2014. december 5., péntek

Honnan tudják a pingvinek?

Újabb vendégposzt Acyutananda Dastól, amelyből egyrészt egyértelművé váűlik, hogy Isten mindannyiunkra vigyáz, és megadja azt az intelligenciát, ami szükséges ahhoz, hogy megvívjuk a mindennapi küzdelmeinket. Másrészt az is egyértelmű, hogy senkinek sem egyszerű az élete, még a pingvineknek sem. Úgyhogy ne panaszkodjunk, küzdjünk, és Isten megjutalmazza az erőfeszítéseinket!


Pingvinek, indulás!

Nemrégiben a magyar mozik is bemutatták "A pingvinek menetelése" című természetfilmet. A császárpingvinek élete azonban nem csak egy szívszorító történet, hanem az elképesztő, megmagyarázatlan eredetű ösztönök tárháza is.

Az Antarktiszon, a Föld déli féltekéjén járunk. Nemrégiben köszöntött be a rövid nyár, február hónapot írunk. A földrészt övező hatalmas kék óceán biztonságot nyújtó vizében vidám kinézetű császárpingvinek kutatnak élelem után, olykor közel ötszáz méterre merülve, és akár 20 percet is a víz alatt töltve! Ügyességük jutalmaként bőséges táplálékhoz jutnak. Sőt mintha különös módón szűkös időktől tartanának: jelentős súlyfelesleget halmoznak föl...

A császárpingvinek élete a következő időszakban különös fordulatot vesz. A következő hosszú hónapokban a vándorlás és utódnevelés minden periódusában folyamatosan a halál közelében élnek - a felnőttek és az újszülöttek közül jópáran el is hullanak. Azonban különleges anatómiai adottságaiknak, valamint összetett viselkedésmintáiknak köszönhetően sokan túlélik a folyamatos viszontagságokat, és életet adnak a következő nemzedéknek.

A szaporodást közvetlenül megelőző és azt követő időszakban számtalan körülménynek és képességnek kell szinte csodával határos módon egymással egybehangoltan működnie, hogy a pingvinek többsége épségben visszatérhessen a kedvenc búvárhelyére.

A tél közeledtével - mintegy varázsütésre - megdöbbentő dolog történik: a jégvilág frakkos császárai csendben, rendezett sorokban elindulnak a zordon kontinens belseje felé. Korábbi biztonságos és kényelmes életüket a jeges pokol körülményeire cserélik. Hóviharok közepette, olykor -57 fokban, 160-240 km/h sebességű, fagyasztó szélben menetelnek oda, ahol alig néhány élőlény képesek fennmaradni.

Az ösztöneik által vezérelten, hosszú és viszontagságos út után érnek el a párzási helyükre, amely nagyjából minden oldalról védett a jeges széllel szemben. Alig pár tucat ilyen hely akad a földrész végeláthatatlan jégsivatagaiban. A pingvinek itt monogám párokat alkotnak. Később - ez is egyike különleges képességeiknek - ezer másik pingvin énekének káoszából is ki tudják választani a párjuk hangját. "Házastársuk" hangjának felismerése sorsdöntő a számukra, ugyanis a család tagjai a táplálkozás szempontjából egymásra vannak utalva.

A nőstények egyetlen tojást raknak. Az esemény nagyon kockázatos. A tojás csak pár másodpercig érhet a jéghez, ugyanis pillanatok alatt megfagyhat. A tojó gyorsan a lábaira veszi, majd a költőzsebébe helyezi a tojást. Hetekkel később az anyák átadják a tojásokat a hímeknek. Ez is kockázatos vállalkozás. Összehangolt műveleteket követel meg a felektől, mert az egyébként is törékeny tojás most sem érintkezhet sokáig a jéggel. A tojók a hosszú éhezést követően, a születendő utódok táplálékának biztosítása érdekében ekkor élelemért indulnak, vissza a tengerhez.

A hímek a tojásokkal maradnak, hogy védelmezzék, majd kiköltsék azokat. A hőmérséklet ekkor - a fagyos szél hatását is figyelembe véve - közel -100 fokra hűl le. A pingvinek testhőmérséklete azonban egyedülálló hőháztartási rendszerüknek köszönhetően nem csökken, sőt csodával határos módon a tojásokat is folyamatosan +35 fokos hőmérsékleten tudják tartani. A hímek két hónapig semmit nem esznek, a kegyetlen sarki tél viszontagságait elszenvedve testsúlyuk harmadát, néha felét is elveszítik. A pingvinfiókák egy napon kikelnek a tojásaikból. Hihetetlen módon az apa, aki hónapok óta nem látott élelmet, némi tápanyagot raktározott számukra a testében, amivel most megeteti őket. A picik azonban sokáig nem képesek túlélni az apjuk szegényes élelemtartalékával. Ha az anyjuk nem érkezik vissza időben (ami néha előfordul), akkor az újszülött fiókák elpusztulnak. A többség azonban időben érkezik.

A családok újraegyesülése után a szerepek visszacserélődnek. Az anyák a fiókákkal maradnak, és most a hosszú éhezéstől kimerülten a hímek indulnak vissza a tengerhez táplálékért. Még ezt megelőzően fiókájuk fejébe vésik a csak rájuk jellemző énekmintát. Erre nagy szükség lesz, ugyanis egymás gyermekeit nem etetik a párok. A császárpingvinek végül több száz mérföldet totyognak végig, hogy a következő évben újra elindulhasson az elképesztő menetelés.

Megmagyarázhatóak-e a fenti ösztönök, tulajdonságok és azok összehangolt együttese a darwini evolúció elképzelésével? Vajon a mutációk és a természetes kiválasztódás alkalmas lenne-e felépíteni ezt az összehangolt rendszert? Kialakulhattak-e pingvinek életmódjának jellegzetességei lépésről lépésre, ahogyan azt az evolúció elmélete állítja? Mindezt nehéz elképzelni, mivel a különböző élettani adottságoknak, valamint a nemekre jellemző viselkedési ösztönöknek egyidejűleg kell jelen lenniük ahhoz, hogy az utódok megszülethessenek és életben maradhassanak. Kísérletezésre nincs lehetőség. Ha a fentebb vázolt folyamat bármely alkotóeleme hiányozott volna a múltban, akkor a faj egyhamar kipusztult volna.

Honnan tudják vajon a császárpingvinek, hogy fel kell hizlalniuk magukat a böjtös időszakra készülve? Ha nem tennék, biztos halál várna rájuk a tél folyamán. Kitől kapnak parancsot, hogy a megfelelő időpontban a kontinens belseje felé induljanak, hátat fordítva minden élelelemforrásnak?

A pingvinekre jellemző rendkívüli hőháztartási rendszer nélkül a menetelés egy gyorsan elfogyó gyászmenetté silányulna. A termosztátként működő rendszer a legextrémebb időjárási körülmények között is fenntartja a testhőmérsékletüket. Ez egyrészt a vízhatlan tollazatot borító zsiradéknak köszönhető. A zsiradék és a test közötti zárt levegőréteg szigetelőként funkcionál. Emellett a pingvin kettős hőmérséklet-szabályozással tartják fenn testhőmérsékletüket: a központi szervek környékén meleg a hőmérsékletet, míg a végtagokban és külső területeken jóval hidegebb.

Mindezeken túl a pingvinek szociális viselkedése is szükséges testhőmérsékletük fenntartásához. A tojásokra vigyázva csoportokat alkotnak, és szorosan egymáshoz simulnak, miközben csak a kör külső részén lévő pingvinek hátát éri a fagyos szél. Azonban a kívül állók folyamatosan és rendszerezetten mozognak a csoport központi része felé, biztosítva hogy ne ugyanazoknak kelljen folyamatosan elszenvedni a hideg szelet.

A külvilágban tapasztalható -50, -100 fok ellenére a tojások hőmérsékletét is folyamatosan +35 fok körül tartják. Nehéz elképzelni, hogy az ezt lehetővé tevő taktikák évezredek változásai során alakultak volna ki. Ha ugyanis nem lenne minden viselkedési elem a helyén, akkor a tojások pár percen belül csonttá fagynának.

A császárpingvinek létfenntartása és utódgondozása sok más nélkülözhetetlen összetevőt is tartalmaz. Honnan származhat például az a nem mindennapi képességük, hogy akár 120 napig is kibírják élelem nélkül, miközben akár testsúlyuk felét is leadhatják? Honnan ered az utódok táplálásához, életben maradásához nélkülözhetetlen monogámia, amelyet különleges hangkódolásuk segítségével tartanak fenn? Honnan tudja a hím és a nőstény, hogy mikor kell szerepet cserélniük? Enélkül a szerepváltás nélkül nem lennének képesek túlélni a költés viszontagságos időszakát. Mindez "véletlen mutációk" eredményeként jött volna létre?

A legtöbb felsorolt testi jellemző és viselkedési minta hiánya a császárpingvinek teljes pusztulásához vezetne. Ez viszont azt sejteti, hogy e tulajdonságok mindig jelen voltak bennük - a pingvinek sosem voltak mások, mint pingvinek. Időtlen idők óta egy fennmaradásukat szolgáló, felsőbb vezényszóra menetelnek.

Nincsenek megjegyzések: