2013. október 18., péntek

Zajlik az élet...

Az elmúlt két napban nem nagyon volt időm géphez ülni, úgyhogy most következik a krónikája mindannak, ami történt velem. A mottó talán az lehetne: "Mindig kell első alkalomnak lennie", avagy "Never say never!" 

A csütörtöki óráimra helyettesítést kellett kérnem, mert behívtak egy forgatásra. Mivel még konkrétan nem szerepeltem játékfilmben, bevállaltam, gondolván, hogy tapasztalatnak nem lesz rossz. Houdini életéről forgat egy többrészes Tv-filmsorozatot egy hollywoodi filmrendező, Uli Edel. A főszerepet Adrien Brody játssza, és először azzal kerestek meg, hogy az ő test-dublőrének kellene lennem, és eljátszani, amikor gyakorol, és a lábát a nyakába rakja, meg egy-két trükkben "kaszkadőrként" kéne részt vennem. 

Végül (szerencsére) meggondolta magát a rendező, viszont behívott egy jelenet erejéig, amelyben statisztaként egy gumiembert kell játszani. Természetesen a statiszták teljesen más kategóriába esnek, mint a színészek, és teljesen más bánásmódban is részesülnek. Sok rutinos statisztával találkoztam csütörtök este a forgatáson, és meséltek az élményeikről. Azt mondták, hogy a Herkules-filmben, amit idén nyáron szintén javarészt itthon forgattak, sokkal mostohább módon bántak a statisztákkal, mint ezen a felvételen. 

Szóval este 7-re kellett a Filmgyárba menni a Róna utcába, és ott néhány törpe meg egyéb statiszta társaságában buszba ültettek, és kivittek Fótra, ahol a forgatás zajlott. Két óra várakozás után ránk adták a jelmezt, majd beküldtek sminkre. Én egy amerikai zászló-mintás bohócruhában voltam, és az arcomat is bohócsminkre festették ki, viszont parókám meg sapkám az nem volt, úgyhogy kopaszon kígyóemberkedtem a 10 fokos éjszakában a szabadtéri forgatáson. Újabb két óra várakozás után kb éjfélkor elindultunk a forgatási helyszínre, ahol egy cirkuszkocsikból berendezett vándortábor volt a jelenet helyszíne.

Volt ott minden: négy lilliputi, egy kéz nélküli, lábbal festő ember, szakállas nő, üveggömbből jósoló kopasz boszorkány, láb nélküli, húzódzkodó erőművész, zsonglőr-család, és egy sziámi ikerpár (akik teljesen normális srácok voltak amúgy, csak a ruhájuk volt összevarrva az oldaluknál. 

és akkor elkezdődött a körülbelül kétperces jelenet forgatása, amelyben a háttérben egy utazóládán rakosgattam a lábamat a nyakamba. Amikor három hete elkezdtem "edzeni" a szerepre, nyomban meg is húztam a csuklyásizmomat, ami pont a forgatás utáni napra múlt el maradéktalanul, valószínűleg a stresszel együtt távozott. Nem volt persze olyan könnyű a hidegben tekergetni magamat, meg a cipók is csúsztak egymáson, amiket a nyakam mögött kereszteztem. De azért sikerült megcsinálni, sőt, a hatodik-hetedik ismétlésnél már egész kényelmesen ment :-) Természetesen az eső mindig akkor zendített rá, amikor elhangzott a jelenet kezdetét jelző "Action" szó, és akkor állt el, amikor éppen a helyszínt rendezgették a következő jelenethez. Hajnal öt felé már az össze statisztának hazamehetnékje volt, de akkor jött a "grand totál", vagyis az a jelenet, amikor a kamera egyben vette az egész vándortábort. Ekkor minden statisztát kivezényeltek, plusz a lovakat, tevéket, lámákat, és vagy tízszer megismételtük ugyanannak a jelenetnek a felvételét. Ekkor már szerencsére nem kellett a lábamat a nyakamba rakni, csupán edényeket pakolgattam egy asztalon. Viszont az eső egyre jobban szakadt mindegyik "Vissza az elejére"-vezényszó után. 

Mindent összevetve fél nyolcra értem haza, és bezuhantam az ágyba. Azt hiszem, ennyi elég is volt nekem a filmezésből, 20-30 ilyen éjszakát nem biztos, hogy kibírnék, mint a többi statiszta. Tizenegyig aludtam, utána félkómásan mennem kellett az Atmába órát tartani. A pénteki óráim után pedig tekertem ki Újpestre, mert megbeszéltem egy tetoválóművésszel, hogy nekiesik a karomnak, és varr rá egy maori mintát. Első tetoválásom az életemben, de gondoltam, ezt is ki kell próbálni. Az első alkalom körülbelül két óra hosszáig tartott, most csak a kontúrok java része került fel szürkével, és erre jön majd a satírozás a jövő héttől, még legalább két-három alkalom lesz. Aki nem szereti a fájdalmat, annak nem ajánlom a tetoválást, mert legfeljebb utána nagy legény az ember, amikor már begyógyult a bőr, és feledésbe merült a kinszenvedés. A tetkóról még nem közlök fotót, inkább megvárom amíg készen lesz, mert így még nem annyira mutat. A filmszerepről szintén nem tudok fotót közölni, mert aláírtunk egy papírt, amiben lemondunk a jogainkról. Úgyhogy az internetről kerestem ki egy képet Houdiniről, érjétek be azzal, amíg ki nem jön a produkció 2014-ben. Valamelyik német TV-csatornán kerül adásba gondolom, de ha majd tudok valamit, akkor közlöm :-)

Úgyhogy ma végre egy kicsit ki tudom talán pihenni az elmúlt két nap fáradalmait, vasárnap pedig Zöldturmix Fesztivál lesz Kőbányán, gyertek!

Nincsenek megjegyzések: