"4.18. szadá gjátás-csitta-vrittajasztat-prabhóh purusaszjáparinámitvát
szadá – mindig; gjátáh – ismertek; csitta-vrittajah – az elme változásai; tat-prabhóh – a mesterének; purusaszja – a purusának; aparinámitvát – a változatlanság miatt.
A változatlan tudat (purusa) mindig ismeri szolgáját, a változékony elmét.
Az elme vagy tud egy tárgyról, vagy nem tud róla, ezért nevezzük csapongónak. A tudat azonban mindig tudatos az elme állapotáról. Pontosan e tény alapján lehet megállapítani Vjásza szerint a tudat sérthetetlenségét és változatlanságát. Ha nem ez lenne a helyzet, akkor néha ismernénk a gondolatainkat, míg máskor nem ismernénk őket. Azonban mindig hallgatnunk kell a gondolatainkra, akkor is, ha tetszik, vagy ha nem, és ez azt jelenti, hogy a tudat mindig tudatos róluk.
Ha egy napig megfigyelünk minden jelenséget, amivel találkozunk, akkor rájövünk, hogy van valami, ami változatlan. Ezen örök aspektusunk a tudatosságunk. Az előttünk megjelenő tárgyak folyamatosan változnak, de a tudat, ami előtt megjelennek, változatlan.
Ez a tudatosság a tudat tulajdonsága. Ha az elme tulajdonsága lenne, akkor az elmének minden tárgyról folyamatos tudással kellene rendelkeznie. Azonban nem ez a helyzet, mivel az elme változékony módon vagy rendelkezik tudással egy tárgyról, vagy nem.
Van egy másik komoly oka is annak, amiért az elme nem rendelkezhet tudatossággal. Ezt a következő szútra magyarázza el."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése