A visvámitrászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Visvámitrászana

A visvámitrászana mitológiája

Visvámitra Muni és Vaszistha Risi között szoros kapcsolat van a Rámájana szerint. Nem véletlen, hogy egymás után következik a két póz a sorozatban.

A hindu védikus irodalom számos risiről tesz említést. Ezek közül kiemelkednek a legmagasabb rangú spirituális bölcsek, a brahmarisik, akiknek egyike a legkiválóbb tulajdonságokkal, határtalan tudással, bölcsességgel és mágikus képességgel rendelkező Vaszistha. Brahmá elméjéből pattant ki, apja a világ benépesítését adta neki feladatul. Nem véletlen kapta nevét, mely szószerint legkiválóbbat, legjobbat, leggazdagabbat jelent. Ura volt érzékeinek: a mohóságot, kéjt, dühöt, irigységet és büszkeséget nem ismerte. Bölcsnek született, bölcsek közé, mondhatnánk születésénél fogva előjoga volt a spirituális fejlődés, az ahhoz szükséges valamennyi jellemvonás – és az olyan kincsek, mint egy minden kívánságot teljesítő tehén. Egyik legismertebb története ehhez a mennyei jószághoz és egy kiváló harcos-királyhoz, Visvámitrához fűződik.

Történt egyszer, hogy a rettenthetetlen király, Visvámitra száz fiával hatalmas hadsereg élén járta az országot, hogy lássa, hogyan él népe. Egy nap eljutott arra a vidékre, ahol Vaszistha több száz tanítványt oktatott felesége, Arundhatí segítségével. A szent ásramjában gazdagon vendégül látta nemcsak a királyt, hanem százezernyi katonáját is. Amikor a harcos uralkodó megtudta, hogy Szabalá, az Indrától ajándékba kapott csodatehén teremtett meg mindent az aznapi vendéglátáshoz, azonmód magának akarta a szépséges, hatlábú mennyei szurabhit. Vaszistha azonban a millió és millió kincs felajánlása ellenére megtagadta a király kérését, mivel brahmarisiként az emberek jóléte és boldogulása érdekében végzendő áldozataihoz nagy szüksége volt a jószágra. A lobbanékony Visvámitra a tehénkét erőszakkal magához ragadta és vitte is volna katonáival, mikor Szabalá panaszosan felbődült, s könnyes szemmel védelmet kért gazdájától. Vaszistha szomorúan rázta a fejét: a király az király, neki pedig bráhmanaként a megbocsátás a kötelessége, a szentírások szelídségre utasítják, misztikus erejét nem használhatja. De ha a tehén maradni akar, az már mindjárt más. Így megkérte Szabalát, ha kedve van, maradjon. A csodajószág csak erre várt, egy pillanat alatt félelmetes hadat teremtett, ami az utolsó katonáig elpusztította a király seregét. Visvámitra fiai ezt látván körbevették a mozdulatlan szentet, és ezernyi nyilat zúdítottak rá. Vaszistha egyetlen mantrával visszaverte támadásukat, ami azonban hamuvá égette az ifjakat.

Visvámitra, a bosszúszomjas ksatrija szörnyű vezeklésbe kezdett, melynek eredményeképpen hatalmas erők, félisteni fegyverek birtokába jutott. De ezekkel sem volt képes megöli Vaszisthát, aki botjának egyetlen csendes mozdulatával hatástalanította Visvámitra valamennyi támadását. A király nem adta fel, minden vágya az lett, hogy megszerezze a tehenet és ártson Vaszisthának. Elment a végsőkig, még Vaszistha valamennyi gyermekét is megölette. A bráhmana ennek ellenére sem ártott a dühöngő királynak, megbocsátott neki. Visvámitra nem tágított elhatározásától: olyan hatalmas és erős akart lenni, mint Vaszistha. További lemondásai és küzdelmei révén aztán valóban olyanná vált, de másképpen, mint tervezte: bölcs, lemondott, békés és kiegyensúlyozott lett. Vaszistha győzött úgy, hogy Visvámitra észre sem vette.

Vasztistha a szattvát képviseli a csodatehén miatt Visvamitrával, a harcos királlyal vívott harcban. Szimbóluma a spirituális fejlődéssel és elégedettséggel együtt járó megbocsátó állapotnak, a kegyelemnek. Vaszistha maga az erőszakos erőfeszítés nélküli cselekvés, az a könnyedség, mely megelégedettségéből és szellemi mélységéből fakad. Ő a tökéletes bráhmana, aki ugyan végtelen bölcsességgel, spirituális hatalommal és misztikus tudással rendelkezik, de szerény, békés és mindenekfelett kiegyensúlyozott.

Ezzel szemben Visvámitra ksatrijaként a radzsaszt, vagyis a szenvedély minőségét képviseli. Visvámitra türelmetlen, lobbanékony, és a végsőkig ragaszkodik elképzeléséhez. Ászanája is ezt jelképezi. A vaszisthászana érzékeny kiegyensúlyozottságához képest a visvámitrászana erőteljesebb, erőszakosabb póz, melynek végrehajtásához több erő kell, de a sérülésveszélye is nagyobb. /Forrás: Jogapont.hu/