4.10. bráhmanáh ksatrijá vaisjá dhármiká mám upászaté
tésám dadámi tat szthánam ánandam paramam padam
Az erényes bráhmanák, harcosok és kereskedők is engem imádnak. Nekik megadom az eksztázis örömteli állapotát, a legfelsőbb hajlékot.
Míg az előző versben Siva kiemelte, hogy azok, akik odaadással imádják, különösen kedvesek számára, mondhatni, kivételezett helyzetben vannak, ugyanakkor azok is megkapják az áldozataik és szellemi gyakorlásuk eredményét, akik nem értek el a kizárólagos odaadás szintjére. Ez a vers egy törekvés arra, hogy a pasupata-saivizmust, a védikus brahmanizmushoz hasonló módon, kitrjesszék a hindu társadalom "felsőbb" rétegeire. A bráhmanák a papi réteg; a ksatriják a harcosok és politikai vezetők; a vaisják pedig a kereskedelem, mezőgazdaság és az életszükségletek megteremtésének letéteményesei. Mindhárom felsőbb kaszt tagjai számára előírt vallásos gyakorlatok célja valójában Siva, és ő az, aki megadja az eredményeket: a legfelsőbb örömöt és a legfelsőbb hajléknak, a halhatatlanok világának elérését a haláluk után. Míg a szüntelen odaadással élő jógi már megszabadult minden olyan vágytól, mely ehhez a világhoz láncolná, a többi, különböző szinten álló gyakorló anyagi áldásait és jutalmait is Siva biztosítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése