra.
Megjegyzés:
A következő pózokban ajánlatos még spiccelni a lábfejekkel:
upavista kónászana B, tittibhászana, és
úrdhva-mukha-pascsimóttánászana.
Astau:
Kilégzésre hajlítsuk be a karjainkat, és húzzuk a lábunkat a
mellkasunk felé, az állunkat pedig érintsük a sípcsonthoz. Ezt
az áll megemelése és a nyak hátrahajlítása által érhetjük
el. Ellenőrizzük, hogy nem szegjük-e előre az állunkat, ami nem
csak hogy nem szép, hanem az agyi idegek funkcióját is zavarja, és
hosszú távon károsan hat az intellektusunkra. Finom szinten meg
tudjuk változtatni az elménk mátrixát azáltal, hogy
megváltoztatjuk a légzésünk ütemét; a testhelyzetünk
befolyásolja a személyiségünket, érzelmi valóságunkat és a
döntéseinket. Az ember egy konfliktushelyzetben szegi előre az
állát, amikor támadásra készül, és amikor kifejezésre akarja
juttatni, hogy kész rátámadni ellenfelére. Az előreugró áll
akaraterőről árulkodik, arról az eltökéltségről, hogy az
állunkkal keresztültörjük az ellenállást, mint egy orosz
jégtörő. A jógában vissza kell húznunk az állunkat a vállakkal
egy vonalba, hogy a fejünk egy vonalban maradhasson a szívünkkel,
és és megakadályozzuk, hogy isteni látásmódunkon
felülkerekedjen az ambíció. A siker a jógában nem az
eredményekben mutatkozik meg, hanem annak a felismerésében, ami
már eleve itt van, és mindig is itt volt. Ezért ott kell tartanunk
az állunkat, ahol volt, és arra kell koncentrálnunk, hogy a
térdünket a szívünk felé húzzuk.
Emeljük
a fejtetőt a mennyezet felé, és húzzuk lefelé a lapockákat a
hátunk mentén. Hajlítsuk be a könyökünket, amennyire szükséges.
Próbáljuk meg helyreállítani a derékhajlatunkat, és
folyamatosan nyújtsuk a bal hamstringet. Akadályozzuk meg a jobb
comb kicsúszását jobbra, tartsuk előrefelé néző helyzetben.
Folyamatosan forgassuk kifelé a jobb combcsontot, hogy a comb külső
része a talajon maradjon. Nézzünk a lábujjainkra, és vegyünk öt
levegőt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése