Újabb részlet az Ísvara-gítából:
bhútvá nárájanó 'nantó dzsagannáthó dzsaganmajah
Egy másik hatalmas erőm Nárájanává, a világ határtalan és mindent magába foglaló urává válik. Ez az erő tartja fent a világot.
Ebben a versben Nárájanát Siva a saját saktijaként mutatja be, mint minden más isteni kiáradást és megnyilvánulást is. Bár ez ellentmondani látszik a vaisnava megközelítésnek, melyben Visnu, vagyis a purusa a saktimán, vagyis az erő forrása, míg a prakriti, vagyis a Természet a sakti, az Ísvara-gítá megközelítésében minden megnyilvánult dolog a saguna-brahman (tulajdonságokkal rendelkező brahman) kategóriájába tartozik, azt pedig a nirguna brahman (tulajdonságok nélküli brahman) saktijának tekinti.
támaszí mé szamákhjátá kálákhjá rudra-rúpiní
Harmadik nagy erőm pusztítja el az egész világot. Időnek nevezik, és a sötétség alkotja. Ennek az erőnek a formája Rudra.
A trimúrti alakjainak harmadik megnyilvánulási formája Rudra, a pusztító istenség. Mint ahogy a teremtő és fenntartó erő, így ez is minden lény egyéni tudatában jelen lévő minőség. Siva a három gunát (energetikai minőséget) is hozzákapcsolja a trimúrti alakjához: Brahmá a radzsasz (szenvedély); Nárájana a szattva (jóság), míg Rudra a tamasz (sötétség) minőségének képviselője. Az idő (kála) a pasupata-jógában a két alapelv (prakriti és purusa) vegyülését okozó, harmadik ősminőség. Az Ísvara-gítá 3.8-ban ezt olvassuk:
tajór anádir uddistah kálah szamjódzsakah parah
“Ezt a két elvet elsődleges anyagnak (pradhána) és léleknek (purusa) nevezik. A kettő egyesítője az idő (kála), mely a legfelsőbb, és melyet kezdet nélkülinek mondanak.”
A Bhagavad-gítá 11.32-ben pedig ezt mondja Krisna:
káló ’szmi lóka-ksaja-krit pravriddhó
lókán szamáhartum iha pravrittah
„Idő vagyok, világok hatalmas pusztítója. Azért jöttem, hogy megsemmisítsek minden embert.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése