Vaszisthászana
(Vaszistha bölcs póza)
Dristi:
pádajóragrai (lábujjakra)
Összefoglalás:
A visvámitrászana megfelelő átvezető póz az álló
gyakorlatok után a talaj-pózokhoz, illetve a második fő részben
következő csípőnyitásokhoz és a harmadik fő részben következő
kartámaszokhoz. A pózban oldalsó deszkapózban támaszkodunk, ami
a jógában egyébként is viszonylag ritkán fordul elő. Így a
csukló és a váll egyenkénti aktiválása mellett a póz a
törzsizmokat is aktiválja, aminek a sorozat további részében
nagy hasznát vesszük. A pózban az egyik lábat kiemeljük, és
tulajdonképpen ugyanazt a testhelyzetet vesszük fel, mint az
utthita-pársvaszahitában (egylábas lábemelés oldalra),
csak a tenyerünkön támaszkodunk közben, és így a gravitáció
más szögben hat a törzsre.
Vinyásza
számolás
Az
álló sorozat végén (abban az esetben, ha csak a
pársvóttánászanáig végeztük el), szamaszthitibe
térünk vissza. Így ékamtól kezdjük a vinyásza-számolást.
Ha viszont végigcsináltuk az álló pózokat egészen a
vírabhadrászana B-ig, akkor a csaturangába való
hátraugrástól, vagyis a csatvárítól kezdjük a
vinyásza-számolást. Az alábbiakban az egyértelműség
kedvéért szamaszthititől fogunk kezdeni.
Ékam:
Belégzésre emeljük fel a karokat úrdhva-vriksászanába,
és nézzünk a két hüvelykujj közé.
Dvé:
Kilégzésre döntsük előre a törzset és helyezzük el a
tenyereinket a két talpunk két oldalán. Nézzünk az orrhegyre.
Tríni:
Belégzésre emeljük a fejet és a törzset addig, amíg a tenyerünk
még leér a földre, és a könyökeink nyújtott helyzetbe nem
kerülnek. Vigyük át a tekintetünket a két szemöldök közé.
Csatvári:
Kilégzésre emeljük meg a lábainkat és a törzsünket, és
hangtalanul érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.
Dristi ismét az orrhegyen.
Pancsa:
Belégzésre emeljük ki magunkat felfelé néző kutyapózba, és
emeljük a tekintetet ismét a két szemöldök közé.
Sad:
Kilégzésre vegyük fel a lefelé néző kutya-pozíciót, a
tekintetet a köldökre irányítva.
Szapta:
Belégzésre vegyük fel a deszkapózt (szantólanászana,
nyújtott karokkal támaszkodjunk a talajon, miközben a törzs és a
lábak egyenes síkban vannak, de a talajhoz képest kb 30 fokos
szöget zárnak be, majd forduljunk ki a jobb oldalunkra, és emeljük
a bal kart függőlegesen a levegőbe. Ebben a pozícióban a jobb
tenyerünkön és a jobb külső talpélünkön támaszkodunk, a
bokák pontosan egymás fölött vannak, vagyis a bal lábfej nem ér
a talajhoz. A jobb kar legyen teljesen függőleges, vagyis a tenyér
ne legyen előbbre, mint a váll. Ekkor a két kar egy függőleges
vonalat alkot, és az egész testünk egy síkban van. Ügyeljünk
rá, hogy a csípő ne ereszkedjen a jobb boka és a jobb váll
között húzott vonal alá, illetve a törzs és a lábak végig
ezen vonal fölött maradjanak. Nézzünk fel a bal kéz ujjaira,
majd lélegezzünk ki.
Astau:
Belégzésre emeljük a bal lábat a bal kezünkig, majd a
nagylábujjat három ujjal (hüvelyk, mutató és középső)
megragadva, nyújtózkodjunk tovább fölfelé és hozzuk egy síkba
a testünket. Végezzünk öt légzést ebben a pózban
(vaszisthászana).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése