A szénhidrátok a jógikus táplálkozásban

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"5. A szénhidrát-forrásokat, pl. burgonya, búza, rizs és rozs, használhatják azok, akik toleránsak irántuk. Sok glutén-érzékeny ember van. A szénhidrátok olcsó energiaforrások, könnyen emészthetőek és általában nem tartalmaznak túl sok méreganyagot. Viszont nem túl sok tápanyag-féleséget tartalmaznak, lesavasítják a szervezetünket, és sok civilizációs betegséghez hozzájárulnak, pl. a cukorbetegséghez (a magas glikémiás index miatt) és a rákhoz (sejtnövekedés). Mint ahogy a tejjel kapcsolatban is, sok szakértő azzal érvel, hogy fajként nem volt elég időnk alkalmazkodni az olyan mezőgazdasági termékekhez, mint az egyszerű szénhidrátok. Sokan intoleránsak az egyszerű szénhidrátokkal kapcsolatban, de nem tudnak róla. Ha használunk egyszerű szénhidrátokat, akkor ne kombináljuk őket fehérjékkel az étkezés során.

Különösen a tojást, húst, tejterméket és halat ne kombináljuk egy étkezésen belül kenyérrel, rizzsel, krumplival, búzával stb. A fehérjéket savas reakcióban bontja a gyomor és ezért hosszú időt töltenek a gyomorban. Az egyszerű szénhidrátokat azonban a vékonybél bontja le lúgos reakcióban, ezért azok gyorsabban keresztülhaladnak a gyomron. Ha összekeverjük a kettőt, akkor az egyszerű szénhidrátok túl sokáig maradnak a gyomorban és lesavasítják a testünket. Mindkét ételcsoportot, vagyis a fehérjéket és az egyszerű szénhidrátokat is kombinálhatjuk zöldségekkel vagy salátával, amelyek összetett szénhidrátokat tartalmaznak. Az elhízás legtöbb esetét manapság a magas szénhidrát-tartalmú és nem a magas zsírtartalmú étrend okozza. A zsír az energia jobb és természetesebb forrása, mivel hosszabb időn keresztül elérhető a test számára, és nem okoz olyan kilengéseket az energiaszolgáltatásban, mint az egyszerű szénhidrátok."

Megjegyzés: Úgy tűnik, hogy Gregor Maehle itt összekeveri az egyszerű vs összetett szénhidrátok fogalmát a glikémiás indexszel. Az egyszerű szénhidrátok a cukrok, míg az összetettek a keményítő és a cellulóz (növényi rost). A zöldségek keményítőt tartalmaznak, de mivel magasabb a rost-arány bennük, mint a gabonákban, általában alacsonyabb a glikémiás indexük, mint az elsődleges szénhidrát-forrásoknak (gabonák, krumpli stb). A glikémiás index azt mutatja, hogy egy étel elfogyasztása után milyen meredeken emelkedik a vércukorszint, illetve annak megfelelően az inzulintermelés. A magas glikémiás indexű ételekben bővelkedő diéta hamarabb előidézheti az inzulin-rezisztenciát, mint az alacsonyabb glikémiás indexű étrend (a gyümölcsök, zöldségek, gabonák, hüvelyesek és olajos magvak között is találunk alacsonyabb glikémiás indexű ételeket, bár szénhidrát szinte mindegyik növényben van. Ezeket érdemes előtérbe helyezni).

A savas/lúgos közegben történő emésztés sem volt teljesen egyértelmű, sőt, a szervezet nem tud különbséget tenni aközött, hogy az egyes ételfajtákat mekkora sebességgel továbbítja az emésztőtraktusban. Az emésztés sebessége azonban a legtöbb embernél az alacsony glikémiás indexű növényi ételek kel van a leginkább összhangban, míg például az állati eredetű fehérjék számára a továbbítási sebesség túl lassú az ember esetében (a ragadozó állatok bélcsatornája rövidebb, és gyorsabban emésztenek, mint a dominánsan növényevő emlősök). Így az állati fehérjék emésztése során nagyobb eséllyel keletkeznek méreganyagok, káros bomlási termékek. De ugyanez igaz a finomított szénhidrátokra, cukrokra, hidrogenizált növényi zsírokra és sok más feldolgozott élelmiszerre is.

A zsír vs széhidrát mint energiaforrás szintén örök kérdés. A megfelelő Omega-3 tartalmú zsírforrások elengedhetetlenek a szervezet és az agy egészséges funkciójához, viszont sokkal nehezebben termelődik belőlük glikogén, mint a szénhidrát-forrásokból. A szénhidrátokat éppen ezért tisztább és gyorsabb energiaforrásnak tekintik, mint a zsírokat, bár a glikémiás index, mint említettem, kulcsfontosságú tényező az egészségre gyakorolt hosszú távú hatásuk szempontjából. A dominánsan szénhidrát-alapú növényi étrend az állóképességi teljesítménynek kedvez, míg a dominánsan zsíralapú az erősportok esetében bizonyult hatékonynak. Az intenzív pránájáma-gyakorlás esetében természetesen a szervezet energiafelhasználási szokásai teljesen másképpen alakulhatnak, mint a rendszeres sporttevékenységet végzők esetében, bár erről nem olvastam még megbízható kutatásokat.