4.9. mám pasjantíha vidvámszó dhármiká véda-vádinah
tésám szannihitó nitjam jé bhaktjá mám upászaté
A Védák bölcs és erényes tudósai már ebben a világban is meglátnak engem. Mindig azok közelében vagyok, akik odaadással imádnak engem.
A lélek számára általában szükséges annak az utazásnak a megtétele, mely által áthatol az univerzum burkain keresztül és eljut a brahman fényébe, ahhoz, hogy meg tudjon szabadulni az egó utolsó rétegeitől is, és megtapasztalja a brahman valódi természetét. A vidvánok, azaz a Védák ismerői, a "tudó" emberek, akik betartják a dharma vallásos előírásait, és erényes életet élnek, már ebben az életükben is megláthatják a brahmant, ha megfelelően őszinték és alázatosak. E két tulajdonságot a bhakti, vagyis Siva iránti odaadás gyakorlása által tudják a legjobban kifejleszteni. Nem csak Siva tesz kivételt azokkal, akik odaadással imádják, beengedve őket legbensőségesebb titkainak birodalmába, hanem Krisna is említi ugyanezt az elvet a Bhagavad-gítában (9.29):
szamó ’ham szarva-bhútésu na mé dvésjó ’szti na prijah
jé bhadzsanti tu mám bhaktjá maji té tésu csápj aham
"Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék – mindenkivel egyenlően bánok. De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom, Bennem van, s Én is a barátja vagyok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése