"3. rész: Az ászanák második sorozata
Bevezetés
Az itt leírásra kerülő második sorozatot akkor ajánlott elkezdeni gyakorolni, ha már jártassá váltunk az első sorozat gyakorlásában, amelyet az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia” című könyvben ismertettem.
A második sorozat huszonhét ászanából áll, melyekből soknak van A, B, C és még D változata is, és mindegyik változat tovább osztható számos vinyászára (egymás után következő mozdulatra).
Amikor ennek az ászana-sorozatnak a felépítését vizsgáljuk, két különböző elemre bukkanunk: az egyik elem, az aktív három lényegi sorozatból áll, melyek a sorozat hatását adják; a második elem, a passzív elem pedig a négy összekötő részt alkotja, melyek összekötő szövetként veszik körül a lényegi sorozatokat. Nézzük meg először figyelmesebben a lényegi sorozatokat, utáne pedig az összekötő elemeket!
A három lényegi sorozat
Az aktív elemet alkotó három lényegi sorozat a hátrahajlító pózok, láb-a-nyak-mögötti pózok, illetve a kartámaszok.
A második sorozat első alsorozata a hátrahajlító sorozat, mely nyolc pózból áll, a salabhászanától a szúpta-vadzsrászanáig. A hátrahajlítás olyan téma, ami új lehet a gyakorló számára, mivel az első sorozatban nem jelent meg. (Elképzelhető, hogy a jógi eddig a pontig csak az úrdhva-dhanurászanát gyakorolta hátrahajlításként. Az úrdhva-dhanurászanát azonban a sorozatok végén gyakoroljuk, és így nem képezi az első sorozat szerves részét.)
A második lényegi sorozat a a láb-a-nyak-mögötti pózokból áll az ékapáda-sírsászanától a jóganidrászanáig. A láb-a-nyak-mögötti pózokat az első sorozatban csak a szúptakurmászana képviseli, de a második sorozat komolyabban foglalkozik a témával.
A harmadik lényegi sorozat a kartámasz-sorozat, amely négy pózból áll a pincsha-majúrászanától a nakrászanáig. Ezt a témát is csak a bhudzsapídászana képviselte az első sorozatban.
Az összekötő részek
A három lényegi sorozat mindegyikét a második sorozat négy összekötő részeinek egyike követi vagy előzi meg. Az első összekötő rész, melyet a hátrahajlító sorozat előtt kell végezni, két pózból áll (pásászana és krauncsászana). A második összekötő rész, melyet a hátrahajlító és a láb-a-nyak-mögötti sorozatok között kell végrehajtani, három pózból áll (bakászana, bharadvádzsászana és ardha-matszjéndrászana). A harmadik összekötő rész, amely a láb-a-nyak-mögötti sorozatot választja el a kartámasz-sorozattól, egy pózból áll (a tittibhászanából); a negyedik és egyben utolsó összekötő rész pedig hat pózból áll (a vátájanászanától kezdve a baddha-haszta-sírsászanáig).
A lényegi sorozatok és az összekötő részek funkciója
A három lényegi sorozatból álló aktív elem célja az, hogy megtisztítsa a nádík rendszerét, és felkészítse az úgynevezett királyi utat (a szusumnát), melynek fizikai megnyilvánulása a gerinc. (A központi csatorna ugyanazt a szerepet játssza a finom fizikai testben, amit a gerinc a durva fizikai testben. A gerinc a szusumná megnyilvánulása a fizikai síkon.) Ezt a célt a hátrahajlítások, láb-a-nyak-mögötti pózok és a kartámaszok kombinációjával éri el.
A negyedik összekötő rész utolsó két pózának (mukta-haszta-sírsászana és baddha-haszta-sírsászana) kivételével, melyek egyszerre több funkciót is szolgálnak, mind a négy összekötő rész előrehajlításokból (krouncsászana, tittibhászana, parighászana), gerinccsavarokból (pásászana, bharadvádzsászana és ardha-matszjéndrászana), csípőnyitó pózokból (vátájanászana, gaumukhászana, szúpta-úrdhva-páda-vadzsrászana) és kifotikus, apánikus természetű pózokból (bakászana és tittibhászana) áll.
(A fejenállások funkciói: a vállízületek helyretétele és pozicionálása a harmadik (haladó) sorozathoz, az amrita (nektár) elégésének megakadályozása a gyomor tüzében (ez a fejenállások és az összes többi fordított póz funkciója is egyben), és a prána visszahúzása a core-ba, ezáltal energetikailag lezárva a sorozatot, és összekapcsolva azt az utána következő befejező/levezető pózokkal.)
Sok póz több, mint egy csoportba illik ezek közül. Az összekötő részek pózai struktúrájukban az első sorozat pózaihoz hasonlítanak. A funkciójuk az, hogy lenyugtassák és leföldeljék a jógit a megerőltető lényegi sorozatok után és között,és így úgymond „elvegyék az élét” a gyakorlásnak.
A második sorozat kapcsolata más sorozatokkal
Ellentmondóak az adatok a sorozatok teljes számával kapcsolatban, de úgy tűnik, hogy Sri T. Krishnamacharya négy sorozatot tanított: kezdő, középhaladó, haladó A és haladó B.
Az itt említett négy összekötő rész a második sorozat fontos részét képezi. A haladó sorozat (melyet ez a könyv nem tárgyal) abban tér el, hogy nem rendelkezik összekötő pózokkal. A haladó gyakorlás során a jógi az egyik extrém irányból a másik végletbe megy. A haladó sorozatok meghatározó témái (az extrém csípőcsavarást kivéve) megtalálhatóak a második sorozatban, azonban összekötő szövettel vannak körülvéve, ami csökkenti a hatásukat, kevésbé erőteljessé téve őket.
A második sorozat abban hasonlít a haladó A sorozatra, hogy mindkettőben van hátrahajlítás, láb-a-nyak-mögötti pózok, és kartámaszos sorozatok is. A második sorozat abban hasonlít az első sorozathoz is, hogy vannak benne tompító hatású összekötő részek. A második sorozat így egy összekötő hidat képez az első és a haladó A sorozat között.
A pózok leírásai között találhatunk a pránájámára (a jóga negyedik ága), a pratjáhárára (a jóga ötödik ága), stb. irányuló utalásokat. Ez ezért van, hogy emlékeztessen a pózok valódi céljára, a magasabb jóga felé vezető létra megmászására, és ne csak a fittség, egészség és jó kinézet elérésére törekedjünk.
Megjegyzés: Maehle felosztása (lényegi sorozatok/összekötő részek) egy kicsit erőltetettnek tűnik. Az első sorozatban sem állapítható meg ilyen jellegű kategorizálás, és főleg a tittibhászana-sorozatnál sántít a dolog, amely szerintem ugyanúgy a csípőnyitó sorozathoz tartozik, mint a láb-a-nyak-mögötti pózok, mivel a térd ugyanúgy a váll mögött van. A „kifotikus és apánikus pózok” kifejezés is nehezen értelmezhető. A harmadik sorozattól kezdve is ugyanolyan, látszólag hirtelen változások vannak a pózok egymásutániságában, mint a másodikban, bár a pózok java része valóban nehezebb. Számomra itt is Maehle némileg túlzott áhítata mutatkozik meg, amellyel a pózok misztikus és megváltoztathatatlan egymásutániságát illeti. Holott valójában történelmi bizonyítékaink is vannak arra, hogy Krishnamacharya óta mennyit változott és bővült az ászanák sorrendje az egyes sorozatokban, és ez mind a mai napig folytatódik, és a jövőben is folytatódni fog. Én inkább úgy tekintek rá, hogy az első, második stb. sorozatok kisebb sorozatokból épülnek fel, melyek építőkocka-szerűen kapcsolódnak egymásba, néhol egy-egy nehezen érthető okból odabiggyesztett pózzal összekötve. Szerintem bőven elég az, ha érezzük az áramlást a pózok és a vinyászák között, fölösleges elméleteket gyártani a pózok összeillesztésének magyarázatára."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése