A hús és más fehérjeforrások

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"6. A proteint az izmok és más szövetek építésére és javítására használja a szervezet, de nehéz megemészteni, és magas lehet a toxin-tartalma. A következő ételek tartalmaznak sok fehérjét:

Tojás – az indiai vegetáriánusok elutasítják a fogyasztását, ugyanolyan alaptalan érvekkel, amilyenekkel a tej fogyasztását alátámasztják. A tojásban található fehérje a legkönnyebben hozzáférhető formájú, de sok vegyszer is lehet benne. Ha használunk tojást, akkor vegyünk biotojást.

A szója is egy jó protein-forrás, de fito-ösztrogént is tartalmaz, és sok fehér ember érzékeny rá, mert az őseik nem fogyasztották. Kerüljük a tofut és a szójatejet, amelyek sok mindenki számára alkalmatlanok a fogyasztásra, mivel nagyon ipari módszerrel állítják őket elő. A fermentált szóját, például a tempeh-t, sokkal könnyebb megemészteni.

A vörös húsokat és a szárnyast nehéz megemészteni, és sok lehet bennük a vegyszer is. Bár a buddhisták fogyasztják, a jógik elutasítják azon az alapon, hogy a félelmet is megesszük, amit az állat átélt, amikor megölték. Az olyan biokémiai anyagok, mint például az adrenalin, amelyeket az állat ilyenkor kiválaszt, még inkább megnehezítik a fogyasztója számára a spirituális állapotok elérését. A spirituális evolúció nem csak egy ködös, elvont fogalom, hanem biokémiai folyamat is. Ha egy olyan életforma testét esszük meg, amely spirituálisan és intellektuálisan kevésbé fejlett, mint mi, magunkba fogadjuk annak összes neurotranszmitterét és hajlamot hoznak létre az agyunkban ugyanazokra a reakciókra, amelyek az áldozat agyában is lezajlottak. Biokémiailag nagyon-nagyon hasonlóak vagyunk más emlősökhöz, és számos hormon, például a szerotonin és az adrenalin bennünk is ugyanazokat a funkciókat tölti be, mint bennük.

Első könyvemben, amely az ászanáról szólt, elmagyaráztam, hogy a testünk a múltbéli gondolataink, érzelmeink és tetteink kikristályosodott története. Ha megeszünk egy állatot, azzal valójában magunkba fogadjuk a gondolatai és érzelmei egész történetét, amely a testeként kikristályosodott. Utána ezt fogjuk újraélni az életünk során. Minden másnál inkább tehát a vegetáriánizmus a belső higiéné megnyilvánulása. Azáltal, hogy az állat múltját a szöveteinkbe importáljuk, a húsevés kevésbé teszi lehetővé a spirituálisan emelkedett állapotok elérését és fenntartását, bár természetesen nem teszi lehetetlenné.

A jóga viszont egy olyan rendszer, amely lassan és szisztematikusan növeli a spirituális felszabadulás elérésének esélyét. Éppen ezért minden akadályt folyamatosan el kell hárítani és minden kedvező dolgot ugyanúgy alkalmazni kell. Egyetlen egyéni jógikus módszer sem képes elhozni a spirituális felszabadulást, de összességükben egyre valószínűbbé teszik. Az emlősök húsának elkerülése az egyik olyan tett, ami a javunkra fogja billenteni az egyenletet.

A húst olyan ételkategóriának tekintik, ami tamaszikussá teszi az elmét, mivel nagyon nehéz megemészteni. Nagyon hosszú ideig kell rágni, és mág azután is az emésztőrendszerünkben keringenek a maradékai, lefelé húzva az apána vájut. Ha kénytelenek vagyunk vörös húsokat vagy szárnyast enni, akkor próbáljunk bio-húst vagy vadhúst beszerezni, mivel azokban kevesebb a méreganyag és a vegyszer, mint a nagyüzemileg tenyésztettekben. A húsevés mellet elsősorban egészségügyi okokat szoktak felsorolni. Ha az őseink nem alkalmazkodtak a hús nélküli étrendhez, akkor mi is nehéznek találhatjuk a gyors átállást és a megfelelő mennyiségű tápanyag beszerzését a vegetáriánus étrendből, márpedig nincs értelme annak, hogy beteg és gyenge jógivá váljunk. Észre fogjuk venni azonban, hogy az olyan jógikus módszerek, mint a nauli és a kapálabháti nagyon hatékonyan erősítik és tisztítják az agnit, így valamikor később lehetővé válhat a számunkra is, hogy elhagyjuk a húst. Emellett, a pránájáma lehetővé teszi, hogy minél több életerőt tudjunk kivonni a levegőből, így a fejlett jóginak egyre kevesebb ételre van szüksége."