Brahmá és a Védák forrása

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

4.15. aham hi dzsagatám ádau brahmánam paramésthinam
vidhája datta-ván vedán asésán átma-nihszritán

"Én teremtettem Brahmát, a legfelsőbbet a világ kezdetekor. Én adtam át neki az összes Védát, melyek belőlem áradnak ki."

A puránikus tradíció szerint Brahmá a Ksírodakasájí Visnu köldökéből sarjadó lótuszvirágban született meg. Ezért is nevezik Szvajam-bhúnak, ami „önmagától születettet jelent. Ezzel a névvel azonban Sivát is szokták illetni (például a Siva Purána 2.2.15.39. versében):

joszmát paraszmáccsa paró nirvikárí maháprabhuh

íksaté yasz szvátman-ídam tam natáh szma szvajambhuvam

"Leborulunk az önmagából született istenség előtt, aki felette áll ennek a világnak és mindennek, ami hatalmas, az elpusztíthatatlan nagy úr előtt, aki mindent lát, a saját önvalóján belül."

A versben tehát Siva mint Brahmá teremtője és az összes Véda forrása jelenik meg, vagyis ugyanazt a szerepet tölti be az Ísvara-gítá szerint, mint Visnu az egyéb Puránák megfogalmazásában. Brahmá a Brahma-szamhitában meséli el annak folyamatát, hogyan nyert beavatást a Védák tudományába és himnuszaiba Visnutól, akinek lélegzetéből kiáradnak a Védák. A Brihad-áranjaka Upanisad 2.4.10, versében ezt olvassuk:

sza jathárdra-édhágnér abhjáhitát-prithag-dhúmá viniscsaranti, évam vá aré'szja maható bhútaszja nihszvaszitam étad jad rigvédó jadzsurvédah számavédó' tharvángirasza itihászah puránam vidjá upanisadah slókáh szútránj anuvjákhjánáni vjákhjánáni; aszjaivaitáni nihsvaszitáni

"Mint ahogy a nedves gyújtóssal gyújtott tűzből különböző füstök támadhatnak fel, hasonló módon a Rig-Véda, Jadzsur-Véda, Száma-Véda, az Atharvángirasza, a történelem, mitológia, a művészetek, az Upanisadok, a versek, aforizmák, kommentárok és a magyarázatok olyanok, mint a határtalan Valóság lélegzete. Olyanok, mint e Legfelsőbb Önvaló lélegzete."

Mivel a Ísvara-gítá következetesen Sivát tekinti a legfelsőbbnek, így természetes, hogy a Védák az ő lélegzetéből áradtak ki.