Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:
"4.17. tad-uparágápéksitatvács-csittaszja vasztu gjátá-gjátam
tad-uparága – a tárgy visszatükröződése az
elmében; apéksitatvát – a szükség miatt;
csittaszja – az elmének; vasztu –
tárgy; gjáta – ismert; agjátam –
ismeretlen
Az elme (csitta) vagy ismer egy tárgyat, vagy nem ismeri,
attól függően, hogy a tárgy megszínezi-e az elmét.
Vjásza azt mondja, hogy a tárgyak mágnesként viselkednek,
amely vonzza az elmét, melyet egy vasdarabhoz hasonlít. Érdekes
dolog, hogy maguknak a tárgyaknak tulajdonít magnetikus vonzerőt,
és nem az elmének. Ez a tárgyak és a külső világ fontosságát
tükrözi, ahogyan a jóga tanítja.
Az ürességen vagy az önvalón/tudaton történő meditáció
problémáját is tükrözi. A jógában a kezdőknek nem javasolják,
hogy a tudaton vagy az ürességen meditáljanak, mint ahogyan a
vipasszana meditációban teszik. Csak miután az elmét
egyhegyűvé edzettük, és az intellektust szattvikussá
tettük, akkor tehetjük meg ezt a végső lépést a meditációban.
Ha az elmének választási lehetősége van a tudaton (alany)
történő meditáció és egy tárgyon történő meditáció
között, akkor mindig a következő tárgyhoz fog vonzódni. A
tárgyak magnetikus tulajdonságai miatt az elme eltérül az
irányukba. Más szavakkal a figyelmünk is eltérül.
A jelen szútra azt határozza meg, hogy a tudás miképpen
jelenik meg az elmében. Beletartozik a tudatosítás és a puszta
felfogás folyamata is. A felismerés azt jelenti, hogy az elme
azonosít egy korábban látott tárgyat; míg a tudatosítás csupán
egy először látott tárgy azonosítása.
Ha csak látjuk a tárgyat, de az elme nem tudatosítja, akkor nem
keletkezik tudás. Ha egyszerre több tárgy jelenik meg, az elme
ahhoz fog vonzódni, amely a legtöbb magnetizmust sugározza. (Mivel
a tudat forma nélküli, nem sugároz magnetizmust). Ekkor a tárggyal
kapcsolatos tudás jön létre.
A reklámipar ezt a mechanizmust használja úgy, hogy egy tárgyat
egy másik tárggyal együtt mutat be, amely nem kapcsolódik az
elsőhöz, de vonzza a figyelmet, ami utána az elsődleges tárgyra
terelődik. Ez a második, nem kapcsolódó tárgy gyakran egy női
test.
A tudatosítás folyamata a szútrában az elme megszínezéseként
van leírva. Amikor a tudás megjelenik, egy bizonyos tárgy
megváltoztatta vagy megszínezte az elme állapotát. Ezt tudjuk egy
mozi megnézéséből is. Attól függően, hogy a film nyomasztó
vagy felemelő, annak megfelelően változtatja meg az elme
állapotát. A kezdő jóginak különösen bölcsen kell
megválasztania, hogy milyen tárgyat enged az elméje előtt
megjelenni. Ha egy jógi megállapodott a felfüggesztett
tudatállapotban (niródha), akkor semmilyen, elé kerülő
tárgy nem fogja befolyásolni a maradandó szabadság állapotát,
amiben van. Az a jógi, aki megszilárdult az egyhegyűségben
(ékágra) általában fenn tudja tartani a fókuszt, bár
erőfeszítésbe kerül. Egy kezdő jógi, akinek az elméje
szétszórt (viksipta) elveszíti a fókuszt, de
meghatározatlan idő múlva vissza tudja szerezni. A megszállott
(múdha) vagy nyugtalan (ksipta) elmével rendelkezők
egyik tárgyról a másikra bolyonganak, mint az óceán hullámai
által dobált dióhéj.
A megszínezés folyamata azt is mutatja, hogy az elme számára
nagyon nehéz a teljes tudás megszerzése. A színezés önmagában
nem elég a teljes tudás megszerzéséhez. Ehelyett az elmét
olyanná kell tenni, mint az átlátszó kristály, csak akkor tudja
hűen visszatükrözni a tárgyakat (1.41-es szútra).
Azt is meg kell értenünk, hogy az elme folyamatos áramlásban
van, amíg nem éri el a felfüggesztett állapotot (niródha).
Mivel folyamatosan különböző tárgyak jelennek meg előtte,
mindegyik megváltoztatja az elme színét. Az elme megszínezése
egy általános ember esetében egy rock-koncert fényeffektusaihoz
hasonlítható. Ez természetesen megfelel az érzelmeink mindennapos
hullámzásának. Van azonban valami bennünk, ami különbözik a
hullámzó elmétől. Ezt írja le a következő szútra."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése