Ászana és pránájáma

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ászana

Az ászana az a meder, amiből minden jóga-technika ered. Az ászana nélkül nem érhetünk el sikert a magasabb jóga-technikákban, és még kevésbé tudjuk megtartani azt. A siker a pránájámában csak akkor reális cél, ha a testünket előtte átizzítottuk az ászana-gyakorlás tüzével. Személy szerint én az ashtanga vinyásza sorozatokat találtam az ideális alapnak, ahonnan elindulhatok a pránájáma felé, de nem biztos, hogy mindenki számára ez lesz a megfelelő gyakorlási rendszer. Bármilyen formában is gyakoroljuk az ászanát, minél több időt és energiát fordítunk rá, annál gyorsabban fogunk fejlődni a pránájámában, és annál haladóbb pránájáma gyakorlatoknak tudunk nekilátni és sikeresen a gyakorlásunk részévé tenni őket. T. Krishnamacharya egészen 90-es éveiig naponta kétszer gyakorolta az ászanát, hogy támogassa vele napi háromszori pránájáma-gyakorlását.

Az ászana gyakorlása a pránájáma előfeltétele, a pránájámát pedig egy ászanát felvéve kell gyakorolni, vagyis nem kitörésben, széken ülve vagy egy falnak támaszkodva (ez alól kivétel a kumbhaka nélkül végrehajtott uddzsájí, melyet séta közben is végezhetünk). A Jóga Makarandában, melynek szerzője T. Krishnamacharya, az áll, hogy ha a pránájámát nem az ászanával (valamint a jamával és nijamával együtt) gyakoroljuk, akkor nem sok haszna van. A jamát és a nijamát már leírtam az Ashtanga Yoga: Practice and Philosophy című könyvemben. A Jóga-rahaszja, melyet szintén T. Krishnamacharya adott tovább, azt állítja, hogy nem tehetünk szert jártasságra a pránájámában anélkül, hogy gyakorolnánk a pózokat, és hogy a meditációt nem érhetjük el a pránájáma nélkül (1.45). Ez alátámasztja az ászana gyakorlásának fontosságát. Ugyanez a szöveg azt mondja, hogy az ászana után a pránájámát kell gyakorolni, és csak utána a pratjáhárát (az érzékek visszavonását), mely után gyakorolhatjuk a dháranát (a koncentrációt). A Rahaszja szerint enélkül a sorrend nélkül nem kapjuk meg az eredményt (1.21).

Patandzsali a Jóga-szútrában nem ír le kifejezett technikákat, hanem az eredményeket ismerteti, amiket megtapasztalunk, ha a helyes technikát gyakoroljuk. A pránájámát leíró szútrák a „taszmin szati” kifejezéssel kezdődnek (2.49), ami azt jelenti: „ebben elhelyezkedve”. Ez arra utal, hogy szilárdnak kell lennünk abban, ami előzetesen le volt írva. A pránájámáról szóló szútrákat három szútra előzi meg, amely az ászana ágát írja le. Tehát az „ebben elhelyezkedve” azt jelenti, hogy azután kezdjünk a pránájáma gyakorlásába, hogy megszilárdultunk az ászanában."