szó ‘ham dhátá vidhátá csa kálágnir visvató-mukhah
„Ez az egész világ bennem van, és én vagyok a legfelsőbb minden élőlényben, minden irányba fordulva. Én vagyok a létrehozó, a fenntartó, és a tűz az idő végén.”
Ebben a versben Siva nem csak azt jelenti ki, hogy ő a világ forrása és a világ benne van, ugyanakkor behatol minden élőlény szívébe, valamint minden irányban áthatja az univerzumokat, hanem a három isteni minőség megtestesülésének is önmagát tekinti: Brahmá (dhátá – létrehozó, teremtő); Visnu (vidhátá – fenntartó); Rudra vagy Siva (kálágni – a „tűz az idő végén”, vagyis az univerzumok pusztítója).
Kálágni Rudra Siva pusztító megnyilvánulása, melyben a kalpa, vagyis Brahmá egy napja végén elpusztítja az univerzum bolygórendszereit. A puránák leírása szerint, miután letelik az ezer csatur-júga (4.32 milliárd földi év), akkor százéves szárazság következik be, mely minden élőt elpusztít. Ekkor Mahávisnu megjelenik a nap hét sugarán keresztül, és kiissza az összes vizet a három világban. Ekkor a hét sugár, mely megduzzad a víztől, hét különálló nappá válik. Ezek a napok elégetik mindhárom világot. A föld felszíne úgy fog kinézni, mint egy teknős háta, és ekkor Kálágni Rudra megjelenik ragyogó formájában, és az univerzum aljáról kezdve elégeti Pátálát (az alsó világot), majd a Földet, és végül a mennyeket. Emiatt mindhárom világ úgy fog kinézni, mintha tűzgömbök lennének. A bolygók lakói fokozatosan a legfelsőbb bolygók felé mennek, mivel azok túlélik a pusztítást, mely Brahmá éjszakája elején bekövetkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése