"4.17. tad-uparágápéksitatvács-csittaszja vasztu gjátá-gjátam
tad-uparága – a tárgy visszatükröződése az elmében; apéksitatvát – a szükség miatt; csittaszja – az elmének; vasztu – tárgy; gjáta – ismert; agjátam – ismeretlen
Az elme (csitta) vagy ismer egy tárgyat, vagy nem ismeri, attól függően, hogy a tárgy megszínezi-e az elmét.
Vjásza azt mondja, hogy a tárgyak mágnesként viselkednek, amely vonzza az elmét, melyet egy vasdarabhoz hasonlít. Érdekes dolog, hogy maguknak a tárgyaknak tulajdonít magnetikus vonzerőt, és nem az elmének. Ez a tárgyak és a külső világ fontosságát tükrözi, ahogyan a jóga tanítja.
Az ürességen vagy az önvalón/tudaton történő meditáció problémáját is tükrözi. A jógában a kezdőknek nem javasolják, hogy a tudaton vagy az ürességen meditáljanak, mint ahogyan a vipasszana meditációban teszik. Csak miután az elmét egyhegyűvé edzettük, és az intellektust szattvikussá tettük, akkor tehetjük meg ezt a végső lépést a meditációban.
Ha az elmének választási lehetősége van a tudaton (alany) történő meditáció és egy tárgyon történő meditáció között, akkor mindig a következő tárgyhoz fog vonzódni. A tárgyak magnetikus tulajdonságai miatt az elme eltérül az irányukba. Más szavakkal a figyelmünk is eltérül.
A jelen szútra azt határozza meg, hogy a tudás miképpen jelenik meg az elmében. Beletartozik a tudatosítás és a puszta felfogás folyamata is. A felismerés azt jelenti, hogy az elme azonosít egy korábban látott tárgyat; míg a tudatosítás csupán egy először látott tárgy azonosítása.
Ha csak látjuk a tárgyat, de az elme nem tudatosítja, akkor nem keletkezik tudás. Ha egyszerre több tárgy jelenik meg, az elme ahhoz fog vonzódni, amely a legtöbb magnetizmust sugározza. (Mivel a tudat forma nélküli, nem sugároz magnetizmust). Ekkor a tárggyal kapcsolatos tudás jön létre.
A reklámipar ezt a mechanizmust használja úgy, hogy egy tárgyat egy másik tárggyal együtt mutat be, amely nem kapcsolódik az elsőhöz, de vonzza a figyelmet, ami utána az elsődleges tárgyra terelődik. Ez a második, nem kapcsolódó tárgy gyakran egy női test.
A tudatosítás folyamata a szútrában az elme megszínezéseként van leírva. Amikor a tudás megjelenik, egy bizonyos tárgy megváltoztatta vagy megszínezte az elme állapotát. Ezt tudjuk egy mozi megnézéséből is. Attól függően, hogy a film nyomasztó vagy felemelő, annak megfelelően változtatja meg az elme állapotát. A kezdő jóginak különösen bölcsen kell megválasztania, hogy milyen tárgyat enged az elméje előtt megjelenni. Ha egy jógi megállapodott a felfüggesztett tudatállapotban (niródha), akkor semmilyen, elé kerülő tárgy nem fogja befolyásolni a maradandó szabadság állapotát, amiben van. Az a jógi, aki megszilárdult az egyhegyűségben (ékágra) általában fenn tudja tartani a fókuszt, bár erőfeszítésbe kerül. Egy kezdő jógi, akinek az elméje szétszórt (viksipta) elveszíti a fókuszt, de meghatározatlan idő múlva vissza tudja szerezni. A megszállott (múdha) vagy nyugtalan (ksipta) elmével rendelkezők egyik tárgyról a másikra bolyonganak, mint az óceán hullámai által dobált dióhéj.
A megszínezés folyamata azt is mutatja, hogy az elme számára nagyon nehéz a teljes tudás megszerzése. A színezés önmagában nem elég a teljes tudás megszerzéséhez. Ehelyett az elmét olyanná kell tenni, mint az átlátszó kristály, csak akkor tudja hűen visszatükrözni a tárgyakat (1.41-es szútra).
Azt is meg kell értenünk, hogy az elme folyamatos áramlásban van, amíg nem éri el a felfüggesztett állapotot (niródha). Mivel folyamatosan különböző tárgyak jelennek meg előtte, mindegyik megváltoztatja az elme színét. Az elme megszínezése egy általános ember esetében egy rock-koncert fényeffektusaihoz hasonlítható. Ez természetesen megfelel az érzelmeink mindennapos hullámzásának. Van azonban valami bennünk, ami különbözik a hullámzó elmétől. Ezt írja le a következő szútra."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése